„Ezek az anyák lelkesedésben lekörözik a fiatalokat” ‒ A Nőgyár Boutique beteg gyermeküket nevelő szülőknek nyújt munkalehetőséget

A budaörsi édesanya megpróbáltatásai gyermeke 11 hónapos korában kezdődtek: Adriennek feltűnt, hogy bár Hanna képes lábra állni, mégsem kezd el járni, ahogyan az ebben az életszakaszban várható lenne. Az első orvosi vizsgálatokat követően azzal nyugtatták meg őket, hogy laza az izomzata, de idővel kinövi a problémát. Miután mind fizikai, mind kognitív képességei hanyatlani kezdtek, egyértelművé vált, hogy még komolyabb a baj, ám Hanna a hármat is beöltötte, mire megkapták a pontos diagnózist. Amikor kiderült a gyermek betegsége, munkáltatója azt tanácsolta Adriennek, hagyja ott állását és inkább lányával foglalkozzon. „Nagyon fájtak a szavai, mert azt sugallták, eddig nem törődtem eléggé Hannával, ezért magamat hibáztattam, hogy biztos nem tettem meg érte mindent” – emlékezik vissza. Férjével közösen hozták meg a döntést, hogy ő maradjon otthon a kislánnyal, ám a korábban bérszámfejtőként dolgozó anyuka nehezen élte meg, hogy egyik napról a másikra fel kellett adnia hivatását. Különösen az bántotta, hogy a monoton mindennapok során nincs lehetősége kihasználni képességeit.

„Tíz év szakmai tapasztalatát kellett a kukába dobnom” – mondja.

Ráadásul kapcsolati hálói is beszűkültek, mivel otthon ülve nem tudott lépést tartani barátaival. Epilepsziás rohamai és mozgáskorlátozottsága miatt Hanna folyamatos felügyeletre szorul, Adrienn pedig ha akarná sem tudná másra bízni, betegségét kísérő autisztikus tünetei miatt ugyanis ragaszkodik az állandósághoz, s nehezen viseli, ha valami nem a megszokott rituáléknak megfelelően történik, például több citrom kerül a limonádéjába.  Ha olykor ki is mozdultak a négy fal közül, a játszótéren azzal szembesültek, hogy a többi gyerek rémülten húzódik el Hannától és nővérétől, Emmától, aki ezáltal szintén elszigetelődött kortársaitól.

Kép: Fekete Fanni

Adrienn élete akkor vett pozitív fordulatot, amikor az egyik kereskedelmi csatorna vetélkedőjének versenyzőjeként 3,5 millió forintot nyert. Az összeget egy fejlesztőközpont, a Mesenincs óvoda megvalósítására fordította, amely sajátos nevelési igényű gyermekeknek biztosít egyéni terápiás foglalkozásokat. Az intézmény révén rengeteg anyát ismert meg, akik hozzá hasonlóan kiszorultak a munkaerőpiacról, és úgy érezték, feleslegessé váltak a társadalom számára. Ez adta az ötletet, hogy létrehozzon egy adománygyűjtő webáruházat, amely a sorstársai által készített termékeket forgalmazza.

A Nőgyár Boutique tavaly decemberi elindulásával az anyukák nemcsak bevételforráshoz jutottak, hanem hasznos elfoglaltsághoz is: ékszerek gyártásába fogtak, míg Adrienn a projekt marketingjének megerősítését vette a kezébe.

Később újabb szülőket vont be a feladatba, akikkel a Down Alapítványon keresztül került kapcsolatba, így jelenleg tizenöten dolgoznak együtt. A Nőgyár Boutique-ban dolgozó anyák az ország különböző pontjain élnek: van köztük paksi, bicskei, siófoki, pusztamonostori és szombathelyi is. A legtöbben Down-os és Rett-es, ketten pedig autista és Williams-szindrómás gyerekek szülei. Sokan egyedül nevelik gyermeküket, ezért rendszerint az éj leple alatt tudnak dolgozni, amikor az már alszik, de az is előfordult, hogy egyikük Down-os babájával az ölében állt neki horgolni.

Kép: Fekete Fanni

Eleinte kizárólag bizsuk készítésével foglalkoztak. „Vannak gyöngyékszereink, üveglencsés gyűrűink, de népszerűek a gyurmából készült fülbevalók is” – mutat egy elegáns, szív alakú fülönfüggőt Adrienn, amelynek felületét alkotója piros és kék akrilfestékkel vonta be. Idén tavasszal a fenntarthatóság szellemében bővítették kínálatukat: horgolt korongjaik az eldobható sminklemosó pamacsokra kínálnak környezetbarát opciót, míg textilszatyraik a bevásárláskor felgyülemlő nejlonzsákokkal veszik fel a harcot, újabban pedig a mosható tisztasági betéttel is kísérleteznek.

