Most hallasz? – Honnan tudhatjuk, hogy túlzásba vittük az okostelefont?

Bunkóból okos

Ahhoz képest, hogy eleinte bunkofonnak hívtuk, hamar megszerettük a készüléket, sőt, ma már az okos jelzővel illetjük. A tudomány hamarosan meg is fogalmazta a felmerülő kérdéseket: kutatók például arra figyelmeztettek, hogy pszichésen megterhelő lehet az a folyamatos készenléti állapot, amire a mobiltelefon késztet. Ma már a mobil túlzott használata, a multitasking és a gyereknevelés új kihívásai állnak a figyelem középpontjában.

Ez így normális?

„Azt, hogy mennyi az egészséges mértékű használat, nem óraszámban lehet meghatározni” – mondja Kővágó Pál pszichológus. A viselkedéses függőségeknek két fontos kritériuma van: egyrészt a tevékenység akadályozza az egyént a normál életvitelben, munkájának elvégzésében, másrészt az egyén az adott cselekvést külön kérésre sem képes abbahagyni. Azt, hogy mi számít normálisnak, mindig az adott közösség határozza meg: bizonyos csoportokban rendkívüli udvariatlanság, máshol elvárás a kütyük folyamatos nyomkodása. A mobil túlzott használata ugyanakkor sok esetben egy hiányra adott válaszreakció. A hiányt okozhatja például a kortárs csoportba való beilleszkedés nehézsége vagy kudarca, amelyet az egyén a telefon folyamatos használatával, a virtuális térben való állandó jelenléttel kompenzál. „Ilyenkor pszichológusként az a feladatom, hogy az okkal, magával a hiánnyal foglalkozzak” – mutat rá a szakember.

A korral jár

„A használat generációs jellemzőit az adott korosztály fejlődéslélektani stádiuma határozza meg: például a kiskamaszok számára offline és online is az a legfontosabb, hogy új ismeretségeket szerezzenek, folyamatosan jelen legyenek kortárs csoportokban – így náluk a mobilon is a Facebook- és az Instagram-használat dominál.” A fiatal felnőtteknél értelemszerűen más motivációk vannak jelen, ők a már meglévő kapcsolataikat igyekeznek ápolni – de rájuk jellemző az ún. Facebook-féltékenység is, amit ma olyan divatos elemezni. „A kifejezés azt a hozzáállást tükrözi, amikor az egyén azért követi ismerősei bejegyzéseit, hogy megtudja, jobban élnek-e, mint ő. Ez természetesen komoly hatással van az önértékelésre.”

Mindent egyszerre csinálunk?

Kővágó Pál arra is figyelmeztet, hogy a 10 év alatti gyerekeknek nem feltétlenül jó, ha minden tevékenységet egy eszközön végeznek, tehát a mobilon telefonálnak, játszanak, skype-olnak. Nekik ugyanis éppen arra van szükségük, hogy különböző helyekről különböző hatások érjék őket, így a fejlődésük veszíthet komplexitásából, ha az ingerek csupán egyetlen forrásból érkeznek.

Kép

Kép: Rawpixel

A felnőtteknél pedig a kütyük használata nyomán már nemcsak offline, hanem online is terjedő multitaskingolás indíthat el bizonyos folyamatokat. Tari Annamária a „Generációk online” című könyvében idézi a Nyelv és Tudomány 2015-ös cikkét, amely a többfeladatosság hatásait összegzi. A cikk ismerteti, hogy Earl Miller neurológus és kutatótársai szerint agyunk abszolút nincs felkészülve arra, hogy multitaskingoljunk. A több dologra figyelés ugyanis valójában nem létezik: amit így nevezünk, az igazából azt jelenti, hogy gyorsan tudjuk váltogatni a tevékenységeket. Ennek az átkapcsolásnak azonban ára van. „Bár sokszor hisszük, hogy rengeteg dolgot megcsináltunk, a multitasking jelentősen csökkenti a hatékonyságunkat. Emellett növeli a kortizol nevű stresszhormon, illetve az adrenalin termelését, ezek pedig túlzottan stimulálják az agyunkat” – idézi a pszichoterapeuta. Érdemes tehát átgondolnunk, hogy gyermekünk hányféle tevékenységet űz a mobilján, illetve hogy mi magunk hányféle feladatot intézünk párhuzamosan a kütyüinken.

Bonyolult kapcsolatban?

Ha a párkapcsolatban válik konfliktus forrásává az eltérő attitűd, elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy a felek milyen hozzáállással érkeztek a kapcsolatba. Mint sok más területen, itt is fontos az önismeret, illetve elengedhetetlen, hogy igényeinket kommunikálni tudjuk a másik felé. Ha például nekünk fontos az, hogy hetente egyszer kütyük jelenléte nélkül beszélgessünk egy órát a párunkkal, ne várjuk el, hogy társunk ezt magától kitalálja, inkább tegyük egyértelművé a kérést.

A mintakövetés hatalma

A gyerekek egy része azért nem mesél még kérésre sem az általa használt alkalmazásról vagy mobilos játékról a szüleinek, mert pontosan tudja, hogy a beszélgetést egy újabb szidás követi majd. „Ha értékítélet nélkül, valódi kíváncsisággal fordulunk a csemetéhez (Mit szeretsz ebben, miért érdekes számodra?), együtt játszunk vele, társas tevékenységgé tesszük akár a mobilos játékot is, akkor a következő lépés máris az lehet, hogy más közös tevékenységekbe is bevonjuk, így tehát a kütyüs móka csak egy lesz a játékok közül” – tanácsolja a pszichológus. Emellett fontos tudatosítanunk, hogy ebben is mi adjuk a mintát. Ha a mi kezünkben is folyamatosan ott van a kedvenc kütyünk, nem meglepő, hogy a gyerek nem a szóbeli kérésünkre hallgat majd, hanem a tőlünk látott cselekvést utánozza.

Juhász Péter Tibor, a Magyar Telekom Nyrt. marketing kommunikációs vezetője elismeri, hogy hiányérzete van, ha napközben nincs nála a telefonja, a hétvégéket azonban a készülék rendszerint magányosan tölti a konyhaasztalon. „A még óvodás korú gyerekeink pedig gyakorlatilag nem fogyasztanak digitális tartalmat. Szigorú szabály még, hogy az ebédlőasztalhoz a felnőttek sem hozzák a kütyüiket. Szerintem felnőttként már látnunk kell, hogy adott szituációban mit jelent elővenni a telefont: kapcsolatba kerülünk-e általa valakivel, vagy inkább eltávolodunk attól, aki mellettünk ül” – teszi hozzá a cég kommunikációs vezetője.

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>