Harry Potter és Bornemissza Gergely barátok!
A közelmúltban nagyinterjút adott Maróth Miklós professzor, amelyben utalást tett arra, hogy manapság Egri csillagok és Hetvenhét magyar népmese helyett Harry Pottert olvasnak a fiatalok, amiből szerinte nem tanulhatnak semmit. A Harry Potter szembeállítása az Egri csillagokkal nagy vitát gerjesztett a közbeszédben, pedig ez csak egy újabb tünete egy sokkal mélyebb problémának: részben a digitalizáció miatt a fiatalok klasszikus műveltségi szintje évről évre egyre alacsonyabb, és a szövegértés is sokaknak problémát okoz. Már rég nem az a fő kérdés, hogy jó-e, ha a fiatalok Harry Pottert olvasnak, hanem az, hogyan lehet elérni, hogy levegyenek egy könyvet a polcról, és megtalálják az olvasásban az élményt.
A minap, amikor egy baráti társasággal mulattam az időt, elhangzott az első „ezek a mai fiatalok” kezdetű mondat. „Hát elkezdődött” – állapítottam meg magamban arra utalva, hogy a mi kis társaságunk is elindult a „retrósodás” útján. Egyre többen panaszkodnak az elektronikus zenére, a túl merész kivágású ruhadarabokra, az extrém hajszínekre és persze a „mai fiatalokra”, akiknél mi többet érünk, mert „a mi időnkben minden más volt”. Hogy ki kinél ér többet, azt nem tudom, de azt igen, hogy a világ folyamatosan változik, és ezt a változást sosem viselik jól az idősebb generációk. A fejlődés bizonyos területeken nagyobb biztonságot teremt, ugyanakkor új veszélyeket is hordoz. Az egyik rizikófaktor, hogy a képernyők, kijelzők, virtuális valóságok világában idővel teljesen leszoknak az emberek arról, hogy használják a képzelőerejüket, amit a kütyükkel ellentétben az olvasás kifejezetten fejleszt.
Az első olvasmányélmények annyira fontosak, hogy akár egy életre meghatározhatják egy ember hozzáállását az olvasáshoz. Sok gyerek az iskolai kötelező olvasmányokkal találkozik először, és gyakran panaszkodnak, hogy nem értik a szöveget, ráadásul összekötik az olvasást a házi feladattal ahelyett, hogy örömforrásként gondolnának rá.
Végeztem egy (nem reprezentatív) közvéleménykutatást arról, hogy az ismerőseim hogyan emlékeznek vissza az iskoláskori olvasmányélményeikre, milyen emlékeket hoz elő belőlük az a kifejezés, hogy „kötelező olvasmány”. Az eredményből az látszik, hogy a Kincskereső kisködmön és a Légy jó mindhalálig sokakban hagyott rossz élményt, és többen keserű szájízzel emlékeznek vissza A kőszívű ember fiaira, a Bánk bánra és a Szigeti veszedelemre is. Amikor az okokról kérdeztem őket, a legtöbben a nyelvezet nehézkességére, a száraz leírásokra és a lassú történetvezetésre panaszkodtak.
Akkor legyen kötelező a Harry Potter, és dobjuk a kukába Jókait?
Attól, hogy a gyerekek nehéznek találják A kőszívű ember fiainak nyelvezetét, még nem kell kiírni a tantervből, és betenni helyette J.K. Rowling bestsellerét. Maróth Miklós generációja nehezen fogadja el azt a tényt, hogy a fiatalok koncentrációs képessége, szövegértése megváltozott, és ezért úgy vélik, hogy ha másképp nem megy, akkor rá kell erőltetni a gyerekekre a klasszikusokat, hogy fejlődjenek. A pedagógusok zöme szerint azonban ez a módszer egyáltalán nem hatékony.
„A kőszívű ember fiai, ha nem is az olvasástól, de Jókaitól majdnem egy életre elvette a kedvem. Úgy lettem magyartanár, hogy kijelentettem, Jókait nem vagyok hajlandó olvasni. Elvégeztem az egyetemet is úgy, hogy még Az aranyembert sem olvastam el. Aztán amikor tanítani kezdtem, úgy gondoltam, hogy mindenképpen el kell olvasnom, és végül rászántam magam. Kiderült, hogy ez egy szenzációs könyv, csak éppen fel kellett nőni hozzá, és nagyobb gyakorlatot szerezni az olvasásban.
