„A gyerek személyiségéhez passzoló iskolát válasszunk!”

Bár a jövő szeptemberben induló első osztályokba csak áprilisban lehet majd beiratkozni, sok iskolában már novemberben elindult a felvételi folyamat. De vajon mitől jó egy iskola? Milyen szempontokat mérlegeljen a szülő a választásnál? Szerencsés-e a hatéveseknek kötelezővé tenni az iskolakezdést, és igaz-e, hogy ki kell menekíteni a gyerekeket az állami rendszerből? Interjú Dobos Orsolya oktatásszakértővel, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete alternatív tagozatának vezetőjével.

– Az én gyerekkoromban a szülők – kis túlzással – a sarki általános iskolába íratták a gyerekeiket. Manapság mi ez a nagy felhajtás az iskolaválasztás körül?
– Most sokkal nagyobb a választék és a szülői tudatosság. Régen voltak az állami iskolák, és pont. Jelenleg – a fenntartótól függően – lehet állami, egyházi vagy magániskolába menni, és a pedagógiai módszertant illetően is jelentős eltérések vannak az egyes intézmények között. Csak egy zárójeles érdekesség: amikor a rendszerváltás környékén az első alternatív iskola megnyitotta kapuit, több mint ötezren jelentkeztek. Jelenleg is nagy az érdeklődés a „hagyományostól eltérő” pedagógia iránt, egyre többen vannak ugyanis, akik az uniformizált állami oktatási rendszerből kilógónak érzik magukat.   

– Mi alapján válasszunk iskolát a gyermekünknek? Érdemes minél több nyílt napra elmenni?
– Igen, de azért előzetesen megéri egy komoly szűrést végezni.

Az alternatív iskolák pl. nagyon karakteresek, nem elég tehát az, ha jó a híre, a szülőnek először fontos végiggondolnia, hogy az adott intézmény valóban passzol-e a gyermekéhez, a család életviteléhez.

Van, ahol rendszeresek a közös programok, együtt festenek, takarítanak, esetleg hétvégén is vannak családos iskolai programok. Akinek ez „sok”, szerintem keresgéljen tovább. A gyerek személyisége legyen a döntő szempont: végig kell gondolni például, hogy fontos-e számára a tanító határozottabb jelenléte, irányítása, vagy prímán elboldogul önállóan is egy nagyobb gyerekközösségben, ahol a pedagógus csak facilitál. A saját szülői elvárásaim is nagyon fontosak. Fogok-e vajon szorongani attól, ha a gyerek évekig nem kap osztályzatot, és csak sejtésem lesz arról, hogy a nagy átlaghoz képest hol tart? Nyilván kizárásos alapon vannak olyan iskolák, ahova tuti, hogy nem akarom vinni a gyereket. Persze az sem jó, ha minden elvárásunknak megfelelő iskolát keresünk, mert olyat nem fogunk találni.

Az iskola közelsége szintén egy fontos szempont, tehát ha a környékünkön van egy „elég jó iskola”, sok mindent az iskolán kívül is meg tudunk adni, például a hiányzó szakkörökre tanítás után is el lehet vinni a csemetét. Számítógépes tanfolyamra vagy külön angolra simán elvihetem, ha csak ez hiányzik a kiszemelt suli repertoárjából.

Azt viszont nagyon fontos iskolaválasztó szempontnak tartom, hogy nem fogom tudni a gyereknek otthon megtanítani az önbizalmat, hogy ne rettegjen dolgozat közben, oda merjen lépni segítségért egy felnőtthöz, ha az iskolában ennek ellene dolgoznak.

