Gyógyító szövegek: hogyan segít az irodalomterápia?

– Hogyan kezdődött a kapcsolatod az irodalomterápiával?
– Az egyetemi tanulmányaimat Szegeden végeztem, ahol magyar–olasz nyelv- és irodalomszakos középiskolai tanári diplomát szereztem. Ezt követően számos területen kipróbáltam magam: life coach képzést végeztem, dolgoztam szakértői, valamint vezetői munkakörökben is a kereskedelmi és a pénzügyi szektorban, ám még ezek után is úgy éreztem, hogy képeznem kell magam. Nagyon hiszek ugyanis az élethosszig tartó tanulásban. 2015-ben fejeztem be tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem biblioterapeuta szakán, (a biblioterápia szó helyett inkább az irodalomterápia terjedt el, mert sokan a Bibliára asszociálnak róla tévesen), majd elkezdtem csoportos és egyéni foglalkozásokat tartani. Igazi szerelemszakma ez, s nagyon jó érzés látni és tapasztalni, hogy ez a módszer tényleg működik, hatékony segítőeszköz.

– Pontosan mit takar a biblioterápia, és miben tudja támogatni a hozzád fordulókat?
– Szövegekkel folytatott terápiát jelent, habár a terápia szót én nem igazán szeretem, mert valamilyen gyógyítást sugall, viszont itt nem a szó szoros értelmében vett gyógyítás történik, hanem inkább kísérés, támogatás. Egy konkrét mű vagy műrészlet kapcsán a csoportvezető irányításával zajlik a beszélgetés, a szöveghez fűzött megjegyzések pedig segítenek a csoporttagoknak pontosítani a mű által sugallt témához fűződő viszonyukat. Ez fontos felismerésekre vezethet saját magunk és mások megítélésében, és némiképp átírhatja a megkövült elképzeléseket, újrahangolhatja az egyéni struktúrákat.

Egy jól kiválasztott szöveg hat a szellemünkre és a lelki egészségünkre, segít észrevenni elakadásainkat. Az irodalmi alkotásokon keresztül az egyén közelebb kerül önmagához, meri megélni és felvállalni érzelmeit, oldódik a szorongása, új lehetőségekre lel saját életében.

Csoportos és egyéni foglalkozásokat is tartok, a hozzám fordulókat a lelki egészség, a lelki egyensúly megtalálásában tudom segíteni. Amikor a résztvevőkkel elkezdünk beszélgetni egy szövegről, mindenki a saját aktuális problémáit hozza magával, ezeket látja bele a szövegbe. Például, ha épp a házasságodban élsz át krízist, biztos, hogy párkapcsolati tartalmat olvasol ki a szövegből, ha pedig munkahelyváltáson töröd a fejed, akkor valami ehhez kapcsolódót. A szövegről beszélgetve megpróbálunk megoldásokat találni a problémákra, vagy legalábbis segítő kérdésekkel fordulni azok felé, hogy tisztábban lássuk azokat. A szöveg olvasását követő irányított beszélgetés tehát segít abban, hogy tudatosítsuk a problémáinkat, illetve, hogy szembe tudjunk nézni azokkal, és így elindulhassunk a megoldásuk felé.

– Sokan ódzkodnak attól, hogy mások előtt őszintén megnyíljanak. Nem biztos, hogy a csoportos foglalkozás mindenkinek való – vagy tévedek?
– Ez így van. Aki gátlásosabb, és nem szívesen beszél mások előtt, annak célravezetőbb lehet az egyéni terápia, habár a csoport ereje csodálatos: szembesülhetsz azzal, hogy másnak is vannak hasonló, vagy netán ugyanolyan gondjai, mint neked.

Roppant felszabadító, ha megtapasztalod, hogy nem vagy egyedül. Ráadásul ahány ember, annyiféle értelmezés kerekedik ki egy szövegből – minden csoporttag olvasatának van jogosultsága.

– Milyen témákra fűzöd fel az egyes terápiás foglalkozásokat?
– Vannak visszatérő témák, ilyen például a párkapcsolat, az önszeretet, a szülő–gyerek viszony vagy az önismeret.

– És ki választ olvasmányt? Te? Vagy a csoporttagok?
– Én. Minden terapeuta a saját egyéniségével, tapasztalataival, a maga kis „kánonjával”, olvasmányélményeivel dolgozik.

Szalai Lilla irodalomterapeuta

– Traumákat lehet – pontosabban: szabad – gyógyítani biblioterápiával?
– Nehéz a határvonalat kijelölni. Kell egy jó adag egyéni érzék és saját tapasztalat ahhoz, hogy tudd, milyen típusú felvetésekkel érkezhet valaki a foglalkozásokra, és ki az, akinek más típusú terápiára lenne inkább szüksége. A pszichológia és az irodalomterápia egymás mellett, egymás kiegészítőjeként nagyon jól működhet, de ha például valakit trauma ért, vagy gyerekkorában inzultálták, s ezt szeretné feldolgozni, akkor rendszerint egyéni terápiát javaslunk számára, amit már nem irodalomterapeuta, hanem pszichológus végez.

