Felépülés a hazugság betegségéből – „Mindent el kellett veszítenem ahhoz, hogy felébredjek”

Majer Balázs egész kicsi gyerekként is szeretett nyerésre játszani. A győzelem ígérete volt számára az elsődleges motiváció. „Mindig is inspirált és büszkeséggel töltött el, ha nyerni tudtam, bármilyen játékról legyen szó. Erősebbnek, ügyesebbnek éreztem magamat ilyenkor, a bennem lévő feszültség is oldódott.”

„Égett bennem a vágy, hogy a társaság középpontja legyek, aki folyamatosan fürdik az őt övező figyelemben és elismerésben.” 

A „siker” záloga

Tizenöt éves volt, amikor a fokozott játékszeretet lassan konstans játékszenvedéllyé változott. A helyi kocsmában folytatott flipperezés függőségi köteléket teremtett. „Már az első játék után azt éreztem, hogy nem elég egy-két alkalommal nyerni… Kerestem a lehetőséget, hogy a hétköznapok valóságából kiszakadhassak, és olyan közegben legyek, ahol más szempontok szerint értékelnek és döntik el azt, hogy sikeres vagyok-e vagy sem.”

A játék kezdetben belső izgalommal és örömmel töltötte el, majd e gondtalan szórakozás fokozatosan „munkává”, majd teherré lett… Már pénzben játszott, amikor szembesülnie kellett azzal, hogy nemegyszer veszít; miután saját tőkéje elfogyott, rendszeresen kölcsönkért családjától és barátaitól, akik sokáig jóhiszeműen segítették. „A szerencsejáték azt az illúziót kelti, hogy mindig van lehetőséged nyerni. Elhitettem magammal, hogy szerencsétlenségem csupán átmeneti – legközelebb majd nyerek, és mindazt visszakapom, amit korábban elveszítettem.”

Egyszer Balázs kölcsönkért egy barátjától egy jelentősebb összeget; pont annyit, amennyi tartozást addig felhalmozott. Azt gondolta, ha sikerül megdupláznia ezt, akkor visszafizeti az adósságait, és a kölcsönt is visszaadja. A várt eredmény helyett egy hét leforgásán belül dupla adósságra tett szert…semmi pénze nem maradt. De még ez is kevés volt ahhoz, hogy „padlót fogjon”.

„Mindent el kellett veszítenem ahhoz, hogy felébredjek – anyagiakban, kapcsolatokban, értékekben. Eljutottam odáig, hogy senki nem bízott már bennem; a családom gyakorlatilag az utcára tett, a barátaim hallani se akartak rólam.”

Amikor a lét a tét

Mayer Balázs elmondása szerint a szenvedélybetegségeknek két nagy csoportját lehet megkülönböztetni: szerfüggőség (pl. nikotinfüggőség, drogfüggőség, alkoholfüggőség) és viselkedési addikció (a „szer”, a kémiai anyag belül termelődik – pl. endorfin, adrenalin –, amivel függőségi viszonyba kerülünk). Az utóbbit a környezet kevésbé érzékeli, ezért sokan nem is tartják betegségnek.

Kép

Kép: Unsplash / Nicholas Doherty

A túlzott játékszenvedély progresszív betegség; az érintett személy egyre súlyosabb dolgokat képes megtenni a játékért. Elvileg bárki függővé válhat – csupán sokszor és sokáig kell játszania. „A függő lassan minden programját e tevékenység köré szervezi. Feszültté, idegessé válik, ha nem jut hozzá a játékhoz – szabályos elvonási tünetei lesznek. Egy idő múlva már nem tudja, mit cselekszik, mert a függősége működik helyette.

Ebből bárhol ki lehet szállni, de akár bele is lehet halni… A mélypont egyéntől függően változik.

Én akkor kezdtem magamhoz térni, amikor már nem volt mit pénzzé tennem, és egyben tudatosítottam magamban, hogy feléltem az emberi kapcsolataim nagy részét” – emlékszik vissza Balázs.

A gyógyulás útján

Miután elhatározásra jutott magában, hogy próbál megszabadulni életminőségét és emberi kapcsolatait romboló szenvedélyétől, Balázs speciális kórházi csoportos terápián, majd pszichoterápián vett részt. „A legeredményesebb segítői közeg a sorstársak közössége: a viszonylag homogén csoportban lévők tökéletesen értik a másikat, saját, hiteles történetükön át hatnak egymásra. A többiek figyelme, törődése és együttérzése hatalmas erőt adott ahhoz, hogy szembenézzek a saját problémámmal, amelynek kezelése nem reménytelen.”

Balázs 2010-től közel nyolc éven át egy terápiás intézményben dolgozott, amelynek köszönhetően a felépülési folyamata egyben hivatása lett. „Megtanultam tisztábban látni az életem kereteit, a határaimat és a felmerülő veszélyeket is. Fontos, hogy őszinték legyünk önmagunkkal és egymással szemben, emellett kellő időt fordítsunk lelkünk ápolására és a másokkal törődésre.”

Balázs jelenleg ismét az eredeti szakmájában, műszaki pályán tevékenykedik, de nem szakadt el sorstársaitól és a terápiás módszerektől sem. Adósságait immár rendezte, családjával jó kapcsolatot ápol. Ennek ellenére nem tartja magát gyógyultnak, inkább „felépülő játékosként” tekint önmagára.

„A játékos pályafutás rengeteg kellemetlen körülménnyel és következménnyel járt. Viszont, ha azt nézem, hogy hol tartok most az életben és milyen viszonyban vagyok magammal és a világgal, mégis azt gondolom, hogy hálás vagyok az általam bejárt út nehézségeiért, buktatóiért. Ezeknek köszönhető az, hogy az elmúlt években ennyi mindent meg tudtam tenni saját magamért és másokért is. Remélem, hogy a korábban megszerzett tapasztalatokon át a továbbiakban is segíthetem mindazokat, akik rászorulnak a támogatásra.”

A teljes beszélgetés meghallgatható itt:

A Túlélők podcast a Képmás magazin műsora. Tóth-Fazekas Andrea műsorvezető negatív fordulatok túlélőivel beszélget, akik tragédiájuk által erősödtek meg. A műsor olyan súlyos élettörténeteket, eseményeket, személyes tragédiákat mutat be, amelyekből volt és van kiút, legyen az betegség, gyász, baleset, prostitúció, hajléktalanság, mozgáskorlátozottság, függőség stb., ha másképp nem, akkor azáltal, hogy az illető az őt érő negatív történéseket pozitív megközelítéssel tudja szemlélni, és a lehetőségekhez mérten a legtöbbet kihozza az adott helyzetből. Az egyes epizódok meghallgathatók a kepmas.hu Túlélők rovatában, a YouTube- és a Spotify-csatornáin és a legnépszerűbb podcast-applikációkban.