365 fokos panorámakép Magyarországról – Sikersztori lett az év hazai fotópályázata

„Fárasztó, de izgalmas feladat volt bírálni” – folytatja Keleti Éva.  „A fotográfia új irányzatát láttam kialakulni, amit komoly technikai tudás, elmélyült művészi képlátás jellemez. A fiatalok, sőt már az idősebbek is szinte mindent, amit látnak, szabadon megörökítenek, és jól alkalmazzák a technikát a mondanivalóért. Magyarország pedig kifogyhatatlan téma. Olyan részeit is megismertem a képanyagból, melyekről még én sem tudtam, hogy léteznek. Az első válogatás után ott álltunk több száz képpel, amik bármely falra odakerülhettek volna díjazottként. Végül talán az döntött, hogy amit az illető el akart mondani, az eljutott-e hozzánk, megszólított-e minket. A zsűritagok a fotográfia különböző irányaiból érkeztek, de ami azonnal hatott, annál egyszerre mondtuk ki, hogy „jaj, de jó!”

És a pályázati anyag legjobbjaiból rögtönzött 60 fotós kiállításon a Bálnában valóban Magyarországot láttuk. A díjátadót megnyitó Dömötör Csaba államtitkár elmondta: a kezdeményezést a hazaszeretet és a hiányérzet hívta életre. Azzal a céllal, hogy lassítsunk néha, lássuk meg az apró részleteket. Nem bárhol, hanem valahol: itthon. És ha már felfedeztük magunkat s az országunkat, mutassuk is meg azt a világnak – egészítette ki Káel Csaba filmügyi kormánybiztos.

A Magyarország 365 bizonyította egyrészt, hogy hazánk szépségeit és árnyoldalait is a magunkénak érezzük, másrészt, hogy az okostelefonokat – fotózásra is – okosan használva ízlést formálhatunk.

A legtöbb pályamű – 8644 darab – Természet és táj kategóriában érkezett. Az első helyezett Daróczi Csaba, aki A szikes tavak madarai című sorozatával nyert, testnevelő tanárként 27 éve fényképez hobbiból. Akkor ment be egy fotókiállításra, ahonnan úgy jött ki, hogy természetfotós lesz. A Kiskunságon él, így fotói többsége ott készül. „ A nyertes sorozatomban madarakat illesztettem a tájba, hosszú hónapokig jártam ki a természetbe, hogy a befagyottól a kiszáradt tóig bemutathassam szimbiózisukat a környezettel. Nem készítek túl sok képet, hiszen még filmes gépen tanultam meg fotózni, így mindig előre gondolkodom, nem nyomom állandóan a gombot” – jellemzi magát a győztes.

A második ebben a kategóriában Tóth Péter Út a túlvilágra, a harmadik Orbán Péter A fotós pillanata című képe lett. „A szubjektivitást, az ember saját élményeit zsűrizéskor sem lehet kizárni” – állítja a bírálás folyamata kapcsán Tassy Márk zsűritag, a Magyar Természetjáró Szövetség igazgatója, „mániákus fotós”. „Több lépcsős szűrés, pontozás után két napon keresztül vitázott a zsűri a végső döntés előtt. Igazán élveztem ezt a két együtt töltött napot ezekkel a tapasztalt, intellektuális emberekkel, akiktől egymás meggyőzése, meghallgatása, elfogadása terén igen sokat tanultam.”

Az Épített és tárgyi örökség kategória 5306 pályaműve közül Pataki Tamás Szimmetria című képe végzett az első helyen. Az amatőr fotós az Inotai hőerőmű egyik elhagyatott épületében készítette nyertes munkáját, s kimondottan elhagyott épületek fotózására specializálódott. „Külföldre is járok e célból, előre térkép szerint megtervezett helyszínekre. Idén Olaszországban, Portugáliában voltam, de már jövőre is megvan a lista” – osztja meg kedvenc szabadidős tevékenysége hátterét. „Inotára hétszer is kimentem, utoljára csak ezért az egy képért, ami végül nyert. Pedig csak a környezetem unszolására adtam be a pályázatra, nem gondoltam, hogy másoknak is tetszhet, most meglepődtem!”