– Azt mondják, nem is iskolát, hanem tanító nénit kell választani. Ezzel egyetért?
– Nagyon fontos szempont a tanító személye, de erre sokkal kevésbé lehet alapozni, mint korábban. A fluktuáció ugyanis óriási, sajnos, ha még sikerül is beíratni a gyereket egy jó pedagógushoz, egyáltalán nem biztos, hogy végig fogja tudni kísérni az osztályt. Állami iskolákban gyakori probléma pl., hogy az együtt dolgozó pedagógusok pedagógiai elvei merőben eltérnek. Az a jó, ha a tanárok hasonlóan reagálnak az egyes helyzetekre, mert ez ad biztonságos, átlátható működést. Az igazgatónak ugyebár –a szakemberhiány mellett a szabályozás miatt is – csak korlátozott lehetősége van a kollégák összeválogatására. A munkahelyi légkör pedig a pedagógusoknak is nagyon fontos, sokan ezért váltanak. Ebből a szempontból kiegyensúlyozottabban működnek az alternatív iskolák, a hagyományos pedagógiával működő magániskolák vagy az egyházi iskolák is, hisz ezekbe kifejezetten olyan pedagógusok jelentkeznek, akik az adott intézményre jellemző szemlélettel tudnak azonosulni.

Kép

Az viszont tévhit, hogy a magasabb bérek miatt vándorolnak el a pedagógusok az állami iskolákból, hisz ma már nincs olyan hatalmas eltérés egy állami és egy magániskolában dolgozó tanár fizetése között. Az állami alternatív iskolák oktatóit szintén az állam fizeti, a magániskolák tandíjainak jelentős része pedig az iskola fenntartására fordítódik, hiszen nincsenek már olyan pályázatok, amelyekkel teljes egészében finanszírozni lehetne egy alapítványi iskola működtetését.

– Tényleg olyan rossz a magyar iskolarendszer? Azt hallani, hogy sokan „kimenekítik” a gyerekeiket az állami oktatásból. Igaz ez?
– Ez a „kimenekítés” kifejezés eléggé szenzációhajhász, én nagyon nem szeretem. Nyilván van olyan iskola, ahonnan jobb elhozni a gyereket, ez régen is így volt, de általánosítani nem lehet. Például tudok olyan gyerekről is, aki egy alapítványi iskolából ment át államiba, és végül ott találta meg a helyét. A jelenlegi oktatás irányítás szakmaiságát érintő kritikák egy jó része viszont véleményem szerint is jogos, a jelenlegi keretek között, a tanítás szabadságának beszűkítésével az iskoláknak alig van lehetőségük az egyéniesítésre, így aki kilóg az uniformizált keretek közül, érthető, hogy nem találja a helyét, és keresi az alternatív megoldásokat.

– Mit gondol arról, hogy – egy nemrég életbe lépett törvénymódosítás értelmében – szeptembertől iskolába kell mennie minden 6. életévét betöltött gyereknek?
– Sajnos még nem jött ki a végrehajtási rendelete a törvénynek, így egyelőre sötétben tapogatózunk. Az egyetlen, amit biztosan lehet tudni, az az, hogy a szülőnek január 15-ig be kell nyújtania egy kérvényt az Oktatási Hivatalhoz, ha indokoltnak érzi, hogy a gyermeke még egy évet óvodában maradjon. Ezen kívül egyelőre minden csak találgatás.

Egyébként nem ördögtől való hatéves korban kezdeni az iskolát, Angliában például négyévesen kezdik a gyerekek, persze ott teljesen más az oktatási rendszer. Itthon is lehetne hatévesekre szabni az iskolák működését és a Nemzeti Alaptantervet. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

– Egy jó pedagógus nem tudja kiküszöbölni a rendszer hiányosságait?
– Azt gondolom, hogy nagyon sok múlik a pedagógus elhivatottságán, kreativitásán. Van, aki egy harmincfős osztályban is képes külön egyéniségként tekinteni a gyerekekre, más nem nagyon tud mit kezdeni a sorból kilógó nebulókkal. Persze, ebben a szakmában is van, aki valószínűleg pályát tévesztett, de a szabályozás bizonyos hibáival, ésszerűtlenségeivel a legjobbak sem tudnak mit kezdeni. Az például, hogy a szűkösen meghatározott kötelező tankönyvlistáról már márciusban le kell adni a megrendeléseket, abszurd, hisz csak az áprilisi beiratkozás után lehet jó eséllyel tudni, hogy hány diszlexia-veszélyeztetett gyerek lesz majd az osztályban. A sokat emlegetett adminisztrációs teher tényleg hatalmas.

