Így fűszerezd kultúrával a nyarat!

Bár a kőszínházak, koncerttermek zárva tartanak, az ősszel beinduló szezon szinte befogadhatatlanul gazdag programkínálata még várat magára, és egyébként is, valljuk be, nyáron a vízpart simán letaszítja a dobogóról a művészetet – sokunknak elemi igénye a testi mellett a szellemi töltekezés is. Akár családosként, gyerekekkel, akár egyedül, a barátainkkal vagy a kedvesünkkel töltjük a vakációt, akár utazunk, akár nem, három alapszabályt érdemes fejben tartanunk (és nem csak nyáron):

Ha ezeket az irányelveket magunkévá tesszük, már nem érhet bennünket olyan nagy baj, de azért néhány gyakorlati tippel is szolgálunk, hogy igazán „művészi” legyen a nyár.

Újrafelfedezés

A nyaralás sokaknak az utazást, a környezetváltozást jelenti, új helyen pedig könnyű lépten-nyomon rácsodálkozni akár a leghétköznapibb dolgokra is. De mi a helyzet a saját otthonunkkal? Megnéztük-e már a templomot belülről, ami mellett mindig elmegyünk? Kit ábrázol az a szobor az épület homlokzatán vagy a két megállóra lévő kis téren, a szökőkút közepén? Kinek van emléktáblája a szomszéd lépcsőház bejáratánál?

Járjuk be az utcát, városrészt, kerületet, ahol élünk, próbáljuk más szemmel nézni azt, és észre fogjuk venni, milyen pompa rejlik a megszokás fóliája alatt.

Ha mi magunk ráleltünk a régi-új kincsekre, ismételjük meg a túrát a gyerekekkel, és…

…tobzódjunk a történetekben!

Gyerekkoromban az egyik kedvenc könyvem Mikszáth Kálmán „Magyar várak regéi” című gyűjteménye volt. Az épített hadállások (illetve azok romjai) sosem nyűgöztek le különösebben, de a hozzájuk kapcsolódó történetekkel nem tudtam betenni. A kultúra szerves egységet alkot az azt létrehozók történetével, és minket is a történetek kovácsolnak közösséggé: akár úgy, hogy közösen megéljük azokat, akár úgy, hogy meghallgatjuk, kicseréljük és újrameséljük egymáséit. A nyár rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy történetek nyomába eredjünk: bárhova is menjünk, kutassuk fel az általunk meglátogatott helyekről szóló anekdotákat, legendákat, keressünk képeket akár a Fortepanon, ismerkedjünk a nyelvvel (belföldön is, gondoljunk a nyelvjárásokra!), beszéljünk minél többet a helyiekkel.

Kép: Pixino

Telefonos alkalmazások helyett vértezzük fel magunkat útikönyvekkel, akár szépirodalmi igényűekkel, idézzünk fel vagy keressünk olyan olvasmányokat, amelyek az adott várossal, községgel kapcsolatosak! És egy pillanatig se tagadjuk, hogy az „Ezt a falszakaszt XY építtette ezernégyszázvalahányban…” kezdetű mondatoknál minket is jobban érdekel az, hogy „A vár védői forró szurokkal öntötték nyakon a felkapaszkodó törököket…”

Olvasni, olvasni, olvasni!

Évközben még csak-csak megáll a lábán a „nincs időm olvasni” kifogás érv, de ahogy kitör a szünet, érvényessége gyorsabban olvad el, mint a jégkocka a limonádénkban. Hosszabbak a napok, nyugodtabb a tempó még akkor is, ha nincs túl sok szabadnapunk: igazán csak döntés kérdése, hogy felüssünk egy jó regényt, és belefeledkezzünk néhány órára akár egy kávézó teraszán, a kertben, egy fesztiválnap „chill”-idejében, a strandon vagy akár a vonaton.

Használjuk ki az időt, vegyük kézbe azokat a köteteket, amelyek már régóta áhítoznak figyelmünkre a polcon, ismerkedjünk új szerzőkkel vagy elevenítsünk fel régi kedvenceket – tényleg mindegy, csak olvassunk!

Járulékos kedvező hatásai: egyrészt, ha tényleg egy remekmű akad a kezünkbe, még az esős napok miatt sem bosszankodunk majd annyit, másrészt ha mi olvasunk, a csemeténket is könnyebben rávehetjük a kötelező (vagy nem kötelező) olvasmányok elolvasására.

A természet múzeumai

A nyári múzeumlátogatás határozott előnye, hogy rengeteg gyerekbarát, interaktív tárlatot találhatunk, ráadásul a legtöbb épületben kellemes, hűvös idő van. Ám ha csak a tűző napról menekülvén térünk be egy-egy tárlatra, megeshet, hogy csak fél szemmel figyelünk majd a kiállítási tárgyakra, másik szemünk a hűtött italokat és a nyári üzemmódban működő, tehát borítékolhatóan rohangáló gyerekeket, következésképpen a teremőr nénik rosszalló tekintetét fürkészi majd.

Sokkal jobb a helyzet akkor, ha a teremtett környezetünkben megtalálható „múzeumokat” célozzuk meg: látogassuk meg a barlangokat, tanösvényeket, kilátókat, csillagvizsgálókat, vadasparkokat, túraútvonalakat!

Sok helyen kiváló idegenvezetésben részesülhetünk, de ha nem szívesen alkalmazkodunk csoportokhoz, némi előzetes készüléssel magunkat is elkalauzolhatjuk erdőn-mezőn.

Saját vakáció, saját soundtrack

A legbiztosabb módja annak, hogy a kultúrát testközelben tartsuk, nem más, mint a zene. No, ne a köztereken dübörgőre gondoljunk elsősorban. A muzsika „nyári kiadása” jellemzően szabadtéri koncertek és fesztiválok keretében érhető el, én azonban még ennél is többet ajánlok: készítsünk „filmzenét” a nyarunkhoz. Válogassunk autózós/vonatozós zeneszámot, fagyizósat, napozósat, olyat, amit az irodában vagy a strandröpipályás izzadáshoz képzelünk el, legyen a listán vízpartos zene, kirándulós, esti fröccsös, nagymama-látogatós, esőnapos, biciklizős. Tegyünk a listára régi nyarakat felidéző dalokat, és ha új tájakra utazunk, akkor egy-egy melódiát a helyi zenekincsből. Böngésszünk egy kicsit a lemezgyűjteményünkben vagy a zenemegosztón, és ne feledkezzünk meg a klasszikusokról sem.

Törekedjünk arra, hogy minél több stílusból szemezgessünk, és csakis olyan dallam maradjon a listán, ami tényleg tetszik!

Családosoknak egy gyerekcédé elkészítése is erősen ajánlott: mehetnek rá az ismert gyerekzenekarok legtutibb nyári, vagyis nyárral valamilyen módon kapcsolatos slágerei. A siker garantált.