Csönd-böjt: csak a csend szólalhat meg!

Ott van például Ábrahám története a Bibliában, akitől azt kérte Isten, hogy áldozza fel a fiát. Ábrahám nem szólt egy szót sem. (Ter 22.) Értetlenül ment, és tette, amit elvártak tőle. Micsoda csend lehetett ott Ábrahám és Izsák között! Ezt a némaságot aztán Izsák törte meg, amikor megkérdezte: „Apám, itt van a kés, itt van minden, ami egy áldozati istentisztelethez kell, de hol a bárány? Hol van az a közvetítő állat, amelyben megjelenik tiszteletünk?” Ábrahám nem tudott mást válaszolni, csak ezt: „Majd megadja azt is az Isten!” Nem válaszolt igazán, hanem átadta a kérdést. Maradt a csend. Ebből a csendből született meg a válasz, ami először egy gesztus volt, mert Isten adott áldozati állatot Izsák helyett. Ezután jöttek csak a szavak. Isten ugyanis szövetséget kötött Ábrahámmal, Izsákkal, és utódaival. Megparancsolta, hogy soha embert ne áldozzanak, hanem bízzanak benne.

A szó csendből és a tettből születik. Ha ezt nem értjük, akkor ismételgetünk megtanult szavakat, szépen bekeretezett világot gyártunk, de elveszítjük kapcsolataink mélységét.

Az első dolgunk mindig az, hogy elcsendesedjünk, mert csak így ismerhető fel minden érték. Csak a csend szólalhat meg, és csak befogadó közegben – mint valami hullámokat felfogó térben – képes megszólalni.

Ma különösen is elveszünk a szavak erdejében. Persze, valóban fontosak a jó időben, pontosan elmondott igék. De ha nincs a szavak mögött csend, akkor olyanok ezek, mint a fedezet nélküli pénz. Egy darabig még elhiszik az emberek, hogy érnek valamit, de elég gyorsan kiderül, hogy üres papírfecniket tartunk a kezünkben, amiket bárki nyomtathat. Szavaink aranyfedezete a csendünk. Mert ilyenkor nem akarunk semmit elérni. Nem akarunk megmagyarázni dolgokat, csak létezni.

Ez pontosan úgy van, ahogyan egy családban. El lehet magyarázni azt, hogy hogyan szeretjük egymást. Össze is lehet veszni, de amikor baj van, és átölelem a másikat, akkor pontosan tudom, hogy erre alapozhatok minden további megbeszélést.

Ha viszont ez nincs, csak beszélünk, akkor szerződéseket ugyan köthetünk, de azoknak nem sok értelmük lesz. Formálisan egybetartanak valamit, amiben nem érzem magam otthon.

Ugyanígy van ez az Istennel. Ha nem tudom, hogy ő csendben, de mindig átölel, akkor nyugodtan beszélhetek, de ezek csak szavak maradnak. Mustó Péter lassan bestsellerré vált könyvének a címe ez: „Csendben születik az élet”. Ez így van! Nem szavakból, nem megmagyarázásokból, nem a szétválasztó elemzésekből, hanem az Isten előtti, a létezésünkhöz visszataláló csendben születik az élet. Így érdemes belépni a böjtbe!