Sokszor elbuktak, mégis sikeresek lettek: Walt Disney, Stephen King, Meryl Streep és J. K. Rowling útja kudarcokon át a híresség felé
Manapság, amikor minden a sikerről és a másokra tett benyomásról szól, sokan rettegnek a kudarctól, ezért sosem kockáztatnak. Mások kilépnek ugyan a komfortzónájukból, de ha nem érnek el sikert azonnal, vagy ha egyszer is elutasításba ütköznek, feladják az álmaikat. Bukás nélkül, pontosabban a bukásból felállás, majd továbblépés nélkül azonban nincs siker. És bármennyire is furcsa, ezt a legsikeresebb emberek tudják a legjobban. Walt Disney, Stephen King, Meryl Streep vagy J. K. Rowling – egyikőjükről sem a sikertelenség jut eszünkbe, pedig volt benne részük bőven, mire eljutottak oda, ahogy most ismerjük őket.
Walt Disney, az álomgyáros
Ki ne hallott volna még a Miki egér, a Donald kacsa, Dumbo és Bambi rajzfilm-figuráinak megálmodójáról? Persze ez történhetett volna másként is, ha Walt Disney komolyan veszi főnöke kritikáját, miszerint se fantáziája, se jó ötletei nincsenek az akkoriban rajzolóként tevékenykedő fiatalembernek, ezért ki is rúgta. Walt Disney azonban – akinek nagyon nehéz, nélkülözésekkel és sok fizikai munkával teli gyerekkora volt bántalmazó apja mellett – hitt abban, hogy egy nap megvalósíthatja az álmát, és saját rajzfilmstúdiót hozhat létre.
Ám hiába házalt a terveivel a bankoknál, befektetőknél, mindenki elhajtotta őt, mondván, egy emberként viselkedő egér ötlete egyszerűen nevetséges, az üzleti terve pedig vicc.
Disney a kritikák ellenére kitartott, és nehézségek és lemondások árán ugyan, de sikerült megalapítania a Walt Disney Companyt, az örökösei számára ma körülbelül 150 milliárd dollárt érő vállalatot.
„Minden hányattatás, ami ért az életben, minden nehézség és akadály erősebbé tett. Amikor épp történik, talán nem így látod, de egy arcba rúgás lehet a leghasznosabb dolog az életben” – mesélt később Disney az őt ért kudarcokról. – „Ha meg tudod álmodni, meg is tudod csinálni. A titok négy szóval foglalható össze: kíváncsiság, önbizalom, bátorság és állhatatosság. A legfontosabb ezek közül az önbizalom. Ha hiszel valamiben, higgy benne fenntartások nélkül, megingathatatlanul!” – tanácsolta.
Stephen King, akit a felesége lendített át a holtponton
Az amerikai író hosszú éveken át csakis elutasító válaszokat kapott magazinoktól, amelyeknek még tizenévesen kezdte küldözgetni a novelláit. Az elutasító leveleket megőrizte, és kiszögelte a szobája falára. „Mire tizennégy éves lettem, a szög nem bírta tovább az elutasító papírok súlyát. Nagyobbra cseréltem hát, és tovább írtam” – emlékezett vissza 2000-ben megjelent önéletrajzi könyvében. Egy idő után regényeket kezdett el írni, ám a kiadók ezekre sem voltak vevők.
A főiskola elvégzése után angoltanárként szeretett volna elhelyezkedni, de először sehová sem vették fel, hiába volt kiváló diplomája. Mivel pénzre volt szüksége, egy benzinkúton, később egy mosodában vállalt munkát. „Amikor a bangori New Franklin mosodában dolgoztam, volt olyan pillanat, hogy úgy éreztem a mélységes depressziós állapotban: az egyetlen dolog, amit elértem a főiskolai végzettségemmel, hogy én is az anyám életét élem” – idézte fel a nehéz éveket.
