Színházban dolgozom, de máshoz is értek! – Példaértékű összefogás alakult ki a színházi szakmában

– Az egyik közösségi portálon a ,,Színházban dolgozom, de máshoz is értek” nevű csoporthoz a színházi dolgozók csatlakozhatnak. A ,,Színházban dolgozol, de máshoz is értesz?”-be pedig azok, akik munkát adnának nekik. 
– Amikor bezárták a színházakat márciusban, létrehoztam az első Facebook-csoportot, ahová színházi dolgozók, tehát nemcsak színészek, hanem a színházon belül különféle munkakörben tevékenykedők is tudnak felvételt kérni. Tavasszal már nyolcszáz tagunk volt, most ezer fölött vagyunk. A csoport lényege, ahogy a neve is kifejezi, megpróbáljuk leírni, hogy milyen más jellegű munkához értünk a hivatásunkon, szakmánkon kívül még. Fordításhoz, tanításhoz, tolmácsoláshoz, kertépítéshez, lakberendezéshez, gyerekfelügyelethez... Ezzel párhuzamosan létrehoztam egy másik csoportot is, ahova a potenciális munkaadók tudnak jelentkezni. Ez a két csoport látja egymást. Van alkalmi és rendszeres munkalehetőség is. Például három gyerekéhez keresett valaki babysittert speciális igénnyel: azt szerette volna, ha tud angol nyelven felolvasni. Egy ilyen munkáért jó eséllyel indulhat egy színházi ember. A csoportok segítségével az egyik ismert színésznő például ma egy gyógyszertár megnövekedett szállítmányának a rakodásában segít.

– Mi az oka annak, hogy mindenütt inkább a turisztikai és vendéglátóipar nehézségeiről lehet hallani, az előadóművészekéről alig?
– Sajnos kevesen tudják, hogyan működik a színház, és hogy ebben a hivatásban szó nincs stabil megélhetésről. A színházi szakmák közé tartozik még további harmincféle szakma a színészeten kívül, ezek az emberek is nagyon nagy bajban vannak. Sajnos ez valahogy nem megy át a köztudatba. Van itt más félreértés is. Sokan úgy gondolják, hogy a színészek betegre keresik magukat.

Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan színész van Magyarországon, akinek nem jelent anyagi megrendülést, hogy az idén mindössze három hónapot dolgozhatott.

A színészek többsége sajnos nem tud megélni a színházi fizetéséből. Más kiegészítő tevékenységet folytatnak, sokan szinkronizálnak, filmet vagy reklámot forgatnak. A színházi dolgozók több mint a fele szabadúszó, így állandó fizetése sincs, tehát ha nem játszik és próbál, akkor nem keres pénzt. A színházi szakmában dolgozók száma húszezer körül van. Ez egy olyan szektor, amelyik nagyon nagy bajban van, komoly segélyprogramokat kellene bevezetni az érdekükben. 

– Mit gondolsz, csak a pandémia miatt vagy egyébként is fontos, hogy az embernek több szakmája legyen?
– Azt támogatom, hogy az ember próbáljon több lábon állni. Eredetileg dramaturg vagyok, ám annak ellenére, hogy a legjobb helyeken dolgozhattam, mindig fontosnak tartottam, hogy más munkám is legyen. Tolmácsként és fordítóként is dolgozom, főképpen azért, hogy ne függjek soha csak a színháztól. Mi alkotó emberek vagyunk, fontos számunkra a szabadság. Szabadabbá az tesz, ha az ember több lábon áll. Szeptemberben néztem meg Pető Kata színésznő monodrámáját. Feltűnt a fantasztikus beszédtechnikája. Tanácsoltam neki, hogy szerintem beszédet kellene tanítania. Másnap a kórustársam – mert egy kórusban is énekelek – megkérdezte, tudnék-e beszédtanárt ajánlani a lányának. Azonnal összekötöttem őket. Az embereket összehozni nagyon jó dolog, ez a gondolat vezérelte a Facebook-csoport létrejöttét is.

Kép

A "Színházban dolgozom, de máshoz is értek" csoport képe

– A vakcina hatására remélhetőleg minden visszaáll a régi kerékvágásba, a színházak működhetnek. Mi lesz majd a közösségi portálon működő csoport sorsa?
– A csoport tovább fog működni a szabályok betartásával, nem lesz okom bezárni. Úgy gondolom, amíg bármiben segíteni tudunk, tesszük a dolgunkat tovább. Szerintem érdemes később is élni ezzel a lehetőséggel. Amíg pedig nem tudunk játszani, addig nagy szeretettel számítunk a munkaadókra: olyan vállalkozókat, cégvezetőket, alkalmi munkaadókat várunk, akik kifejezetten a színházi szakmát szeretnék segíteni.

A csoport segítségével jött létre Kerekes Viktória színésznő és Horgas Péter díszlettervező együttműködéséből a „Dr. Horker” nevű sikeres vállalkozás. Viktóriát kérdeztem a kezdetekről és arról, hol tartanak most. 
– Én akkor csatlakoztam a csoporthoz, amikor már konkrét kérések érkeztek, kerestek például munkaerőt lakásban antikoláshoz vagy kertrendezéshez. Először egyedül, később közösen Horgas Péterrel elvállaltunk néhány kertet. Majd Péter ötletéből megszületett a „Dr. Horker”, ami most már komoly vállalkozássá nőtte ki magát. Ezen keresztül sok embernek tudunk munkát adni, és európai uniós pályázatokban is benne vagyunk. Igyekszünk a szakmánkból érkezőknek lehetőséget adni, színészek is dolgoznak velünk, és a filmesek közül is tudunk alkalmazni olyanokat, akik értenek villanyszereléshez, asztalos munkához. A vállalkozásunk belsőépítészetre, kerttervezésre, -kivitelezésre és -fenntartásra szakosodott. Közben persze mindenki gyakorolja a hivatását is, amikor csak alkalmunk adódik: Péter díszletet tervez, én forgatok, szinkronizálok. Sűrű az életünk, heti hét nap hajnaltól éjszakáig dolgozunk, 2021 májusáig betelt a naptárunk. Szeretném, ha hamarosan branddé válnánk, de olyan branddé, amelyet mindig meg lehet változtatni, újra lehet tervezni, a kreativitásnak ezerféle formát lehet találni. Nagy erővel építjük a vállalkozásunkat, amely egyre szerteágazóbbá válik, egyre többféle dologgal foglalkozik. Hosszútávú, ez biztos. Az a legnagyszerűbb, hogy megtaláljuk a kapcsolódást az emberek között. Nemcsak munka jár ezzel, hanem hatalmas öröm is. Úgy érzem, kinyílt egy másik világ. Nem ugyanazzal a húsz emberrel dolgozom, hanem akár kétszázzal is. Rengeteg új dolgot tanultunk saját magunkról is. Elárulom, hogy emellett dolgozunk egy új innováción is: akik önhibájukon kívül munka nélkül vannak, azok számára biztosítani szeretnénk munkalehetőséget azzal, hogy összekötnénk az igényeket. Ami az egyik oldalnak óriási segítség, a másik oldalnak a megélhetést jelenti – de részleteket erről még nem szeretnék elárulni.