„Vécépapír-krízis” szükség idején?

A WC-papír olyan kényelmi termék, amit hajlamosak vagyunk egyértelműnek gondolni–pedig egyáltalán nem az! Például, ha Senecára rájött a szükség az időszámításunk előtti 70-es években, kiment egy nyilvános latrinához, elvégezte azt, amiért odament, majd fogott egy botra erősített szivacsot, megtörölte magát, használat után folyóvízben leöblítette, és ha igazi illemtudó római polgár volt, akkor utána a szivacsot egy vödör ecetbe is beáztatta a következő használó számára. Ahol nem volt szivacs, egy éleknél tompára csiszolt cserépdarabkával, az ún. pessoival oldották meg a problémát. Az amerikai gyarmatosítás után sok helyen kukoricacsutkát használtak ugyanerre a célra, ezzel szemben Kínában már a második századtól különböző toalettpapírféleségekkel tisztálkodtak a mellékhelyiségben. A ma használatos toalettpapír elődje csak valamikor az 1800-as évek közepén jelent meg.

Mi több, mai napig vannak olyan kultúrák, ahol a WC-papír használat nem terjedt el teljesen, Indiában például sokan még mindig a bal kezüket, és egy vödör vizet használnak a kisebb-nagyobb dolgok elvégzése után.

Mi viszont nagyon is szeretjük a WC-papírt!

A fejlettebb országokban viszont olyannyira nélkülözhetetlennek tartjuk a toalettpapírt, hogy sokan őrült mennyiségben halmozzák fel válsághelyzet esetére, mi több, akár vérre menő küzdelmet is folytatnak érte! Az új típusú koronavírus megjelenése óta sorra jelennek meg a hírek azokról, akik a polcon heverő utolsó megapackért acsarkodnak. Hongkongban februárban indult a felvásárlási láz, egy fegyveres banda 600(!) guriga WC-papírt lopott el egy boltból, ugyanabban a hónapban Tokióban a termékeket már a beérkezést követő első pillanatokban elkapkodták a polcról, márciusban pedig Ausztráliában fajultak odáig a dolgok, hogy a rendőrségnek kellett közbeavatkoznia. Az ausztrál esetet videóra is vették, melyben az látszik, hogy két, magából teljesen kifordult nő verekszik, egymás kezéből tépik ki a WC-papírt, miközben azt sikoltozzák, hogy „Szállj le rólam!” és „Csak egy csomaggal adj!”. A „hölgy” azonban dühösen betette a saját bevásárlókocsijába a csomagot, amiben egyébként hegyekben állt a WC-papír.

Mindeközben Japánon is végig söpört a „WC-papír-pánik” bár ők szerencsére nem „gyilkolják” egymást a boltban érte, inkább ellopják a tekercseket a nyilvános illemhelyekről. Egy bolti eladó, Mink Itachibe megelégelte, hogy emiatt sosincs toalettpapír a mosdókban, ezért egyik nap a gurigák mellé kitett egy szemet ábrázoló képet, azzal a szöveggel, hogy aki ellopja a papírt, azt levadássza és felfalja egy éhes szörny. A japán társadalomban sokan babonásak, félnek a rontásoktól, így nem csoda, hogy Itachibe, bár eredetileg csak viccnek szánta a dolgot, egy idő után arra lett figyelmes, hogy a WC-papírok valóban a helyükön maradnak.

Kanadától Tokióig sajnos mindenhol előfordul, hogy egyesek odáig süllyednek, hogy akár verbális vagy fizikai erőszakot is alkalmaznak annak érdekében, hogy minél több termékhez hozzájussanak.

Egyes szakértők szerint ez a közösségi médiában keltett pánikhullámnak is köszönhető, más tudósok pedig úgy vélik, hogy egyszerű védekező mechanizmusról van szó, mert a készlethalmozás egy természetes pánikreakció azokban a helyzetekben, amelyekben úgy érezzük, hogy elveszítettük a kontrollt. „Az emberek olvassák a közösségi médiában, hogy Vancouverben kifogytak a boltok a WC-papírból, erre a környező települések lakói pánikba esnek, és felhalmozásba kezdenek, mert attól félnek, hogyha nincs elég nagy készletük, akkor a családjuk egy napon hiányt fog szenvedni” – nyilatkozta egy kanadai lapnak Eric Li professzor, aki évek óta kutatja a társadalom vásárlási szokásait vészhelyzetekben.

Járvány van. Nagyot fordult a világ, emberek betegednek meg, válnak egyik napról a másikra munkanélkülivé, a gazdasági károkat pedig még megbecsülni sem lehet, hiszen a lakosság biztonsága most a legfontosabb.

Ilyen helyzetben nem számít „krízisnek”, ha átmenetileg elfogy a WC-papír a polcokról.

Egyrészt, mert az emberiség túlélt akkor is, amikor még hírből sem ismerték a toalettpapírt, másrészt mert biztos, hogy nem plusz nyolc guriga illatos, négyrétegű, pihe-puha toalett-papírra, hanem a józan eszünk, a higgadtságunk és az emberi méltóságunk megőrzésére van most szükség.