A húszas évei közepén sikerült végül angol tanárként elhelyezkednie, és már két kiadatlan regényen volt túl, amikor belevágott a telekinetikus képességekkel bíró tinilány, Carrie történetébe. Ebben az időszakban azonban nagyon megrogyott az önmagába vetett hite: „Ha volt idő, amikor kétségeim támadtak írói jövőmmel kapcsolatban, az ekkor volt.
Láttam magam harminc éve múlva, ahogy még mindig ugyanazt a bőrrel talpalt könyökű, trottyos tweedzakót hordom, és a túl sok sörtől megdagadt pocakom a nadrágomra lóg.
Köhögni fogok a túl sok Pall Malltól, a szemüvegem egyre vastagabb, a hajam egyre korpásabb, az íróasztalomban ott pihen hat-hét befejezetlen kézirat, amelyeket időről időre előveszek, és babrálok rajtuk, leginkább akkor, amikor ittam.”
King ekkorra már annyira elveszítette az önmagába és írói képességeibe vetett hitét, hogy a Carrie félkész kéziratát kidobta kukába. Szerencsére a felesége észrevette, kihalászta, és miután átolvasta, rábeszélte a férjét, hogy folytassa, és az elkészült művet küldje el több könyvkiadónak. Az író erre az időszakra mint írói pályafutása fordulópontjára emlékszik vissza: „Egy nap, amikor a tanáriban voltam, odajöttek és azt mondták: King úr, be kell jönnie az irodába, mert a felesége hívja. Berohantam, miközben ezerrel vert a szívem, mert tudtam, hogy ez csak két dolgot jelenthet. Vagy a gyerekekkel történt valami, vagy sikerült eladnom a könyvet. A feleségem egy táviratot tartott a kezében Bill Thompsontól, a Doubleday kiadó könyvszerkesztőjétől. Ebben az állt: „Carrie+Doubleday: A jövő elkezdődött. U. i: 2500 dollár ok?”
Az 1974-ben megjelent regény hatalmas siker lett, és beindította King karrierjét. Az író kifizette a számlákat, és megvette élete első autóját. A barátainak annak idején azt mondta, ha befut, egy rózsaszínű Cadillac-kel fog visszatérni az egyetem elé. Ebből az ígéretből a Cadillac megmaradt, de rózsaszín helyett egy piros-fehér-kék színűvel jelent meg. Kingnek a Carrie kiadása óta nagyjából 350 millió könyve kelt el világszerte, sokból film is készült. Ha annak idején feladja, akkor sosem készültek volna el olyan meghatározó művei, mint a Ragyogás, a Tortúra, A remény rabjai, a Halálsoron vagy az Az.
Meryl Streep, a csúnya lány
Meryl Streep ma már nevetve meséli a történetet, amikor 1976-ban a King Kong szereplőválogatásán azzal küldték haza, hogy nem elég szép ahhoz, hogy ő játssza a főszerepet. A színésznő 2015-ben a közösségi oldalára posztolt egy fiatalkori képet, ami akkor készült róla, amikor a King Kong meghallgatásáról utazott haza. A posztban őszintén írt róla, hogy a szereplőválogatón az első mondat, amit elcsípett a film Oscar-díjas producere, Dino De Laurentis szájából, a „che brutta” volt, ami olaszul annyit tesz „milyen csúnya”.
A történetet azóta is döntő pillanatként tartja számon, ami szétzúzhatta volna színésznői álmait, de helyette segített, hogy jobban higgyen magában.
