5+1 dolog, ami megkönnyíti az iskolakezdést – tanárszemmel

Szó szót követett, az ismerősöm is elmondta, mire gondol, én pedig megkérdeztem a gyerekeim, és a barátok gyerekeinek tanítóit, ők mit gondolnak, hogyan érdemes felkészülni a jövendő elsősöknek.

A válaszok alapján egyértelműen két területet különböztethetünk meg, amivel törődni érdemes. Az egyik, ami gyerekünket az eljövendő közösségi életére és az új életformára készíti elő, a másik, amely a tanuláshoz szükséges készségét fejleszti.

Ez utóbbi alatt főleg a jobb–bal biztos megkülönböztetését, a finom mozgások (cipőfűzés, gyöngyfűzés, színezés, kés-villa használata) és a szabad játék közbeni nagymozgások gyakorlását értik. És persze mesélni, mesélni, mesélni!

Mivel a közösségi élettel kapcsolatos elvárások mindenkinél sokkal hosszabb listát tettek ki, és ezekről kevesebbet is lehet hallani, ezeket foglaltam össze 5+1 pontban:

1. Tudjon orrot fújni, WC-t használni.

Azt mondanánk, ez bagatell, de minden válaszadónál az első helyen állt. Azt gondolnánk, hogy mindezeket már az óvodában megtanulták, de úgy látszik, ezt a tudást nyáron lemossák a Balatonban. A gyerekek vagy szipognak, szörcsögnek, kezükkel törölgetik az orrukat, és rájuk kell szólni, hogy vegyenek elő zsebkendőt – a tanteremben általában ki van készítve –, vagy a taknyos zsepit hagyják szanaszét, sőt, nem ritkán nemes egyszerűséggel a tanító kezébe nyomják.

Ugyanez igaz a helyes mosdóhasználatra. Azt én is meg tudom erősíteni, hogy minden szülői értekezleten, elsőtől negyedikig könyörögtek a tanárok, hogy csináljunk valamit, hogy a gyerekek legalább lehúzzák maguk után a WC-t. Lehet, hogy egyértelműnek gondoljuk, mégis érdemes végigbeszélni a vécépapírtól egészen a kézmosásig (!), mert ami otthon természetes, az új környezet okozta stresszben, sok gyerek között egykettőre lemállik.

2. Tudjon önállóan öltözni, evőeszközt használni. Ezt is lehet otthon gyakorolni, tudatosítani az első harminc fős, osztálytermi átöltözés előtt.

3. Elsősorban a szülőknek szóló gyakorlat, hogy segítsék/engedjék önállósodni a gyereküket.

Nagy igazság, hogy önállóság = magabiztosság. Ugye mi is azt szeretnénk, ha a gyerekünk magabiztos lenne?

Az önállóság egyik eleme, hogy egy feladatot el merünk vállalni, mert van róla elképzelésünk. Jó gyakorlat lehet a nyáron egy bármilyen táska ki- és bepakolása, amikor is végig kell gondolni, hogy mire lesz szükség, és a listához egyenkét hozzárendelni egy-egy tárgyat. Fontos, hogy ezt végig tudják csinálni. Gyerekeknél gyakori, hogy mielőtt végeznének, elterelődik a figyelmük (pisilni kell), és nem folytatják, amit elkezdtek.

Kép: Lucélia Ribeiro / Flickr

Az is jó, ha kisebb megbízásokat kell teljesíteniük, például elmenni kenyérért a kisboltba, zöldséget hozni a kertből, teregetni, ilyesmi.

Ehhez kapcsolódik az önállóság másik eleme, hogy tudjanak/merjenek segítséget kérni felnőttől vagy egy társuktól. Annak a gyereknek, aki vállalja a feladatot, és szükség esetén mer másokhoz fordulni, nyert ügye van.

4. Ismerje fel a saját holmiját.

Ha már megvettük neki az új tolltartót, tornazsákot, egyebet, adjuk oda, hogy pakolja el, rajzolja rá az óvodai jelét.

Arról is beszélgethetünk, hogy milyen pulóvert vinne magával, ha hűvösebb lesz, a lényeg, hogy figyeljen a holmijára és érezze magáénak.

Emellett fontos, hogy mindenre írjuk rá a nevét, még a ceruzákra is. Ha megnézzük egy minőségi ceruzakészlet árát, akkor nem fogjuk sajnálni a fáradságot.

A ruhákból pedig a szülői értekezleteken kell turkálót nyitni, mert a gyerekek nem ismerik fel a sajátjukat, és valami rejtélyes okból nem is hiányolják. Ez igaz télen a pulcsikra, kesztyűkre, de akár még kabátra is.

5. Ismerje fel az eszközöket, tudja a nevüket.

Nagy segítség, ha a tanító néni azt mondja, hogy vegyék elő a korongokat, akkor legalább ráismer és szintjén tudja, hogy miről van szó, a tanító úgyis mutatja. Ha már megneveztük otthon a postaírónt, akkor nem fogja azt hinni az iskolában, hogy valamit rosszul hallott. A könyveket érdemes átlátszó fóliába csomagolni, hogy megismerje.

Kép: Senior Airman Ridge Shan / luke.af.mil

+1. Szorongás minimalizálása

Minél kevesebb szorongással néz a gyerek az új korszak elébe, a tanítóknak és önmagának is annyival megkönnyíti a dolgát. Mivel okozhatunk szorongást?

– Ha látja rajtunk, hogy sajnáljuk vagy túlságosan féltjük.

– Ha elvárások végtelen erdejeként jelenik meg előtte az iskola.

– Ha túlságosan elméletien tálaljuk előtte, hogyan kell viselkedni, milyen a jó gyerek. Ezt esetleg egyáltalán nem érti, vagy félreérti és elbizonytalanítja.

– Ha semmit sem tud az iskoláról, sötét verem a jövő.

– Ha nem ismeri a napszakokat, a főbb napirendi pontokat, nem tud mihez viszonyítani.

– Ha nem tudja, ki jön érte, mi lesz vele iskola után, illetve otthon nem késztjük fel a következő napra.

Beszéljünk úgy az iskoláról, mint egy izgalmas új kalandról, ahol mi mindig mellette állunk és segítünk. Hibázni ér, ez nem egy olyan játék, ahol minden hibával kevesebb lesz az életed, hanem egy olyan kaland, ahol egyre jobban kinyílik előttük a világ.