Termékeik újrahasznosított anyagokból készülnek, amelyeket turkálókból szereznek be.

Áruik szélesedő választéka miatt Adrienn mindenkinek más és más feladatot ad: van, aki a kisméretű textilszatyrokra specializálódott, míg más ugyanezen termék nagyobb változatát varrja.  „Zöldülésüknek” köszönhetően addigi havi tíz rendelésük júliusban a negyvenszeresére nőtt, így az anyukák hetente húsz-harminc munkát adnak postára. Ezzel párhuzamosan árusítóhelyeik száma is gyarapodott: szombatonként Adrienn a budaörsi termelői piacon árulja textilszatyraikat, míg férje a lányaikra vigyáz otthon, egy helybéli anyuka közbenjárásának köszönhetően pedig immár Zsámbékon is megvásárolhatóak termékeik.

A termékek megvételével vásárlóik mind a Mesenincs óvodát, mind a szülőket támogathatják, akiknek a csekély ápolási díj mellett jól jön egy kis kiegészítő jövedelem.

„Bár a GYOD-ot nemrég 25 ezerről százezer forintra emelték, a GYES-t továbbra is levonják belőle, a fennmaradó hatvanötezer pedig gyorsan elfogy, mivel Hanna három gyógypedagógiai foglalkozása kapásból harmincezer forintba kerül” – világít rá Adrienn.

Kép: Fekete Fanni

Az érintett szülők gyermekük betegsége miatt nehezen találnak munkát, ugyanis a legtöbb munkáltató elvárja, hogy napi nyolc órát az irodában töltsenek, holott internetkapcsolattal ma már rengeteg feladat otthonról is elvégezhető, amelyre teljesen alkalmasak lennének. „Ezek az anyák lelkesedésben, moralitásban magasan a fiatalok felett állnak, mivel értékelik, ha bizalmat kapnak” – vélekedik Adrienn, aki szerint az ország is nyerne vele, ha munkába állnának, hiszen így még többen fizetnének adót az államnak. Sorstársainak gyakran ad álláskereséssel kapcsolatos tanácsokat, egyiküket például felkészítette egy interjúra, míg egy másik szülőnek segített elindítani saját vállalkozását.

Ugyanakkor úgy gondolja, mindenekelőtt a lelki békéjüket kell megtalálniuk.

„Az a legnehezebb, amikor valaki nem tudja elfogadni a gyermeke állapotát, nekem ugyanis mindig is természetes volt, hogy olyannak szeretem a lányomat, amilyen. Ilyenkor mentálhigiénés szakemberhez irányítom az anyukát, aki segít neki feldolgozni a betegség okozta traumát.” Adrienn maga is járt pszichológushoz, illetve terápiás jelleggel papírra vetette történetét, amelyet aztán könyv formájában meg is jelentetett. A szülők egymásra is számíthatnak ‒ Facebook-csoportjukban nemcsak a Nőgyárra vonatkozó kérdéseket vitatják meg, hanem hasznos tanácsokkal látják el, bátorítják egymást, ahogyan a kézműveskedés is javítja önértékelésüket: a projekt indításakor volt olyan anyuka, aki egy fillért sem fogadott el januári munkájáért, mivel a pénznél nagyobb boldogságot jelentett számára, hogy hasznossá tudta tenni magát. 

Megrendelőiknek egy kártyával kedveskednek, amelyek hátoldalán egy-egy, Adrienn könyvéből származó motivációs idézet olvasható – Kép: Fekete Fanni

Mivel Hanna szeptembertől speciális óvodába megy, Adrienn azt tervezi, ősszel még nagyobb lendülettel veti bele magát a Nőgyár Boutique-kal kapcsolatos teendőkbe.

Célja, hogy kezdeményezése egy biztos alapokon álló hálózattá váljon, amely stabil bevételforrást jelent az anyáknak, és a jövőben még többen csatlakozhassanak a kezdeményezéshez, a varrás, horgolás mellett akár adminisztratív feladatok ellátásával.

Habár imádta korábbi munkáját, valószínűleg nem tér vissza eredeti szakmájába, mert amivel most foglalkozik, társadalmilag hangsúlyosabb szerepet tölt be, emellett az anyák iránt érzett felelősség is motiválja. „Engem is energiával tölt fel, amikor reggel elújságolják, jobban indult a napjuk, mert alkottak valamit. Senkit sem tudsz átsegíteni a folyó túloldalára úgy, hogy ne tartanál vele.”