Lackfi János: A nagy bejgliháború

– Dehogynem, drágám, ez valami mennyei! – vágom rá rezzenéstelen arccal.
– Na hallja! Én se ma jöttem le a falvédőről – fogadja a visszaadott labdát, jól megtekeri. – A töltelék valahogy száraz!
– Miket beszélsz! Olvad a nyelvem alatt!
Na, ebben van kraft, add vissza, ha tudod! Icukát nem kell félteni, rutinos róka.
– Ó, a tavalyinak a tésztája... Azt az állagot most csak ugatom.
Viccel? Hiszen ez ajándéklabda!
– Ne őrjíts meg, az ideinek nincsen párja!
– De a tejmennyiség!
– Épp amennyi kell.
– De a narancshéj-reszelék benne.
– Leheletnyi álom!
– De a mazsola!
– Mézédes és kocsonyás.
– De a héjának matt a fénye!
– A nap hasra esik rajta.
Ennek így se vége, se hossza! Ez van, amikor profik vívnak csatát végkimerülésig. A rokonság meg ül, mint a wimbledoni lelátón, és hol rám, hol Icukára pislant. A bírói székben, középen Apuka berekeszti a meccset:
– Na, eszünk.

És eszünk. Bejgli-kilométereket falunk be. Végtelenített mákosok és szünetmentesített diósok. Ez csak egyetlen csata a Nagy Bejgliháborúból, ekkor már jó pár fordulón túl jártunk.

A suliban pártfogói jegyet vettünk a karácsonyi bálra, hogy támogassuk az alapítványt, amely sportszereket vesz a gyerekeknek. Tombolát is vettünk ugyanerre a célra, nyertünk vele két rúd bejglit. Kérdeztük, nem kell-e valakinek, mi már megsütöttük a magunkét, de kópémosolyokat kaptunk válaszul. Ha megnyerte, hadd vigye!

Úgyhogy a két rúd szépen felkerült a jó hűvös kamrai polcra, a többi mellé. Már az újdonsült szomszédasszony is beállított két jóképű bejglitekerccsel, mondván, most költöztek, bemutatkozásként arra gondolt, evvel nem lőhet mellé, jól jön az ünnepi szezonban. Nem viszonozhattuk saját sütésűvel, mert a magukét is megcsinálta már. Köszi! Kapott hát egy zacskó mogyorót.

Anyuka mentegetőzve hozta a maga két rúdját, mert oldalt kifolyt a töltelék, de Bandi résen volt, rávágta, ő azt szereti legjobban, pláne ha odasült egy kicsit. Ezt demonstrálandó le is csippentett egy darabot a kikandikáló mákos masszából, és jóízűen befalta. Nagymama bejglije is rendjén megérkezett, ő a kisebb keresztmetszetre esküszik, töményebb az íze úgy, ellenben négy rudat küldött, hogy meglegyen a mennyiség. Sógorkám, aki hozta, egyben a felesége sütötte két rudat is átadta, na, erre inni kell, ezek az Adriennel még külön versenyt is rendeznek, nehogy ne hasonlítsuk össze a kettejükét, s ne üzenjük meg a végeredményt. Akkor irgumburgum lenne! Hogy a vakteszt működjön mindenképp, Adri férje is beállított egy szatyorral, megsúgta, a neje idén valami különleges trükköt lesett el a Paprika tévéből, ahol elmondták, hogyan készül az egyedül igazi magyar bejgli. Kapaszkodjunk meg, őrölt szerecsendió is van benne! Szerecsendió! Ilyet!

Bandi és a két pasas megitták rá az áldomást, kertek alatt mindkét vendég hazatántorog a kocsijával. Ilyenkor a rendőr is bejglit süt szerencsére.

Bandi munkahelyéről is küldtek, mondván, biztos nem olyan finom, amilyen a kedves asszonykáé, de azért áldott ünnepet. Az önkormányzatban megállították őt, egy nagyon kedves nagymamika sütött a gyerekes családoknak anyagárban, jár nekünk is mákos meg diós, ne szabadkozzék, tegye el, felfalnak azok a porontyok mindent, még a vasszeget is, hadd legyen legalább egy kis segítség.

A kamrában ott magasodik a stóc, néha valaki leszel egy-egy karikát az épp soron lévő tekercsből, de nem csökken a halom, sőt, mintha egyre fenyegetőbben tornyosulna az mennyezet felé.

Szinte megkönnyebbültem, amikor Keresztke a töltött káposzta után sopánkodva bejelentette, sajnos az ínhüvelygyulladása miatt idén képtelen volt meggyúrni a tésztát, mióta az eszét tudja, nem történt olyan, hogy ne sütött volna bejglit. Szerencsére Karcsi bá előrelátó volt, és jókor rendelt a legendás Fincsiből, minden családnak egy-egy rúddal. Mégse múlhat el úgy a karácsony, hogy bejglit ne lássunk tőlük. Egyem az arany szívüket ezüst kiskanállal!

Most, a karácsonyi szezon múltával csinálok belőle fullasztottat, finom vaníliás öntettel, összesütve kicsikét, de a kutya is vonítva menekül, ha az illatát érzi.

A bejgli a szent körkörösség, az idő labirintusa, az önmagába térő centrifugális erő! A bejgli egy mennyboltig érő csigalépcső édes tekervénye! Mintha követ hajítanánk sorsunk tavába, s a koncentrikus diós-mákos gyűrűk szétfutnának a felszínen! A bejgli mint kőbe dermedt őskori kürtőscsiga tökéletes alakzata, üzenet az időtlenségből!

Álmomban egy medence máktöltelékben úszom. Egy sivatagnyi dióban fetrengek, de oázis sehol.

Minden szobamérleg kiakad, szikrázik, digitális kijelzőjén értelmezhetetlen káosz. Az udvari mázsálóra kell állni, melyen a cocák méredzkednek. Jöhet Zumba Vivien, az újévi megváltó, TRX Tibor, a kegyetlen zsírperzselő, Spinning Erika, a hájhurkák gyilkosa!

A tévét kinyitja az ember vagy az internetbe belenéz, mást se lát, de tényleg! Jogerős ítélet született a véméndi illegális bejglihamisító üzem ellen, ahol több tízezer rúd feketén készült hungarikumot foglalt le a rendőrség. Csőre töltött bejglivel támadt áldozatára egy karcagi férfi, a hatóság körözést adott ki az elkövető ellen. Az ünnepi időszakban mind aggasztóbb méreteket ölt a bejglibűnözés Budapest egyes kerületeiben.

Mint tudjuk, Magyarország a Jóisten kalapja, s egy karika bejgli a kokárda rajta...