A gyerek legyen engedelmes?

Ha a gyerekünk ellentmond, akkor vannak saját gondolatai, ötletei. Van elképzelése arról, hogy mit szeretne – még ha az általunk javasoltat éppen nem is tenné erre a listára. Ez nekünk, szülőknek persze nem mindig kifejezetten lelkesítő.

A folyamatosan engedelmeskedő gyerek behódolt a külső elvárásoknak és nem a saját elvei, értékrendje szerint hozza meg a döntéseit. Ez lehet kényelmes számunkra szülőként, amíg mi vagyunk az elvárások legfőbb forrásai. Azonban ezek a napok meg vannak számlálva.

Ezzel szemben az a gyerek, akinek vannak ötletei és más javaslatokkal jön, amikor mi döntési helyzetbe hozzuk, nagyobb valószínűséggel találja meg a helyét nélkülünk is más csoportokban – mint óvoda, iskola, majd párkapcsolat és munkahely. Természetesen nem az a cél, hogy az ellenszegülést dicsőítsük, vagy erre buzdítsuk a gyerekeinket. Ám érdemes megnézni, mi történhet, ha valaki ragaszkodik egy adott döntéshez, és ahhoz, hogy másoknak megfeleljen.

Mindig hasznos a megfelelés és a következetesség?

Tegyük fel, hogy kamasz gyerekünk van, akire már elég erősen hat a csoportnak való megfelelés, a többiek véleménye. Otthon azt tanítottuk neki, hogy nagyon fontos az engedelmesség, a szófogadás – mindegy, hogy az adott szabállyal, helyzettel ő mennyire ért egyet. Mellé vegyük azt is, amit sokan, sokszor hangoztatnak gyereknevelés kapcsán, hogy legyünk következetesek, tartsunk ki a már meghozott döntéseink mellett. Ha kimondtunk valamit, annak úgy kell lennie – mert mit tanítanánk akkor a gyerekeinknek a következetességről?

Aztán kamasz gyerekünk olyan helyzetbe kerül, amiben döntést kell hoznia. Belevonná a csapat egy „buliba”, ami lehet akár veszélyes is. Felmerül a kérdés, kinek kíván jobban megfelelni – a szüleinek, vagy a kortárs csoportnak? A következetesség oldaláról egy másik kérdés: ha igent mond, bár utólag már szeretne kihátrálni a döntéséből, a következetesség és a kimondott szavainkhoz való ragaszkodás segíti vagy akadályozza-e őt abban, hogy az adott körülmények között a lehető legjobb döntést hozza meg?

Ha olyan gyereket nevelünk, akinek lehetősége van arra, hogy átgondolja, megszűrje a világ dolgait, esetleg el is beszélgessen róluk a szüleivel, valószínűleg kevésbé lesz szófogadó. Mert magában hordozza a kétkedést, a dolgok megkérdőjelezését, ám nagy valószínűséggel mindezt jobbító szándékkal teszi, mert úgy gondolja, hogy lehet másként is.

Ha mérlegelheti egy-egy döntés vagy helyzet következményeit, és meg is tapasztalja őket, újabb megerősítést kapnak a belül felépített értékei. Ne azért döntsön valahogyan, mert az másoknak jó, hanem mert ő maga úgy véli, hogy az a helyes döntés. Egyfajta belső érvelést építsenek ki, amely segíti őket, hogy mindig azon az úton maradjanak, amelyet kijelöltek maguknak.

Miért jó, ha a gyerekünk belső vezérléssel működik?

A belső értékeléssel működő gyerek 5 jellemzője dr. Elisa Medhus leírása alapján:

1. Magabiztosság
Az a gyerek, aki átgondolhatja, mit miért tesz, és ez hova vezet, könnyebben fogadja el a következményeket, sőt, azzal is meg tud barátkozni, ha hibát követett el. A képességeit a maga szolgálatába tudja állítani és ha átgondolja, honnan hová szeretne eljutni, a hibáit is felhasználja egy jobb megoldás megtalálására, nem önmaga leértékelésének tekinti őket. Jóban van önmagával, megszűri a világ dolgait, mert megteheti, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek egybevágnak a szándékaival.

2. Kompetencia
A kísérletezés megtalálása szintén magában hordozza a hibázás lehetőségét, ám annak tudatát is, hogy hatással vagyunk mind a saját, mind mások életére. Aki tanul a hibáiból, és kíváncsian, nyitottan viszonyul az élethez, hajlamos feszegetni a határokat, az sok olyan információt szerez, amely megerősíti mind a tudását, mind az önértékelését.

3. Önállóság
Aki magabiztos és kompetens, az szívesen hoz önállóan döntéseket és vállalja is értük a felelősséget. Szeret gondolkodni, ötletekkel előállni, megoldást keresni a felmerülő nehézségekre. Ebben pedig úgy tudjuk leginkább támogatni a gyerekeinket, ha hagyjuk, hogy érvelhessenek a választásuk mellett, mert ez is segíti őket, hogy ne külső nyomásra tegyenek meg valamit.

4. Erős erkölcsi érzék
Amikor valaki a belső szűrőjén átengedve vizsgál meg bizonyos helyzeteket, általában olyan döntésre, megoldásra jut, ami nem csak az ő, hanem mindenki más érdekeit is szolgálja. Például, ha talál egy elveszett játékot a vidámparkban, végiggondolja, hogyan érezheti most magát az, aki elveszítette, és segít visszajuttatni a tulajdonosának. Ami eltér attól az általános elvárástól, hogy „segítsünk másoknak” – és sokkal érthetőbb is.

5. Kincs a közösségnek
Ezek a gyerekek könnyen megtalálják a helyüket a csoportban, mivel kialakult elképzelésük van azokról a feladatokról, területekről, ahol hozzá tudnak járulni a sikerhez. Vállalkozó szellemük, kíváncsiságuk és folyamatos tanulni vágyásuk segítségükre van ebben, ahogy az is, hogy nem akarnak feltétlenül megfelelni és átszabni magukat egy külső elvárás miatt, sokkal inkább természetesen válnak részeivé az egésznek, abban a hitben, hogy segíteni, együtt tenni jó.

A cikk a Képmás magazin 2016. februári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>