„Merhetünk nagyot álmodni, mert Isten velünk” – Példátlan összefogás a kárpátaljai „elfelejtett” gyermekekért

Kárpátalja, nemzetünk leghányatottabb sorsú része

Kárpátalját sem kímélték a történelem viharai – a térség aktuálpolitikája és gazdasági helyzete pedig csak tovább nehezíti ott élő honfitársaink életét. A Trianon előtti években Kárpátalja lakosságának 30 százaléka volt magyar (mintegy 185 ezer ember), a legfrissebb felmérések szerint mostanra ez a szám mintegy harmadával csökkent – csak 2001 óta 21 ezer fővel. A legnagyobb kivándorlási hullám a 2014-es évet követte. Oroszország ekkor kebelezte be a Krím-félszigetet, ami mindmáig egy fagyos háborús feszültségben tartja az egész térséget. Az elfoglalt területekért folyó harcokban az ukrán fegyveres erők a kárpátaljai magyar férfiakat is kényszerűen besorozták és bevetették.

Soha nem fogom elfelejteni azt a torokszorongató felvételt egy Donyeckben elesett magyar fiúról, akinek hazaszállított holttestét szülőfalujában, Fancsikán, emberek százai fogadták térden állva.

Sorozatos csapások érik az Ukrajna déli részén fekvő Kárpátalján élő magyar közösséget: a kilátástalan gazdasági helyzet okozta, családok százait érintő mindennapi anyagi gondok; a fiatal magyar férfiak – már említett – kényszersorozása az orosz-ukrán fegyveres konfliktusban; vagy akár a (szinte mindenkori) ukrán kormány következetesen jogtipró kisebbségpolitikája; és hosszasan lehetne még folytatni a felsorolást. Néhány éve a kárpátaljai átlagbér – az országos ukrán átlagbér alatt – 34 ezer forintnak megfelelő összeg (hrivnya) körül mozgott, egy átlagos nyugdíj pedig ennek az egyharmada körül. Ilyen kontextusban kell elképzelni a kárpátaljai kórházakban hagyott gyermekeket, s az őket körülvevő világot.

Az „elfelejtett” gyerekek

Néhány évvel ezelőtt Sipos József tiszaújlaki református lelkész egy pár perces videót tett közzé az interneten, hogy ezzel igyekezzen a világ szemét rányitni az egyre növekvő számú kórházban hátrahagyott gyermekre. A gyermekek közül többen betegek, rendellenességgel születtek, vagy egyszerűen sokadik gyermekként, illetve egy olyan élethelyzetben, ahol a szülőknek az időzítés „nem volt alkalmas”. Ezért is válhatott szomorú gyakorlattá a kórházban hagyásuk. A jogi helyzetet sokszor megnehezíti, hogy a szülők az esetek többségében nem mondtak le róluk. Ez részben azzal magyarázható, hogy amíg fennáll a szülői jogviszony, a gyermek után jár a szociális támogatás, vajmi kevés legyen is az. Ezért, dacára az örökbefogadásra váró párok növekvő számának, fel sem vetődhet, hogy miként kerülhetnének ezek a gyermekek egy másik, szerető otthonba. Itt szeretnék ugyanakkor mindenkit óvva inteni az ítélkezéstől és elhamarkodott következtetések levonásától, mert számtalan árnyalata lehet a kétségbeesett helyzetből fakadó személyes indíttatásnak, amik arra késztethetnek egy szülőt, hogy édes gyermeküket egy intézményben hátrahagyják.

Kép: KEGYES közösségi oldala

A videó – amit több figyelemfelkeltő megmozdulás követett – emberek ezreinek szívét nyitotta meg és késztette cselekvésre.

Az anyaországból kiinduló adománygyűjtés egyik lánglelkű szervezője Darvas-Tanácsné Novák Eszter, ercsi református lelkésznő, aki szintén lelkész férjével együtt maga is kilenc gyermeket nevel. „Úgy hiszem, egy édesanya sem mehet el szó nélkül a kárpátaljai ’elfelejtett’ gyermekekről készült képsorok mellett – mondta a képmás.hu-nak Eszter. – Isten arra indít, hogy édeskevés szörnyülködnöm, sajnálkoznom, együttéreznem, itt cselekednem kell. Minden ilyen szolgálatba férjem is, gyermekeink is bekapcsolódtak. Fontosnak érzem, hogy lássák, megéljék az őket körülvevő világ nyomorúságait, s hogy kézzelfogható legyen számukra, mit jelent az elhagyatottság, a nincs, a nyomor; és hogy mit jelent a szolgáló, odaadó, ajándékozó élet.”

