A nyár ajándéka: itt a lelki befőzés ideje!

Igazi kincsekre lelhetünk, ha a munkahelyi és iskolai mókuskerékből kiszakadva sikerül hozzálassítani fontos teendőinktől zaklatott pulzusunkat a nyár lusta folyásához, és sikerrel eljutunk a választott nyaralóhelyre, magunk mögött hagyva a készülődés feszült napjait – vagy ha csak otthon ernyedünk el, végre félretéve kicsit a háztartással járó, sosem szűnő, nyomasztó feladatokat. Ilyenkor alkalmat találhatunk arra, hogy eltávolodjunk picit az életünktől. A távlatos gondolkodás, a kellő perspektíva pedig nemcsak a nagy tudományos felismeréseknek kedvez, de megkopott Isten-kapcsolatunk vagy kiüresedett emberi viszonyaink új életre keltéséhez is lehetőséget adhat.

Egy nyugágyból gyerekesen cseresznyemagokat köpködve, tekintetünkkel a gomolygó felhőkben elveszve, vagy lehunyt szemmel egy strand zsongását hallgatva újraárazhatjuk életünk darabjait.

Nem kell kifinomult lélekbúvárnak lenni, hogy rájöjjünk, milyen sokat jelent egy ötévessel homokvárat építeni, egy kamasszal fűben heverészve rötyögni, szüleinket végre figyelmesen végighallgatni, vagy házastársunkkal valami bolondosat csinálni, olyat, ami egy középkorú, megállapodott családanya képéhez a mindennapok táncrendjében talán már nem is „illik”.

És mégis, a mindennapjainkban ezekre a fontos dolgokra alig-alig akad időnk, figyelmünk, készségünk. Mert túl sok a zaj körülöttünk, és túl komolyan vesszük mások elvárásait, vagy épp a magunk szabta mérték nem arányos.

De a nyár tükröt tart.

Meglehet, kilengett a lelki ingánk valamerre: talán túlzottan belefeledkeztünk munkahelyi ügyeinkbe, elhanyagolva szeretteinket, barátainkat, kiszúrva a mellettünk élők szemét valami kompromisszumos félig-jelenléttel, együttlétet mímelve, gondolatban közben főnökünknek válaszokat szövegezve vagy magunkban cikkeket fogalmazva. A nyár más ritmusába feledkezve viszont észrevehetjük, ha a belső mércénk szerint valahol elbotlottunk: ha nem álltunk ki valaki mellett, mert magunkat féltettük az igazság kimondása helyett, ha másokra fogtuk saját hibáinkat, vagy ha saját érdekeinket a másik ember elé helyeztük. Lehet, hogy túlzott érzelmi energiákat fektettünk felesleges dolgokba, vagy épp túlzott elvárásokat támasztottunk mások vagy magunk irányába. De akár rabjaivá is válhattunk valaminek: pénznek, szépségnek, egészségnek, rögzült szokásainknak. A nagy lótás-futásban bizony hitünk is felszínessé válhatott: üres szokássá, babonasággá, élő Isten-kapcsolat helyett. Mennyi buktató, göröngy az élet zakatolásában! De a madárcsicsergésben talán felsejlenek ezek az aprócska részletek, amelyekben – tudjuk – diadalt ülve maga az ördög bújik meg.

Olyan jó, hogy a nyár most is felkínálja éltető gyümölcseit: a barack és a dinnye lédús harapása mellett a még zamatosabb lelki megújulás esélyét!

Az élmények hajszolása mellett hagyhatunk időt erre a belső újjászületésre is, és nemcsak a lekvárt tehetjük el télire, de a nyár kínálta lelki javakat is: megerősödött kapcsolatainkat, az erkölcsi tisztánlátás erényét és belső tartásunk megújult erejét.

Bizony jöhetnek nehezebb napok, amikor életmentő lehet, ha van mihez nyúlnunk, van tartalékunk – úgyhogy élvezzük a nyár kínálta ajándékokat, és töltekezzünk!