„Ez a durva megjegyzés kétféle irányba vihette volna az életemet, és döntenem kellett: vagy egyszer és mindenkorra feladom az álmaimat, vagy talpra állok, és csak azért is hiszek magamban. Nagy levegőt vettem és azt mondtam: »Sajnálom, ha úgy látjátok, hogy túl csúnya vagyok, de a véleményetek csupán egy csepp a tengerben, úgyhogy én keresek magamnak más, barátságosabb vizeket…« Azóta tizennyolcszor jelöltek Oscar-díjra” – írta. A poszt megjelenését követően a színésznő még háromszor kapott Oscar-jelölést, így abszolút csúcstartó ebben a kategóriában. A huszonegy jelölésből háromszor meg is kapta az arany szobrocskát: a Kramer kontra Kramerben nyújtott alakításáért 1980-ban, a Sophie választásáért 1982-ben és a Vasladyért 2012-ben. Harmincegyszer jelölték Golden Globe-ra, amit nyolcszor el is nyert, és ezzel is csak ő dicsekedhet az összes valaha élt színész közül. Amikor a sikereiről kérdezik, a színésznő gyakran idézi édesanyját, akitől azt a tanácsot kapta: „Bármit megtehetsz, ha elhatározod magad! Ha lusta vagy, elbuksz. De ha tényleg megküzdesz érte, akkor bármit elérhetsz!”
J. K. Rowling, akit Shakespeare-nél is többen olvasnak
Az írónő első meséjét ötévesen egy nyúl és egy méhecske találkozásáról szőtte, és kishúgának mesélte esti meseként, a középiskolában pedig az órák közti szünetekben adott elő folytatásos történeteket. Napjainkra a Harry Potter szülőanyja, Joanne Kathleen Rowling már több mint háromszázmillió eladott példánnyal büszkélkedhet.
Hiába végzett Rowling kiváló eredménnyel az Exeter Egyetemen, ahol franciát, és klasszika-filológiát tanult, és hiába talált megbízható állást kétnyelvű titkárnőként az Amnesty Internationalnél, a meséket és a történetek világát nem tudta elengedni. Teljes állásban dolgozott, de amikor volt egy szusszanásnyi ideje, mindig írt: kávézókban, munka előtt és után, utazás közben. Hol szalvétára, hol újságpapírra, hol pedig a kis noteszébe jegyzetelt.
A legenda szerint Harry Potter alakja egy négyórás vonatút során született meg. Rowling ugyanis munkája miatt ingázott Manchesterből Londonba, és ekkor álmodta meg a kis varázsló és a Roxfort varázsvilágát.
1992-ben férjhez ment, és egy évre rá megszületett kislánya, Joanne, de a házassága nagyon gyorsan zátonyra futott. Az írónő és kislánya egy bőrönddel és a Harry Potter-történetek jegyzeteivel utazott Edinburgh-be, ahol a testvére fogadta be őket. Miközben állást keresett, hogy legyen ennivalóra pénzük, folyamatosan írta a Bölcsek kövét. Amikor elkészült az első kötettel, nagyon sok kiadót felkeresett, ám a legtöbbjük arra hivatkozott, hogy a könyv nem illik az ifjúsági irodalom kategóriába, ráadásul túlzottan bonyolult. Végül Londonban talált egy ügynököt, aki 1996 augusztusában végre eladta a Harry Potter és a bölcsek köve kéziratát a Bloomsbury Children’s Books kiadónak.
A könyv 1997-ben jelent meg Angliában, de Rowling úgy gondolta, senkit sem fog érdekelni, és nem fogják felfedezni. Szerencsére ebben tévedett, több rangos gyerekkönyv-díjat elnyert. Nem sokkal később megvásárolták tőle az amerikai kiadási jogokat, és elindult a siker útján. 2000-ben a Warner Brothers megvette a sorozat filmjogait, a varázslófiú története világszerte egyre nagyobb sikernek örvendett. Joanne nem sokkal később újra férjhez ment, és született még két fia. Hihetetlen sikerre és vagyonra tett szert a Harry Potter-történetekből, mégsem szédítette meg a csillogás. Visszahúzódó életet él a családjával, interjút is nagyon ritkán ad. A magánéletét féltve őrzi a nyilvánosság elől. A vagyonából rengeteget adakozik.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