Ezek a rendszer hibái, azt viszont egyértelműen a pedagógus hibája, ha egy elsős osztályban novemberben kétszer negyvenöt perces dolgozatot írat, ami után otthon sírnak a gyerekek. Ahogy az is, ha az elsősök fele feketepontot kap azért, mert nem állt be a tornasorba. Apróságnak tűnik, de mennyivel jobb lenne az üzenet és a kiváltott hatás, ha inkább piros ponttal jutalmaznák azokat, akiknek sikerült beállniuk a tornasorba – ha már feltétlenül sorba kell állítani a gyerekeket.

– Az alternatív iskolákról ami szinte először beugrik, az a kisebb létszám. „Ott sokkal több figyelem jut a gyerekre” – mondják a szülők. Egy 30 fős osztályban tényleg nehezebb kiteljesedni, ergo rosszabb esélyekkel indul, akit a körzetes államiba íratnak be a szülei?

– Attól, hogy alternatív valami, nem biztos, hogy kis létszámú. Egyébként van olyan gyerek, akinek a nagyobb létszám, másnak a kisebb kell a kiteljesedéshez. Hibás az a vélekedés, hogy egy harmincfős osztályban csak rossz lehet a gyereknek.

Egy klasszikus Waldorf-osztály pl. magasabb létszámmal dolgozik. A legfontosabb tudni azt, hogy a gyerekünk vajon kisebb vagy nagyobb közösségben „működik”-e jól, és erre az is hatással lehet, hogy az adott osztállyal majd milyen módszerekkel foglalkoznak a tanítók.

Kép

– Hogyan reagálnak az iskolák a digitális kor kihívásaira?
– E tekintetben jelenleg hatalmas szemléletbéli különbség van az iskolák között. Van, ahol már reggel „elveszik” a gyerekektől a telefont, hogy legalább a tanítási idő alatt ki lehessen szakítani őket a virtuális térből. Máshol „beengedik” a kütyüket, és a tananyaghoz kapcsolódóan lehet is használni azokat. A szülőnek kell itt is mérlegelnie azt, hogy a saját családjuk számára melyik a legjobb megoldás. Van, aki egyáltalán nem korlátozza a gyerekét, sőt, kifejezetten jónak találja, ha egy iskola „halad a korral”, és digitális eszközöket is alkalmaz az oktatásban, mások a végsőkig küzdenek az ellen, hogy ezek az okoseszközök végleg beszippantsák a gyereküket, ezért kifejezetten olyan „kütyümentes” iskolát keresnek, ahol az egyéb kompetenciáikra erősítenek rá.

– Igaz, hogy az első négy év, az alsó tagozat alapvetően meghatározza a gyerek hozzáállását a tanuláshoz?
– Nagyon fontos dolgok történnek alsóban, ez egy igen szenzitív időszak. Ekkor alakul ki, hogy egy adott gyerek mennyire lesz „parás”, mennyire lesz képes bízni magában, meg tud-e alapozódni a belső motivációja, vagy teljesen átáll a külső motivációs rendszerre.

Az lenne a cél, hogy alsóban megtanítsuk a gyerekeket önállóan tanulni, ne kelljen otthon őket folyton ellenőrizgetni, noszogatni.

A szülők között persze szájról szájra terjed a pedagógusok jó- ill. rosszhíre. Érdemes ezeket meghallgatni, de végső soron szerintem az a legjobb, ha a szülő a belső, ösztönös megérzésére hallgat elsősorban.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti