Van egy márciusi nőnapunk – de mit kezdjünk vele?

Az emancipációról, amiért a magasabb fizetést követelő textilipari dolgozók New York utcáin tüntettek több mint másfél évszázada? Nyilván ma is akadnak hiányosságok például az egyenrangú bérezés területén, de ma már nem egészen igaz, hogy az év összes többi napja férfinap. Hisz például kedvünkre csemegézhetünk a női lét bonyolultságát, nagyszerűségét, szerepeink összeegyeztetését boncolgató cikkek, filmek, posztok között. Bezsebelhetünk csak nőknek szóló díjakat, különböző tematikájú női kampányok lelkes aktivistái vagy támogatói lehetünk. Erősek lettünk, és mindaz, ami évszázados terhes elvárás volt velünk szemben, ma már lehetőség nagyszerűségünk és sokoldalúságunk bizonyítására: nemcsak ápoltak és háziasak vagyunk (ami ellen annyira tiltakoztunk), hanem férfiakat megszégyenítően (sőt, bizonyos pályákról ki is szorítva őket) beteljesítjük, aminek lehetőségét kiharcoltuk, azaz belevetjük magunkat a tanulásba, karrierbe. Bebizonyítjuk, hogy a nő többfelé tud figyelni, empatikusabb, szívósabb, mint a férfi, és mindemellett „megmarad nőnek is” (bármit is jelentsen ez, hisz ezzel épp a nőkről alkotott sztereotípiákkal vagyunk kénytelenek érvelni). Közben olykor meglepetten és csalódottan konstatáljuk, hogy a versenytársak, az „igazi férfiak” mintha eltűntek volna mellőlünk. (Philip Zimbardo már lassan 10 éve felhívta erre a figyelmet.) A médiában férfigyűlölő feministák és szexista nőgyűlölők csapnak össze, miközben az emberiség fennmaradásának záloga a kettő együttműködése, hiszen az ember férfi és nő eggyé válásából születik.

Lehet nőnek lenni férfi nélkül? Érdemes magunkat úgy ünnepelni, hogy a férfi csak a kelléket, a virágot és a bonbont biztosítja a ceremóniához? Sőt, olykor maga is díszlet csupán? (Mert azért egy az igazi nő mellé már csak a látvány miatt is dukál egy pasi.) 

Különbözőnek lettünk teremtve, férfinak és nőnek, anyának és apának (nem 1-es és 2-es szülőnek). Az életet, a világot férfiként és nőként éljük és látjuk. Szólhatna ez a nőnap erről, hogy férfi nélkül lehetetlen értelmezni a nőt és nő nélkül a férfit. Dinamikus, rugalmas, kényes egyensúly ez, párkapcsolatban és társadalmi méretekben is, ráfér a finomhangolás. 

Isten egyenrangúnak, de nem egyformának teremtett. Örülhetnénk ennek ezen a napon. 

S hogy akkor miért a férfi hozza a virágot? Csak mert ez a tradíció? Talán, mert a nőket évezredeken át előszeretettel hasonlították gyenge, törékeny virágszálhoz, és nőként évente pár percre szívesen időzünk a meghódításra váró nő szerepében. Ahogy a férfiak a gáláns védelmezőében. Hogy aztán visszatérjünk a 21. századba.