Szoptatni jó! Minden édesanya hasznos szoptatási segítséget kaphat!

– Mindig nagy családod terveztél?
– Nem, tényleg nem. Amikor a férjemmel, Siggivel megismerkedtünk 13 évvel ezelőtt, egyértelmű volt, hogy összeházasodunk. Neki két testvére van, nekem pedig egy húgom van, ezért úgy gondoltam, hogy két gyermekünk lesz majd, de a férjem már akkor hármat szeretett volna. Elvégeztem az orvosi egyetemet, össze is házasodtunk, következő évben megszületett az első kisfiam, Peti. Akkor úgy gondoltam, hogy még egy gyermekünk biztosan lesz, meg talán majd még egy. Megszületett a második kisfiam, Danikám, és utána úgy éreztem, hogy nagyon szeretnék még egyet, mert valaki mintha nagyon hiányozna a családból. Két kisfiú után nyilván egy kislányra vágytam, de igazából bárki jöhetett volna. Aztán megszületett Julikám, a harmadik gyermekünk, és vártam, hogy elönt a teljességérzés: „kész” a család, elajándékozom a babaruhákat, és ha nagyobb lesz, elkezdek infektológusként dolgozni.

Két hetes sem volt, amikor ránéztem a férjemre, és azt mondtam, hogy szeretnék még egyet. Ám három gyermekről négyre bővülni azért nem olyan egyszerű, mint egyről kettőre.

Sokat imádkoztunk a férjemmel, és végül Isten arra vezetett bennünket, hogy vállaljunk még egy negyedik gyermeket. Így született meg Anna, akinek a születésével el is jött a teljesség érzése, hogy „kész” a család, megvagyunk. Négy gyermekkel, úgy érzem, elértem a határaimat, ez az, amennyit elbírok. Egyébként édesanyám részéről nagy a család, ők heten vannak, de közülük csak a nagynénémnek lett hat gyereke – szerintem ez a nagycsaládos „gén” aktiválódott bennem is.

– Akkor úgy tervezed, hogy infektológus orvosként dolgozol majd, ha Anna nagyobb lesz?
– Négy gyermekkel reálisabbnak látom, hogy családorvosként kezdek majd dolgozni. Addig is szoptatási tanácsadó vagyok.

– Problémád volt a szoptatással? Miért lettél szoptatási tanácsadó?
– 2010-ben végeztem az orvosi egyetemen, és 2011-ben született meg az első kisfiam. Akkor még nem volt olyan sok szoptatást támogató szervezet, az interneten is kevés információt lehetett találni a szoptatással kapcsolatban. Egy nagyon hosszú és nehéz szülést követően nehezen indult a szoptatás kezdete, és nem kaptunk elég segítséget.

Zokogva, sírva jöttem haza a kórházból, tápszerrecepttel a kezemben. Én, hála Istennek, jó kezekbe kerültem, orvosként a jó oldalakat, jó információkat találtam meg az interneten, de sajnos nagyon sok rossz tanács is megtalálható, ami nem támogatja az édesanyát a szoptatásban.

Így pár nap alatt a kisfiammal egymásra találtunk, és számunkra a szoptatás mindig, mindenre megoldást jelentett. Peti nagyon sírós, úgy mondanám, „többemberes” baba volt: akárhova mentünk, állandóan sírt, de tudtam, hogy ezzel meg tudom nyugtatni. Tulajdonképpen Petinek köszönhetem, hogy szoptatási tanácsadó lettem, mert én nagyon megszerettem a szoptatást, és tapasztaltam, hogy ez milyen jó az anyának és a babának is. Ugyanakkor láttam azt is, hogy mások milyen nehézségekkel szembesülhetnek, és szerettem volna nekik segíteni. Saját, egygyermekes tapasztalatomat kevésnek találtam, így találtam rá a Semmelweis Egyetem Mentálhigiénés Intézetében a laktációs szaktanácsadó szakirányú továbbképzési szakra, amely nemzetközi laktációs szaktanácsadói vizsgára készít fel. 2012 szeptemberében el is kezdtem a képzést, nagy pocakkal, mert akkor már várandós voltam második kisfiunkkal, Danival.

Mivel ez egy bababarát tanfolyam volt, Dani születése után is folytattam, vihettem őt magammal az órákra.

