Kedves abortuszpárti ismerőseim! Ma még nektek áll a zászló.

Az emberek többsége nem szívesen foglalkozik a valódi nehézségekkel, vagy ha már kénytelen, inkább a kisebb nehézségeket próbálja látványosan megoldani. Fizikai törvényt is megfogalmaztak már arról, hogy minden törekvés igyekszik a könnyebb ellenállás felé haladni. Mi, emberek felül tudjuk írni ezt a fizikai törvényt, ha akarjuk, de kevés olyan balek / elszánt ember van, aki többletenergiát fektetne egy nehéz társadalmi kihívás megoldásába, ha kisebb energia-befektetéssel is hős lehet. Ti a könnyebb utat választottátok: ahelyett, hogy a valódi válságot segítenétek megoldani, amibe egy krízisterhes került, a nem kívánt gyerek életének elvételéhez segítitek hozzá. Ezt kínáljátok „végső megoldásként”. Mintha ezzel nyomorúságuk megoldódna, vagy mintha ez állna a helyzetük jobbra fordulásának útjában.

Most nem boncolgatnám, hogy amit a válságban lévő terheseknek kínáltok – az abortusz – álmegoldás-e, hazug kiút-e. Szerintem az, de ennél is jobban irritál, hogy ezzel mégis hős szerepben, a női szabadság aktivistájának szerepében tündököltök. Pedig mit tesztek? A gyerekük élete árán segítitek az anyákat „jobb élethez”.

Tömegben, egymás nyakába borulva sírtok egy-egy hasonló törvény kihirdetésekor, mintha legalább is börtönből szabadulnátok. Közületek az arisztokratikusabbak nem vonulnak utcára, csak közösségi posztokban gratuláltok egymásnak vagy fejezitek ki elégedettségeteket: lám, a progresszió fénye, a felvilágosodás ha lassan is, de beragyogja az emberiséget, egyre több bigott közösség szabadul meg a bűntudatától, kötelességérzetétől, ha magzatairól van szó!

A közelmúltig azzal ámítottátok magatokat és főleg másokat, hogy az csak egy sejtcsomó. Ám a tudomány közben fejlődött, egyre több információ és fotó látott napvilágot arról, hogy valójában mennyire korán kifejlődik már az embrió emberies külseje, mennyire korán érzékeli a külvilágot és a fájdalmat, mennyire éretten reagál már egészen hamar az őt érő hatásokra, ráadásul egyre kisebb korától életben tudja tartani a tudomány. Ezért az értelmesebb abortuszaktivisták rájöttek, hogy visszaüthet ez a szóhasználat, nem hasznos sejtcsomónak degradálni a méhben fejlődő embert, mert ellenérzést válthat ki az amúgy befolyásolható, de mégis csak egyre tájékozottabb emberek körében. Más hívószavakat használtok, ám még mindig azt sugalljátok, hogy a méhben fejlődő gyerek kisebb értékű, mint a nő, aki hordozza. És ez megnyugtatóan egybecseng a bennünk lévő természetes önzéssel: hát persze, hogy én értékesebb vagyok, mint a másik ember! Főleg, ha nem tud beszélni meg járni, nem futhat utánam, nem verhet meg, nincs pénze, nem veheti el az állásomat. Vagyis alantas, mert gyengébb nálam.

Példamutatóan szemléltetitek, hogyan kell támogatni a diszkriminációt: minden olyan ember kiiktatását, aki nem kedvünkre való, aki akadályozza a nyugodtabb és szebb életünket, aki gyengébb, mint mi. A hátrányos helyzetűek elnyomásának élharcosai vagytok.

Ma még a miénk – életpárti, abortuszt ellenző kisebbségé – a nehezebb társadalmi terep, hiszen a természetes emberi önzéssel kell megküzdenünk. Nem marad más eszközünk, mint hogy gondoskodjunk róla: ne ringathassátok magatokat az embermentő szabadsághős szerepébe.

Mindig szembesíteni fogunk benneteket azzal, hogy amit tesztek, az gyilkosságpártolás és a társadalmi megkülönböztetésért folytatott harc. Közreműködés vagy támogató egyetértés védekezésre képtelen emberek likvidálásában.

Precedenst adtok az abortusz kiterjesztésére a szülésig (ez már létező törvény) és azon túl is, hamarosan. Hiteltelenek vagytok bármilyen emberi kisebbség érdekvédőjeként.

Nem titkolt célunk, hogy elérjük: közületek a józan lelkiismeret és értékítélet képességével rendelkezők döbbenjenek rá, miben segédkeznek, és adják fel nézeteiket. (Talán nem lesz károtokra, ha tudtok róla: közülünk a vallásosak személy szerint imádkoznak aktivistáitokért, értetek, hogy tisztábban lássatok.)

Az észak-ír abortusztörvény érvénybe lépését sok százezren „Európa legsötétebb napjának” nevezik. Megértem, bár nem értek vele egyet: ilyen sötét napok voltak már és vannak is, sok országban. Én nem sötétítem el a Facebook-képemet, mert a lelkemben, egy „sötétkamrában” már régen őrzöm és gyászolom a világ legnagyobb holokausztjának áldozatait. Világosban, nyílt arccal szembesülök azokkal, akik ártatlanok és gyengék vére által kívánnak szabadsághősök lenni.