Kép

Magyarország 365 - Pataki Tamás: Szimmetria

A második itt Polgár Ádám Magyarország legszebb boltozatai című sorozata lett, harmadikként pedig az a Piti Marcell szabadúszó hivatásos fotográfus végzett, akinek Tanya No.01 című fotóját emelte ki sorozatából a zsűri.

Sikere azért is érdekes, mert Marcell egy sorsára hagyott, romos tanyabelsőt örökített meg, s kifejezetten kísérletként adta be pályaműnek: vajon a valóság ezen szegmense is nyerhet-e díjat, vagy csak a szépség ábrázolása?

Nos, nyerhetett, nem hiába járta hát a környéken élő fotós hónapokig az Alföld tanyavilágát, amely közelében felnőtt, s amely mindig is foglalkoztatta.

A Városi és vidéki közösségi és életképek kategória 2936 alkotást vonultatott fel. Első helyezést ért el Jászai Balázs Zalakaros című képe, melyet a magasból, egy kisrepülőgépről készített. A második Rédling Hanna Panzió című sorozata lett. „Előre pontosan tudom, mit milyen szögből szeretnék látni, azaz beállított képeket készítek” – mondja a fiatal fotós. „Eddig 8-10 panzióban jártam, s még legalább ennyiben szeretném folytatni a szériát. Izgalmasnak tartom a világukat, itthon egy kicsit kevésbé ismert szegmense ez a vendéglátásnak” – indokolja a rendhagyó témaválasztást. Harmadikként Dr. Tóth-Piusz István építész-jogász Múzeumi séták című sorozatát díjazták.

Kerekes Emőke zsűritag, erdélyi fotográfus izgalmas gondolatmenettel magyarázza, miért tűnhet az utóbbi kategória a legnehezebbnek: „Egyre ritkábbak azon életszínterek, ahol az emberek közösségi életet élnek. Robert Capa, Henri Cartier-Bresson idejében jóformán az utcán zajlottak a mindennapok, míg ma inkább zárt terekben. Kint egyedül járunk, közben a telefonunkat nézzük. És a karakterek is mások. Ha egy arccal akarsz elmondani egy történetet vagy egy érzést, nagyon kell keresned, mert ma mindenki egységesen jól szituált. Ritka az arc, amely fájdalomról, örömről, bölcsességről mesél. Már tájakkal, terekkel beszélünk emberekről, sorsokról is, vagy beállított szituációkban játszunk el valamit. S bár mindenki fotóz, van egy fényképezőfóbia. A mobilt elfogadja az, akit fotózol, de ha közétek emelkedik a kamera, zavarba jön. Ezért a mobil lehet a jövőben az emberábrázolás eszköze.”

A jelenben, azaz a Bálnában Közönségdíjat Rizsavi Tamás mozdonyvezető és fotós A Duna mosolya, Papdi Balázs Kupolanézet, Bozó Pál Lopott pillanatok című munkája elismeréséül vihetett haza. Pál mindössze egy éve fényképez, főként embereket. A Magyar Természetjáró Szövetség különdíjában Potyó Imre Jéglakó, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete különdíjában Molnár István Jól kezdődik, a Magyar Turisztikai Ügynökség különdíjában Pádár Piroska Jó reggelt, 2019! című munkája részesült. István mezőgazdászként egy barátja lányának esküvőjén fotózta le, amint elered az eső, Piroska pedig, aki könyvelő, január 1-jén a 2019-es év első napfelkeltéjét örökítette meg.

Kép

Magyarország 365 - Papdi Balázs: Kupolanézet

Kaiser Ottó fotográfus, a zsűri elnöke zárszavában a fotográfia ünnepének nevezte a Magyarország 365 pályázatot és annak díjátadóját.

Kiemelte, hogy mivel a díjazottak háromnegyede is amatőr, ma már nincs sok értelme határt húzni amatőr és profi fotós között. Előbbiek „energiabombaként, intelligenciainjekcióként” hatnak az utóbbiakra is.

Mert minden amatőr fotográfus életében ott egy fotóalbum lehetősége, s akinek van tehetsége, kitartása, elszántsága és mondanivalója, az előbb-utóbb megtölti ezt az albumot. A Magyarország 365 pályázat pedig a vizuális kavalkád korában is remek szintjelzőként vizsgázott, mely igazolta: a magyar fotográfia él, és köszöni szépen, jól van.