Amikor a tanító is elsős lesz – Jótanácsok elsősök szüleinek a tanító nénitől

Sok tanító társamhoz hasonlóan negyedikeseim vannak, akiket négy éve ugyanekkor kaptam ajándékba szüleik bizalmával. Négy év alatt aprócska ovisból központi felvételit író, nálam magasabbra nőtt, akár a fél világot bejárt okos kiskamasz gyermek lett belőlük. Nem egyszerű ismét a legkisebbekre hangolódni. Előre is köszönöm a türelmet!

A nagy találkozóra készülve újraolvastam négy évvel ezelőtti jegyzeteimet: az anyuk és apuk akkori kérdéseit, megjegyzéseimet írogattam fel. Ezekből válogatok, hátha segítek néhány gondolattal a kaland előtt állónak.

Ide mindenkivel!

Igazából nemcsak egy gyermek jön elsőbe, hanem egy egész család. Főleg akkor, ha az első iskolás a családban. A kisgyermeket elhozzák majd, tanulás után hazaviszik, foglalkoznak vele, szeretik. Az iskolában várom, és a többi tanító is, aki segíti őt. Olyan ez, mint az a kis fémháromszög énekórán: ideális esetben mindenki mindenkivel kapcsolatban lesz, és csudaszépen csilingelünk együtt.

Gyermek + család + tanító néni az iskolával = remek iskolakezdés!

Tisztelet és bizalom

Ha egyszer valaki engem választ kisgyermeke tanító nénijének, jogos elvárás a részemről, hogy megbízzon bennem. Ezért öröm, ha személyesen, az üzenőfüzetben, elektronikus naplóban vagy más, közösen kiválasztott módon úgy tartjuk a kapcsolatot, hogy megadjuk egymásnak a tisztelettel teljes bizalmat. Tehát tisztelet és bizalom!

A gyermek a közösség része

Amikor a gyerekek óvodába, majd iskolába mennek, egy csoport vagy osztály részévé válnak. Ez alkalmazkodást kíván. Az iskolában minden gyermek más, mint otthon. Ez teljesen természetes, hiszen mi, felnőttek sem viselkedünk úgy a munkahelyünkön, mint lakásunk falai közt. Tessék csak elképzelni! (Aki nevet, tud valamit…)

Az eddig megszerzett tudomány

Sok ovis ismerkedik már a betűkkel, számokkal. Ez nem baj. A kisgyermeket rengeteg dolog érdekli, a macskák, a felhők, autók, miért maradnának ki a betűk? Nem kell aggódni, nem fog unatkozni az iskolában. Az iskola előtti ismerkedés a betűkkel addig egészséges, amíg valaki erőltetni nem kezdi, mert akkor vége a varázsnak. Nincs szomorúbb, mint egy betűk ellen beoltott gyermek.

Az is megnehezíti a kapcsolatomat egy kisgyermekkel, ha valaki velem vagy az iskolával ijesztgeti.

„Na ott nem ugrálhatsz, édes fiam, majd a tanító néni megnevel!” Nem, nem nevelem meg, főleg nem pálcával és kukoricával a sarokban.

Írjak vagy rajzoljak? Esetleg mást is lehet?

Az írás megtanítása és elsajátítása művészet, sok gyakorlást igényel. Nem válik nyűggé és szenvedéssé, ha edzésben tartjuk az apró kezeket. Az óvó nénik remek ötleteket adnak erre a zoknitekeréstől a kirakózáson át a festegetésig. Feladatlapokból csak keveset adnék. Érdemes kihasználni ezt az ajándék félévet az iskoláig!

Kép

Kép: Lucélia Ribeiro / Flickr

A mindenféle kütyük, tabletek használatáról tengernyi a szakirodalom. Mint őszülő és kissé régimódi tanító néni csak annyit mondanék: keveset és igényesen!

Anyu és apu nem írt rondán, nem rajzolt pálcikaemberkéket, és nem utálta a matekot!

Nem kell a gyermeknek azt füllenteni, hogy a szülei tökéletesek voltak! De ha kezdetben nehezen mennek majd azok a fecskefarkak és hullámvonalak, ne is mentsük őt fel, hogy „apu is rondán írt, és lám, mégis felnőtt”! Biztatni kell a jövő mérnökét! A kezdeti lelkesítés megalapozza a képességeknek megfelelő igényes munkát. A kulcsszó: játékosan!

Jelszó: Jó reggelt!

Iskolába jövet nincs jobb reggeli indítás, mint egy szép köszönés. Ha valaki túlságosan álmos, vagy más okból nem köszön, mindig megkérdezem a bejárati ajtónál: Mi a jelszó? Néhány nap után mindenki tudja. Hazafelé pedig egy kedves elbúcsúzás szépen zárja a napot.

A köszönés kincs! Nagyon jó, ha úgy jön egy kisgyermek az iskolába, hogy birtokában van ennek a kincsnek.

Kérdezni és dicsérni jó!

Nem vagyok elsős (majd leszek…), mégis jólesik, ha munkám során vagy a tanítás végén megkérdezik: Sütött-e a nap? Voltatok-e levegőn? Történt valami érdekes, valami vidám dolog?

Sok elsős egy virág, öntözni kell, hogy kinyíljon. Öntözzük, kérdezzük!

Keressük az alkalmat, hogy megdicsérhessük! Ennek legyen azért indoka, úgy értékesebb. Beszélgessünk! BESZÉLGESSÜNK!

Napirend, következetesség – ez a legnehezebb!

A jó és kiegyensúlyozott tanulás titka a kipihent gyermek. Sokkal könnyebb velük jó légkört kialakítanom az osztályban. Muszáj megoldani, hogy időben menjen aludni, fontos az ágyban fekvő kisgyermeknek olvasott mese és a nyugodt körülményű alvás. Fontos, hogy másnap az ember csemetéje időben érjen iskolába, hogy ott még tudjon csevegni egy jót, pakolászni, mosdózni. Induljon jól a napunk!

Volt egy pulóverem…

Nem árt, ha egy elsős felismeri a saját holmiját. Már a második tanítási napon rendezhetnénk ruhavásárt, ha nem lennének megjelölve a kabátkák, pólók (főleg az egyenpólók, sok helyen ilyen kell testnevelésre). Az ugyanabban a sportboltban vásárolt szandálok felismerése teljesen lehetetlen, ha nincs benne jel és monogram az esetleg hat körte és négy házikó jelű lábbeli miatt. Ugyanez igaz a tolltartókra, uzsidobozokra is.

Masni vagy nyuszifül?

Mindegy, fő, hogy a kisgyermek be tudja kötni a cipőjét. Akinek ez még nem megy, átmenetileg praktikus a tépőzáras cipő, de az a csomózás bizony másutt is szükséges, a varázsmozdulatot gyakorolni kell. Mi is a jelszó megint? Csak játékosan!

Mindent csak játékosan, nem komolytalanul, úgy, hogy a második héttől egy gyors puszi után szinte repüljön az iskolába, mert az jó hely!

Utolsó tanács: Érdemes bátran kérdezni, nincs rossz kérdés.

Jó készülődést!  

Gabi néni