„Már megint szanaszét hagytad a zoknid, de köszönöm, hogy megterítettél”

– A felmérések szerint mi, magyarok több gyereket szeretnénk, mint ahány végül születik. Mi ennek az oka?
– Az okok összetettek, azonban egy biztos: a kívánt és a tényleges gyermekek száma közötti különbség a végzettséggel növekszik, tehát minél magasabb az iskolai végzettsége valakinek, annál kevesebb gyermeket vállal a korábbi elképzeléseihez képest. Főleg a nők esetében jellemző, hogy a kitolódott tanulmányok miatt sokan halasztják a gyermekvállalást. Ez nem feltétlenül egy tudatos döntés, csak így hozza az élet – a statisztikai adatok is azt mutatják, hogy az első gyermeket egyre idősebb korban szülik a nők. Sajnos egyre több az olyan pár is, aki meddőséggel küzd.

– A párválasztás, az elköteleződés időszaka is halasztódik…

– Sokan a férfiakat hibáztatják, mondván, hogy ők nem tudnak elköteleződni, pedig kettőn áll a vásár, hiszen a nők meg nem tudják rávenni őket erre.

Rengeteg szempont alapján választunk párt magunknak, ezek között vannak ősi, tudattalan, alapvetően evolúciós alapokon nyugvó okok is. A nők a biztonságra törekednek – én mindig tiltakozom az ellen, amikor azt mondják, a pénzre hajtanak, mert egy így nem igaz. A mi társadalmunkban egy bizonyos szintű anyagi, egzisztenciális biztonság igenis számít, így volt ez több száz vagy több ezer évvel ezelőtt is, csak akkor épp nem a biztos állás nyomott sokat a latban, hanem a testi erő vagy az, hogy kinek mennyi földje van. A férfiak számára a nők külseje sokat számít, de ennek is alapvetően evolúciós oka van: a szebb külső nagyobb esélyt jelentett arra, hogy a nő egészséges és egészséges utódokat képes világra hozni. Őszintén szólva huszonévesen könnyebb ideálisnak tűnni mind a férfiaknak, mind a nőknek, mert akkor még csupa lehetőség mindenki.

– Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezek a negatív trendek megváltozzanak?
– Én ezt semmiképpen nem nevezném negatívumnak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ez az a környezet, amiben élnünk kell, tehát alkalmazkodnunk kell hozzá. Ha például felismerjük, hogy egy kapcsolatban nemcsak lángoló boldogság és mindent elsöprő szerelem van, hanem mélypontok is, az sokat segíthet. Fontos lenne, hogy reális képünk legyen arról, milyen egy hosszú távú párkapcsolat. Igenis vannak olyan napok, időszakok, amikor idegesít, zavar a másik.

Egyszer hallottam egy példázatot arról, hogy minden emberben két farkas lakik, egy jó és egy rossz. Mi döntjük el, hogy melyiket etetjük. Ha csak az egyiket tápláljuk, akkor az idővel hatalmasra nő, és felfalja a másikat. Valahogy így van ez egymás kritizálásával is. Nem az a baj, ha vannak negatív megnyilvánulások, hanem az arányokkal szokott gond lenni.

Kutatások szerint azok a párok maradnak tovább együtt, ahol öt pozitív, dicsérő mondatra jut két kritikus megjegyzés.

A feleségemmel egy időben minden negatív mondat mellé odatettünk egy vagy két pozitívat is. „Már megint szanaszét hagytad a zoknid, de köszönöm, hogy megterítettél.” Ez a játék elég viccessé vált, amikor például azért maradtak el a bántó megjegyzések, mert nem akartuk a végére odabiggyeszteni a jót. Végül csak nevettünk az egészen… és az arányok is szépen a helyükre billentek.

– Akkor ez lenne a recept: a jó házasságért dolgozni kell?
– Ez nem munka. Csak odafigyelés. Tíz perc naponta.

