A paprikasalátától a C-vitaminig – Szent-Györgyi Albert véletlen felfedezése
Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert régi birtokos nemesi családban született harmadik fiúként 1893-ban. Apja, Miklós Erdélyben élő felmenői között gazdálkodók és hivatalnokok egyaránt voltak. Édesanyja, Lenhossék Jozefina révén ugyanakkor a Lenhossék famíliából, az egyik leghíresebb hazai orvosdinasztiából származott. Talán ezért sem meglepő, hogy már fiatalon vonzotta őt is az orvosi, egészen pontosan a kutatóorvosi pálya.
A Lónyay Utcai Református Gimnáziumban tett érettségi után a pesti egyetem orvoskarára iratkozott be. Ám mire végzett 1917-ben, javában dúlt a világháború, amelynek utolsó éveiben katonaorvosként a keleti fronton, majd a hátországban szolgált. A háború végén Pozsonyba került, az ottani egyetemi klinikára, Csehszlovákia megalakulása után azonban távoznia kellett. Mivel továbbra is a kutatómunka, az orvosi vegytan és élettan érdekelte, állás után kellett néznie. Trianon után azonban ilyen állás Magyarországon nem kínálkozott. Barátja és kollégája, a később ugyancsak Nobel-díjas osztrák Carl Cori társaságában Prágába ment, majd Németországban és Hollandiában talált állást, ekkor kezdte el a mellékvese működésére vonatkozó, lényegében orvoskémiai kutatásait. Különösen az általa hexuronsavnak nevezett anyag és annak élettani hatása érdekelte, amelyet a mellékvese termel. Ért is el eredményeket, publikációival pedig egy oxfordi ösztöndíjhoz is hozzájutott. Ekkor már, az 1920-as évek dereka után az izomműködés kémiáját, a szerves savak élettani jelentőségét vizsgálta.
Az ekkor még titokzatosnak számító C-vitaminnak a kinyerési módját és hatásmechanizmusát is kereste.
A paprikasalátától a Nobel-díjig
Miután idehaza – főleg Klebelsberg Kunó erőfeszítései jóvoltából – az oktatás, a kultúra és a tudomány virágkora érkezett el, másokkal együtt a miniszter őt is hazahívta. Egy hosszabb tanulmányutat követően a szegedi egyetemen kapott tanári állást és kutatási lehetőséget, munkáját pedig a Rockefeller Alapítvány is támogatta. Ebben a közegben született meg az a nagy felfedezése, amely meghozta számára a nemzetközi elismerést és a világhírt. Az úgynevezett citrátkör biokémiai működését vizsgálta, az általa aszkorbinsavnak elnevezett, a skorbut ellenanyagának számító, évtizedek óta keresett C-vitamin kinyerésével és pontos meghatározásával foglalkozott. Kiderült, hogy ez a kis mennyiségben a mellékveséből, nagy fáradsággal a citrusfélékből kivonható anyag azonos az általa korábban hexuronsavnak nevezett vegyülettel, amelynek a biológiai oxidációban van meghatározó szerepe.
Sikerült paprikából kinyernie azt a csodaszert, amit azóta is C-vitaminként ismerünk.
Mások már más alapanyagból is próbálták kivonni ezt az anyagot, valójában egy szerves vegyületet, Szent-Györgyit azonban egy véletlen segítette a nagy eredményhez. Egy este felesége paprikasalátával kínálta, amit nem volt kedve megenni. Inkább bevitte a laboratóriumba, ahol megvizsgálva kiderült, hogy a jóféle Szeged környéki paprika bőséges forrása az oly nagyon keresett anyagnak. Az ellenőrző vizsgálatok, az előállítási technika kidolgozása következett, majd nemzetközi fórumokon és publikációkban az eredmények ismertetése. A fogadtatás, a siker egyértelmű volt, hiszen az 1937-es esztendőben Szent-Györgyi Albert lett az orvosi és élettani Nobel-díj kitüntetettje, máig az egyetlen Nobel-díjas magyar tudós, aki eredményét itthon, a Tisza partján érte el. Nem maradtak el a hazai elismerések sem, hiszen 1938-ban tagjai közé választotta a Magyar Tudományos Akadémia, két évre rá pedig ő lett a szegedi egyetem rektora.