A pszichoterápia hosszabb folyamatot igényel, mélyebbre ás, az irodalomterápia a hétköznapi életminőségedet tudja javítani viszonylag rövid idő alatt.

– Lelkesen mesélsz a hivatásodról. Mi volt eddig a praxisodban a legnagyobb sikerélmény?
– Érkezett a csoportba egy hölgy, aki egy bántalmazó kapcsolatból lépett ki pár évvel korábban. Évekig ki se mozdult otthonról azon kívül, hogy eljárt dolgozni, nemigen ápolt barátságokat sem. A terápiának köszönhetően lassanként kinyílt, elkezdett ismeretségeket kötni, kilépett a komfortzónájából. Aztán volt egy másik lány, aki saját elmondása szerint is nagyon magányos volt, baráti kör nélkül élt. Az első néhány alkalommal a hangját se lehetett hallatni. Öt-hat alkalom után áttörés történt: elkezdett hozzászólni a témákhoz, s ha röviden is, de kifejtette a véleményét. Ezek az aprónak tűnő lépések óriási sikerélmények mind a terapeutának, mind pedig a páciensnek!

– Említetted, hogy a Pécsi Tudományegyetemen végezted el a biblioterápia szakot. Tehát ez a módszer elfogadott hazánkban?
– A módszer itthon még nem annyira terjedt el, igazán ismert csak az utóbbi öt–tíz évben lett, ám Európa több országában, például Finnországban, Olaszországban nagy hagyománya van. A biblioterápia mint szisztematikus módszer Amerikából származik. Ott először kórházakban alkalmazták háborús veteránoknál, illetve olyan betegeknél, akik hosszabb ideig szorultak kórházi kezelésre. A beszélgetés az olvasott műről – és ezáltal a saját problémákról – javította a betegek hangulatát, hiszen addig sem gondoltak a betegségükre.

Bizonyított jótékony hatása van a depresszió kezelésében, valamint a szenvedélybetegekkel folytatott terápiában is.

Én a Pécsi Tudományegyetemen induló szak első évfolyamba jártam, kétéves képzésen vettem részt. Tudomásom szerint azóta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Károli Gáspár Református Egyetemen is indulnak ilyen képzések.

– Mit adott ez a hivatás a személyiségedhez?
– Hú, ez nehéz kérdés. Azt gondolom, jóval empatikusabb, türelmesebb és rugalmasabb lettem. Rugalmasabb például azért, mert a csoportfolyamat közben sokszor előfordul, hogy módosítani kell az előre kiválasztott szövegen, mert kiderül, hogy az adott csoport problémái másfajta szövegválasztást igényelnek. Ilyenkor újra kell tervezni a tematikát. Empatikusabb, mert egyáltalán nem mindegy, hogyan próbálunk valakit jó szándékkal támogatni. Életszakaszainktól is függ, hogy épp melyik könyv hat ránk. Én például gimnazistaként nagyon szerettem Kunderát, az összes könyvét elolvastam, felnőttként viszont, amikor megpróbáltam újraolvasni, már nem hatottak olyan elementáris erővel rám a regényei. Vagy inkább úgy mondanám, hogy most már más művek hatnak rám. A terápiás munka folyamatos tanulást igényel, egy terapeuta sosem dőlhet hátra, mindig vannak hasznos és új elsajátítandó módszerek, amivel mélyítjük a tudásunkat. Ennek szellemében három éve belekezdtem egy újabb képzésbe: család-és párterapeutának tanulok.

– Szerinted van olyan mű, ami mindenkinek beválik? Amit legjobb lenne mindenkinek receptre felírni?
– Nincsenek olyan univerzális szövegek, amelyek bárhol és bárkinek bevethetők. Szerintem mindenféle szövegnek lehet helye az irodalomterápiában, ugyanis egy szöveg egyén-, csoport-, és kontextus-függően válik be. Vannak, akik a kanonizált szépirodalmi szövegekre esküsznek (amelyek az iskolákban és egyetemeken is kötelező olvasmányok), én azonban próbálom tágítani a kereteket.

Gyakran viszek a foglalkozásokra dalszövegeket, interjúkat, kortárs magyar verseket.

Vannak, akik ettől megrémülnek, és azt mondják, nem értik a kortárs írásokat. Aztán beszélgetünk róluk, és kiderül, hogy nem is olyan bonyolultak, sőt, sokszor könnyű hozzájuk kapcsolódni. Szerintem az irodalomterápia segíthet abban is, hogy felnőttként újra megszeressük az olvasást, és felfedezzünk olyan írókat, akiknek a műveibe beleszeretünk.