– Sokan a rossz mintáik miatt nem mernek hosszú távra tervezni egy párkapcsolatban. Azt látták, hogy a szüleiknek vagy az ismerőseiknek sem sikerül…
– Egy házasságban természetes, hogy az évek során időnként úgy érezzük, rosszul választottunk. Ettől nem szabad megijedni. Aki testvér mellett nő fel, ezt a magasságot és mélységet már gyerekként megélhette, és tudja, hogy egy „vérre menő” veszekedés után igenis lehet igazi újrakezdés, elvégre a testvérek akkor is szeretik egymást, ha időnként a pokolba kívánják a másikat.

– Női magazinokat, portálokat olvasgatva gyakran úgy érzem, a válásnak egyfajta kultusza lett.
– Elfogadom, hogy vannak olyan kapcsolatok, amelyekből egyértelműen ki kell szállni. Azonban tény és való, hogy az individualizmus térnyerése és a fogyasztói attitűd nem kedvez az élethosszig tartó kapcsolatoknak. Egyébként több válást kezdeményeznek a nők, mint a férfiak. A férfiak sokkal jobban ki vannak szolgáltatva, számukra komoly védőfaktor a házasság, a nőknek több a személyes kapcsolatuk másokkal, több a külső kapcsolódási pontjuk.

Alapvetően a válás még mindig a nőknek kedvez, hiszen gyakrabban ítélik nekik a gyereket, és a férj fizetésének egy része is oda vándorol tartásdíj gyanánt. De összességében a válás mindenkinek rossz.

– Az elmúlt években bekerült a közbeszédbe a család mint téma. Mi a véleménye erről, jól van ez így?
– Természetesen, hiszen a család, a gyermekvállalás a legszemélyesebb közügy. Amikor egy fiatal pár a jövőjét tervezi, akkor rengeteg hatás éri és befolyásolja őket, és a praktikus szempontok – például az otthonteremtés esetében – fontos tényezők. Fontos, hogy beszéljünk ezekről, és minél több emberhez eljusson, milyen lehetőségeik vannak, ha gyermeket, gyermekeket vállalnak, és hogy érezzék, ez nem csupán egyéni „hobbi”, ezzel a társadalomnak is jót tesznek. Magyarországon az emberek döntő többsége úgy vélekedik, a boldogság és a kiteljesedés feltétele, hogy gyermekük születik, éppen ezért nem igazán értem a család- és gyermekellenes cikkeket. Sok írás születik például arról, milyen sokba kerül a gyereknevelés, csillagászati összegeket említenek – de vajon végiggondolják-e a cikkírók, hogy egy hatásvadász iromány miatt esetleg tényleg kevesebb gyerek születik, mert elveszik a kedvét a pároknak? Tényleg ezt akarják? Mert én ezt nem hiszem, inkább csak nem gondolják végig a következményeket.

– A Népesedési Kerekasztal idén ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Mire a legbüszkébbek az elmúlt évtizedből?
– Nem szeretnék egyetlen dolgot kiemelni, azt érezzük a legfontosabbnak, hogy akik a családpolitikát alakítják, nagymértékben figyelembe vették a javaslatainkat.

Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a fiataloknak, családoknak legyen tényleges válaszlehetőségük, milyen utat szeretnének bejárni, ne a körülmények határozzák meg, vagy egyenesen akadályozzák a családalapítást, a gyermekvállalást.

Fontosnak érezzük a család és a munka összeegyeztethetőségét – ezért is jó, hogy ma már van nagyszülői gyed, de ugyanide sorolhatjuk a bölcsődék építését is. Természetesen sok még a teendő, lényegesnek tartanánk, hogy a nyugdíjrendszer igazságosabb legyen, álláspontunk szerint ugyanis bünteti azokat, akik sok gyermeket nevelnek. A családokat érintő kormányzati intézkedések jelentős része arra irányul, hogy a vágyott gyermekek megszülessenek – mi is ezért dolgozunk. Ha az emberek el tudják érni a saját céljaikat az életben – és ezek között szinte minden esetben ott szerepel a család, a gyerek vagy gyerekek –, akkor jó eséllyel boldogabbak és lelkileg egészségesebbek lesznek. Ez pedig mindenkinek, az egyéneknek, családoknak és az egész társadalomnak egyaránt érdeke.