Az olvasás gyakorlatot igényel, a gyakorlás pedig fokozatosságra épül.
A másik dolog, hogy sajnos az irodalom oktatás ma egy rendkívül elméletközpontú dolog. Általános iskolai követelmény, hogy a gyerekek felismerjék az ütemhangsúlyos verselést. Ez értelmetlen és nonszensz, ahelyett, hogy a versek, regények, novellák, drámák tartalmát, üzenetét vizsgálnánk. Az Antigoné jó mű: van egy feminista olvasata, kiváló társadalomrajz a diktatúra mibenlétéről, de ahelyett, hogy Kreón érvelését vizsgálnánk, azt kell tudni, hogy epeiszodion meg sztaszimon” – nyilatkozta a Képmás.hu-nak egy magyartanár.
A tanárok gyakran arra panaszkodnak, hogy hiába olvassák el a gyerekek a szavakat, egyszerűen nem értik magát a szöveget, és ha ezt hajlandók vagyunk elfogadni, akkor megláthatjuk a Harry Potterben a lehetőséget.
Mire jó a Harry Potter?
Egy este Douglas T. Kenrick pszichológus, miután a hetedik kötet végét felolvasta, megkérdezte hétéves kisfiát: szerinte mi a Harry Potter legfontosabb üzenete? „A jó mindig legyőzi a rosszat” – válaszolta a fiú. A szakember szerint a Harry Potterből sokat tanulhatnak a gyerekek, mert olyan klasszikus értékeket mutat be, mint a barátság, a hűség vagy az önfeláldozás egy jó ügyért.
A Harry Potter-generáció tagjaként a 11. születésnapom környékén fedeztem fel Rowling varázslatos világát.
Annyira azért nem szerettem, hogy egy-egy új kötet megjelenésekor hajnalban órákon át ácsorogjak a bezárt könyvesbolt előtt a fura, varázslónak öltözött emberek között, de állítom, hogy a gyerekként olvasott Harry Potter hozzásegített ahhoz, hogy gimnazistaként élvezzem Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését.
A Harry Potter sok irodalmi hagyományt ötvöz. Fenyő D. György egy, a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett kerekasztal-beszélgetésen kifejtette, hogy a Harry Potterben fellelhetők például elemei az iskolaregénynek, amely az ifjúsági irodalom fontos hagyománya. „Egy könyv egy teljes tanévet mutat be az oktatási rendszertől a csínytevésekig, kitérve minden apró részletre. Emellett az angol irodalomban mindig is központi szerep jutott a szegény árvagyereknek, akiről később kiderül, hogy többre hivatott. Gondoljunk csak Twist Olivérrel vagy Jane Eyre-re! Megtalálhatók benne tipikus krimielemek is, hiszen minden évben ki kell nyomozni valamit: vagy eltűnik egy mágus, vagy megszökik egy fogoly. A negyedik és egyben az egyik legmeghatározóbb irodalmi hagyomány pedig egy mitikussá tágított fantáziavilág, amely elvarázsolja az olvasókat” – mondta a szakértő.
A Harry Potter-regénysorozat irodalmi értékéről megoszlanak a vélemények. Mészáros Márton irodalmár szerint a könyv nagysága nem az irodalmi értékében van, sokkal inkább abban, hogy képes volt kiszolgálni egy társadalmi igényt. Igaz, hogy a kis túlélő nem az első fiktív karakter volt, akinek fanatikus követői voltak, mégis ő volt az első igazán népszerű főhős, aki az internet korában született, így rajongók millióit tudja összekötni és megmozgatni a mai napig.
Akár tetszik, akár nem, a Harry Potter-univerzum egy teljes generáció világnézetét határozza meg, és társadalmi-kulturális szerepét nem lehet semmibe venni.
És ha már ilyen népszerű ez a könyv, talán érdemes elgondolkozni azon, hogyan lehetne „dobbantóként” használni, hogy a gyerekek később könnyebben felugorhassanak a klasszikusokhoz.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>