Fordulat és emigráció
Mint ismert és elismert tudós, ekkor már közéleti személyiségekkel, tudósokkal, írókkal, politikusokkal is tartotta a kapcsolatot. Fontossá akkor vált ez, amikor már javában dúlt a II. világháború. Szent-Györgyi ellenezte a háborút, így békepárti, Magyarország kilépését szorgalmazó értelmiségiekkel, polgári ellenzéki pártokkal került kapcsolatba. Szent-Györgyi Szervezet néven ellenállói kört szervezett, amikor pedig Kállay Miklós miniszterelnöksége idején Horthy kormányzó jóváhagyásával a háborúból való kilépés előkészítésével próbálkozott, titkos küldetést is vállalt.
A kormány és a németellenes polgári pártok nevében titokban Isztambulban tárgyalt a szövetséges hatalmak képviselőivel, ami miatt felkerült a Gestapo feketelistájára.
A német megszállás után bujkálni kényszerült, az ostromot pedig a pesti svéd követségen vészelte át.
1945-től szinte azonnal szerepet vállalt az új, demokratikus magyar közéletben. Miközben vezetője lett a pesti egyetem biokémiai tanszékének, a koalíciós időkben nemzetgyűlési képviselő volt, az Országos Köznevelési Tanács elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke. Kezdetben szerepet vállalt a Szovjet–Magyar Baráti Társaság munkájában, kültagjává választotta a Szovjet Tudományos Akadémia, ám a fordulat évének közeledtével belátta, hogy semmivé válik a független, polgári, demokratikus Magyarország megteremtésének esélye. Így még 1947-ben emigrált, előbb Svédországba, majd az Egyesült Államokba ment, a Kossuth-díj 1948-as, elsők közötti elnyerése idején már nem volt idehaza.
A tudós közéleti hangja
Massachusetts-ben, Woods Hole-ban telepedett le, alapítványi támogatással folytatta oktató- és kutatómunkáját. 1955-ben lett amerikai állampolgár, tekintélyes tudományos testületek tagja. Folytatta az izomműködés biokémiáját, a sejtlégzést és az oxidánsokat érintő kutatásait, és bár áttörő eredményre ő sem jutott, a rák elleni küzdelembe is beírta a nevét az élő sejtekben meglévő úgynevezett szabad gyökök vizsgálatával. A hatvanas években ismét vállalt közéleti szerepeket. Aktívan részt vett a világ tudósainak a nukleáris fegyverkezést elítélő mozgalmaiban, fellépett a vietnami háború ellen.
Ekkor írta Őrült majom című nagyhatású könyvét, amelyben civilizációnk önpusztítása ellen emelte fel a szavát.
Tudósi sikerei mellett magánélete zaklatottan alakult. Négyszer nősült, kétszer vált el, egyszer megözvegyült, és egyetlen lánygyermekének halálát is meg kellett élnie az 1960-as években. Szívben, lélekben mindig magyar maradt, haza azonban csak két ízben látogatott. 1973-ban ott volt Szegeden az új Biológiai Kutatóközpont átadásán, 1978-ban pedig tagja volt a Szent Koronát hazahozó amerikai delegációnak. Élete során számos külföldi és hazai elismerésben volt része, így egyebek között 1937-ben lett a Corvin Koszorú, 1983-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetettje. Szent-Györgyi Albert hosszú, tudományos eredményekben gazdag élet után kilencvenhárom évesen, 1986-ban távozott az élők sorából. Kívánságának megfelelően Woods Hole-ban, tengerparti háza kertjében helyezték örök nyugalomra.
Hazája azóta is tisztelettel emlékezik meg róla, mint egyetlen olyan tudósáról, aki nem a messzi idegenben elért eredményeivel, hanem hazai kutatásaival és a magyar paprikával lett a Nobel- díj kitüntetettje.
Alakját nevében őrzi ma a Szegedi Egyetem orvoskara, a Szent-Györgyi Albert-díj rangos tudományos elismerés, de neveztek el róla közterületet, szobrai és emléktáblái idézik alakját. Valójában előtte tisztelegnek mindazok, akik egészségük megőrzését a C-vitamin‑készítményeknek köszönhetik.
Ez a cikk Horváth Pál „Magyar példaképtár” című sorozatában jelent meg. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>
Ez a cikk a Képmás magazin 2020. januári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
