Bognár Szilvia: „Szabó Magda Tündér Laláján a mai napig sírok”

– Olvastak önnek a szülei gyerekkorában? Milyen emlékei vannak erről?
– Igen, minden este mesével zártuk a napot. Édesapám a bátyámnak és nekem külön-külön történeteket talált ki, édesanyám inkább olvasott. Mai napig megvan a polcon a Vidám mesék, A tücsök és a hangya, a Hiszem, ha akarom mesegyűjtemény, de sokat lapoztuk a Cini-cini muzsikát is.

– Volt kedvenc története? Egy olyan mesekönyv, amit százszor is átlapozott és megnézegette benne a képeket?
– Egész véletlenül nem mesekönyv volt, hanem a Daloló ABC, ami mondókákat, egyszerű gyerekdalokat tartalmaz. Már egész apró koromban kívülről fújtam valamennyit, hisz a képek alapján fel tudtam idézni a dalokat. Édesanyám őrizgette is szépen az unokáinak, Janka lányunk is igen szerette, tudta valamennyi sorát, énekét.

– Melyik volt az első könyv, amit már saját magának olvasott? Emlékszik-e, miért ezt választotta?
– Sajnos nem emlékszem, melyik lehetett az első ilyen könyv. De mindig szerettem olvasni, az úgynevezett „kötelező irodalmat” sem éreztem soha kényszernek, már a Kincskereső kisködmönből nagy műgonddal készítettem olvasónaplót, és egész korán nagy rajongással fordultam a versek felé.

– Van kedvenc magyar írója?
– Alapvetően nincsenek kedvenc dalaim, ételeim, ruháim, könyveim, szeretem a sokszínűséget.

Mégis, ha egy nevet kell mondanom, Szabó Magdát választanám, de ha mesekönyvekről van szó, rögtön mellé kell tegyem Lázár Ervint.

– Van kedvenc külföldi írója?
– Nem tudnék választani… s nagyrészt magyar íróktól olvasok, vannak restanciáim a nemzetközi irodalom vonatkozásában (is).

– Mi a mostani kedvenc könyve?
– Mostanában leginkább novellákat olvasok, Grecsó Krisztián, Schäffer Erzsébet, Háy János írásait, vagy épp a Szabó Magdával készült interjúkötetet (Az élet újrakezdhető). Máskor Polcz Alaine–Mészöly Miklós levelezését, mert amíg a pároldalas írások végére érek, szinte el is alszom.

– A saját gyermekeivel a napi rutin része a meseolvasás?
– Büszkén mondhatom, hogy igen, nem szakadt meg a családi hagyomány, s a párom sokat mesél fejből is.

Sőt, ha utazunk, az autóban egymásnak adva a történet fonalát, együtt is szoktunk mesélni. Én olykor fáradt vagyok ehhez, de a gyerekek mindig nagyon élvezik.

– Nekik mi a kedvenc meséjük?
– Lázár Ervin meséit tudnám itt egymás után szépen felsorolni… aminek végtelenül örülök, hisz az ő meséinek nyelvezete, leleményessége, szeretetre-jóságra „nevelése” jó útravaló számukra.

– Van olyan mesekönyv vagy olyan szerző, akit szívesen olvas nekik, mert Önt is szórakoztatja?
– Lázár Ervin számomra is megunhatatlan, de nagyon szeretem Janikovszky Éva játékos sorait, Szabó Magda Tündér Laláján a mai napig sírok, és Nemes Nagy Ágnes Aranyecset meséje is elvarázsol. Szeretjük Varró Dani Maszathegy című verses meséjét is, és gyakran olvasunk népmeséket. Nemcsak magyarra gondolok, hanem különféle népek népmeséire.

Emellett van, hogy verseket, megzenésített verseket mondunk, fújunk mese gyanánt.

A sort még mindig Weöres Sándor és Kányádi Sándor bácsik vezetik, de Varró Dani, Szabó T. Anna, Szabó Lőrinc és hát felsorolni sem tudnám, ki mindenki költeményei kerülnek elő.

– Megnézi-e, hogy ki illusztrálta a könyvet? Van valaki, akinek a képi világát különösen szereti?
– Igen, határozottan, a képi világ fontos kiegészítője az írásoknak. Kedvenceim még mindig a saját gyerekkorom klasszikusai: Réber László és Reich Károly grafikái csakúgy, mint Jankovics Marcell rajzai.

– Kérem, ajánljon egy könyvet szülőtársainak!
– Szabó Magda Tündér Laláját ajánlom.