Amikor Dani kicsit nagyobb lett, elkezdtem gyakorlatra járni az Uzsoki Kórház újszülött-osztályára, Sződy Judithoz. Majdnem egy évig jártam, közben terhes lettem a harmadik gyermekünkkel, Julival, és azon a nyáron, 2015-ben, amikor megszületett, le is tettem az IBCLC vizsgát. Innentől kezdve gyakorlatilag tanácsadóként dolgoztam, egészen negyedik gyermekünk, Anna születéséig.

Dr.Varga-Heier Krisztina családjával

– Hogyan kerültél kapcsolatba a Szoptatásért Magyar Egyesülettel?
– Ha valaki tanácsadóként szeretne dolgozni a szakvizsga után, akkor az IBCLC.hu-ra regisztrálhat, oda felkerülnek az adatai, az elérhetősége. Ezt a honlapot a Szoptatásért Magyar Egyesület tartja fent, így kerültem velük kapcsolatba. Tavaly, 2018-ban dr. Juhász Judit, az egyesület akkori elnöke jelölt az elnökségi tagok közé, amit én örömmel fogadtam, a közgyűlés pedig megválasztott alelnöknek. Az egyesületben önkéntesként dolgozom, felelős vagyok az oktatásért, tehát a képzéseket én szervezem vagy én írom ki.

– Milyen tevékenységei vannak az egyesületnek, és miben különbözik a Szoptatásért Magyar Egyesület a gyakran emlegetett La Leche Ligától?
– A mi egyesületünk célja leginkább a szakemberek felé az ismeretterjesztés, oktatás: orvosok, védőnők, csecsemős nővérek, dúlák számára a korszerű ismeretek átadása a szoptatás támogatása érdekében. Oktatunk a Semmelweis Egyetem laktációs szaktanácsadó-képzésén, ott tartok én is órát. Általában kórházak kérnek fel bennünket, hogy szervezzünk képzéseket a dolgozóik számára, de tartunk saját szervezésű képzéseket is, amelyeket mi magunktól írunk ki, ezekre bárki jelentkezhet. A La Leche Liga pedig az édesanyák felé irányul, ez is egy nagyon fontos és hasznos kezdeményezés. Ők édesanyákat képeznek ki, akik már szoptattak – ez alapfeltétel –, ők tarthatnak helyi ligás baba-mama csoportokat. Náluk nem feltétel a laktációs szaktanácsadói végzettség.

Mindkét szervezet célja közös: az, hogy az édesanyák szoptatni tudjanak, és ehhez megfelelő támogatást kapjanak.

A két egyesület szorosan együttműködik, például minden évben, augusztus első hetében együtt szervezzük a Margitszigeten zajló sétát a szoptatás világhetén.

– Egy másik internetes szakértői csoportban is aktívan tevékenykedsz.
– Igen, az „Édesanyák” csoport szakértője vagyok, ez egy közel 30 ezer fős, édesanyákból álló közösség. Bármilyen kérdést fel lehet tenni, ezekre mindig szakértő válaszol. Tagnak jelentkeztem, de látták, hogy IBCLC tanácsadó vagyok, így kérték, hogy csatlakozzam hozzájuk szakértőként. Főleg szoptatási kérdésekre válaszolok, illetve bizonyos orvosi kérdésekben is kompetens vagyok, például védőoltásokkal vagy infektológiai kérdésekkel kapcsolatban.

– Ha jól tudom, egy IX. kerületi baba-mama klub vezetője is vagy. Erről is mesélnél pár szót?
– A József Attila lakótelep baba-mama klubját vezetem.

Olyan csodálatos anyatámogató kezdeményezés valósul itt meg két egyesület, az Írisz és az Anyahajó Központ összefogásában, amilyennel még nem is találkoztam!

Közösségi programokat, előadásokat szerveznek különböző baba-mama témában, mint például a szoptatás, a hordozás vagy a hozzátáplálás. Létrehoztak egy olyan termet, amely mindig nyitva áll az édesanyák számára, bármikor be lehet menni. Akár komatálat is lehet kérni szülés után a kismamáknak, és az Írisz Egyesület külön köszönti az adott évben született kisbabákat.