A nagyszabású adománygyűjtés megszervezése, lebonyolítása

Darvas-Tanácsné Novák Eszter elsőként a közösségi média nyújtotta lehetőségekhez fordult. Még 2017-ben létrehozott egy Facebook-csoportot a legelső gyűjtés összefogására, ami időközben – újságcikkeknek, kisfilmeknek és egyéb ismertető műfajoknak hála – óriásivá nőtte ki magát. A csoportnak jelenleg közel ötezer tagja van a világ minden tájáról. „Nagyszerű, nagyszívű emberek találtak itt egymásra. Nem volt olyan kérés, amire pár órán belül ne született volna megoldás – mondja Eszter. Tényleg felemelő érzés volt – a Facebook-csoport tagjaként is – látni, amint nap mint nap szó szerint özönlenek a felajánlások, egyik csodálatosabb, mint a másik. A gyermekgondozáshoz nélkülözhetetlen fogyócikkek (pelenka, tápszer, tejpép, bébiétel, nedves törlőkendők) mellett érkeztek babatextíliák, méretre készíttetett matracok, különböző életkornak megfelelő játékok, készségfejlesztő eszközök. De érkeztek vitaminok, lázmérők és sterilizálók, valamint mosógép, porszívó, klímaberendezés, okostelevízió, CD-lejátszók, rengeteg tisztítószer és mosószer is. Orvostechnikai eszközök és kórházi ágyak kijuttatása is folyamatban van.

Országosan 83 gyűjtőpont létesült. Eszter példaként említi, hogy Bécsből, Grazból, Felvidék számos településéről (Dunaszerdahely, Rimaszombat, Keszegfalva, Komárom és Ipolyság), illetve Nagykárolyból is sok felajánlás futott be. Emellett postai úton, futárszolgálattal is naponta érkeztek csomagok belföldi települések mellett Angliából, Németországból, Svájcból és – legtávolabbi pontként – az amerikai New Jerseyből. Az ercsi református gyülekezet volt a kiszállítás előtti végső gyűjtőpont, itt a legutóbbi gyűjtéskor 120 köbméternyi adomány gyűlt össze. Maga a kiszállítás is egyféle adománynak tekinthető: a Kühne & Nagel nevű cég egy 24 tonnás kamiont, illetve egy 12 tonnás teherautót ajánlott fel e célra. Kárpátalján pedig Sipos József lelkipásztor és az önkéntes csapat már előkészülve, raktárral várta az adományokat.

Összefogás, amikor a legcsodálatosabban működik

„Számomra a legváratlanabb az egésznek a lefolyása volt: maga az összefogás és az érkező adományok mennyisége – mondja Eszter. – Sok a megindító és hálára késztető történet. Ilyen például a sarkadi mentőállomás, az Uzsoki utcai szülészet vagy az OTP Bank dolgozóinak a gyűjtése.

Darvas Tanácsné Novák Eszter - Kép: Darvas-Tanács Erik

De leginkább azé az édesapáé, aki hatodik gyermeke születése után veszítette el feleségét, és mivel a babakorból már a legkisebb is kinőtt, felajánlott mindent, ami az övé volt.

Vagy eszembe jut az az édesanya, aki hosszú éveket várt kisbabájára, de születésekor elveszítette, és a már meglévő pelenkázót, légzésfigyelőt az ’elfelejtett’ gyermekeknek küldte el. Illetve egy zalaegerszegi testvérpár, akik rajzoltak a nagyszőlősi gyermekeknek, szerető családot kívánva” – emlékezik vissza Eszter.

Bármikor lehet csatlakozni!

A kárpátaljai – immár nem „elfelejtett” – gyermekek javára továbbra is érkeznek felajánlások, csomagok. A fáradhatatlan összefogás eredményeként létrejöhetett a nagyszőlősi kórházban egy európai színvonalú, játszó-fejlesztő szoba is, a kárpátaljai és anyaországi kezdeményezők pedig most azon munkálkodnak, hogy a segítő programból jótékonysági alapítvány lehessen (Kárpátaljai Elfelejtett GYErmekek Segítése, vagyis KEGYES). A gyermekfoglalkozásban a helyi erők mellett még holland önkéntesek is részt vesznek. „Úgy hiszem, merhetünk nagyot álmodni, mert Isten velünk” – mondja Eszter. – Valami olyasmit álmodunk, mint az erdélyi Csaba testvér nevével fémjelzett családi-otthonok; hogy együtt legyen a hit, a cselekvő szeretet, és hogy világossá váljon: Isten nem felejtette el ezeket a gyerekeket. A KEGYES vezérigéje is erre utal: »Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.« (Ézsaiás 49:15-16).”

Csatlakozzunk hát minél többen, ki-ki ideje, ereje, s lehetősége szerint, hogy ezek a gyermekek biztonságban, szeretetben és a nélkülözés fogalmától minél távolabb kerülve nőhessenek fel és élhessenek teljes életet.”