„Kislány vagyok, nem feleség” – Gyermekházasság, ami nem játék
Minden 23. percben megköttetik egy gyermekházasság. Ez azt jelenti, hogy amíg az esti híradót nézzük, valahol a világban egy gyereket hozzákényszerítenek egy nála többnyire sokkal idősebb férfihoz. A gyerekmenyasszonyok tragédiája viszont nem kerül a hírekbe, a legtöbben nem is tudnak róluk, és a traumával egyedül kell megbirkózniuk.
Sokan álmodoztunk gyerekkorunkban arról, hogy milyen lesz, amikor szívünk választottja egy szép napon előhúzza zsebéből azt a bizonyos gyűrűt, amivel megkér egy életen át tartó közös útra. „Szabad tekintet, szabad szív, szabad szó, kézben kéz, szemben szem, minálunk így szokta a szerelmes”, ahogy Melinda gyönyörűen (és nagyon felvilágosultan!) megfogalmazza ezt Katona József Bánk bánjában.
A lényeg a két egyenlő fél, akik szabad akaratból választják egymást. Ez a világ egyes részein elképzelhetetlen luxusnak, mondhatni hiú ábrándnak számít kislányok milliói számára.
A 18 év alatti (kis)lányok házasságba kényszerítése nem csupán a gyerekkorukat vágja félbe, de a korai teherbe esés gyakran súlyos egészségügyi kockázatoknak is kiteszi őket, illetve elszigeteli a társadalom többi részétől, nem utolsó sorban kortársaiktól. Ezzel együtt – szinte törvényszerűen – minden tanulással és saját szakma megszerzésével kapcsolatos álmuk is szertefoszlik.
Ezek a fiatal lányok gyakran párkapcsolati erőszak áldozataivá válnak, és nincsenek eszközeik arra, hogy saját érdekeiket képviseljék, vagy megvédjék magukat. Emellett a gyermekmenyasszonyok gyakran a férj bővebb családjával élnek egy fedél alatt, ami újabb erőszakos visszaélések forrása lehet.
Minél fiatalabb, annál jobb
Majeda Begum egy tizenhárom éves bangladesi lány, akit a szülei egy huszonöt éves férfihoz kényszerítettek hozzá. „A nagybátyám házában nőttem fel, mert a szüleim túl szegények voltak ahhoz, hogy felneveljenek. Amikor meghalt, kiházasítottak. Másodikosként hagytam abba az iskolát” – mesélte tragikus történetét egy riporternek a fiatal lány, aki ugyancsak tizenhárom éves korában adott életet kisfiának. Az orvos nem értette, hogyan eshetett teherbe, hiszen a teste nagyon fejletlen volt. A nőgyógyász császármetszést javasolt, de Majeda férje nem engedélyezte a műtétet, a kisbabának át kellett kínlódnia magát a gyermektesten, hogy megszülethessen. „Otthon szolgának érzem magam, a férjem terhesen is vert. Hiába gyűlölök vele együtt lenni, amikor szexelni akar, egyszerűen engedelmeskednem kell. Sokszor álmomban is megragad és megtámad” – mondta könnyekkel küszködve a kislány.
A dokumentumfilmből kiderül, hogy Majeda esete távolról sem egyedi, a bengáli falvakban a legtöbb lányt generációk óta így házasítják ki (a riporternő nagymamája mindösszesen tízéves volt, amikor férjhez kényszerítették.)
A férfiak azért is választanak maguknak gyerekmenyasszonyt, mert ártatlanok, engedelmesek, és sokkal könnyebb kényszeríteni őket, mint a felnőtt nőket.
Bangladesben az 1980-as években lett illegális a gyermekházasság, ennek ellenére továbbra is Ázsia-szerte ott kötik a legtöbb frigyet. Ez azért lehetséges, mert az országban rengetegen hamisítják a lányok születési anyakönyvét, akiknek a valódi korát így lehetetlen bizonyítani.
A gyermekházasságok mögöttes okai
Korábbi – a kiskorú lányokat érintő nemi csonkítással kapcsolatos – cikkünkhöz hasonlóan most a gyermekházasság kérdésében is az anyai ösztön holléte érdekelt minket. A kérdés megválaszolásának árnyalásához elsősorban a kulturális különbségeket szükséges figyelembe venni. Míg Európában jellemzően az ENSZ 1989 decemberében elfogadott Gyermekjogi egyezménye – mindmáig a legszélesebb körben elfogadott nemzetközi emberi jogi dokumentum – határozza meg a gyermekek jogairól való gondolkodást, illetve a gyermekkor végét jelző formális korhatárt (18 év), a világ más részein eltérően gondolkodnak a felnőtté válás mibenlétéről.
Afganisztánban egy 12 éves fiú már lehet családfenntartó férfi. Japánban a szexuális beleegyezési korhatár 13 év. Egyes afrikai országokban első menstruálásától már felnőtt nőnek számít a kislány.
A világ különböző térségeiben fellelhető mögöttes társadalmi okok leggyakrabban a család szociális helyzetéből – és az adott kultúra normáiból – fakadnak. A legtöbb eladósorba kerülő kislány mélyszegénységben él, ahol a biztonságosabb élethez hiányzó szociális védőhálók hiányában a szülők gyakran értelmezik a kényszerházasságot úgy, mint egy nagyobb biztonságot nyújtó jövőt. A gyermekházasság mindemellett a nők és kislányok életét és jövőjét iránytani akaró patriarchális akaratnak is a megnyilvánulása, ami részben ugyanarról a tőről fakad, mint a nemi csonkítás intézménye. A gyermekházasságok számát tovább növeli a háború és a konfliktus, amikor szintén biztonsági és gazdasági megfontolásból dönthetnek a szülők kiskorú lányuk férjhez adása mellett. Háborúban köztudottan emelkedik a nők sérelmére elkövetett erőszakos cselekmények száma, ezért is tekintenek egyes konfliktusövezetekben a kényszerházasságra mint egyféle biztonsági intézkedésre a kiskorú lányok védelmében.
A valóság ennél persze jóval sötétebb: a svéd Kvinna till kvinna („Nőtől nőig”) nevű civil szervezet szerint a férjhez adott 15 éven aluli lányok 50 százalékkal nagyobb arányban válnak az erőszak és a szexuális erőszak áldozatává. „Ha egy lány nem megy korán férjhez, a közösség a szájára veszi” – mondják a falu öregei, akik hisznek abban, hogy a gyermekházasság tényleg a lányok biztonságát szolgálja. A biztonságra való hivatkozás figyelhető meg például a menekülttáborokban is. A szíriai menekültek százezreinek otthont adó jordániai menekülttáborban drámaian megugrott a gyermekházasságok száma az elmúlt évek folyamán. A UNICEF adatai szerint csak 2011 és 2013 között 11 százalékról 25 százalékra nőtt azon házasságkötések száma, ahol a mennyasszony kiskorú volt. A biztonság mellett sokan azzal is érvelnek, hogy egy kiskorú meny a férfi családjának egy Nyugatra szóló jegyet jelenthet, amennyiben a lánynak sikerül (nyilván embercsempészek segítségével) valamelyik európai országban menedékkérelmet benyújtania.
A korai és gyakori terhességek aránytalanul megviselik az erre még felkészületlen gyerektesteket, ezért sem véletlen, hogy a 15-19 év közötti lányokra a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos komplikációk és fertőzések jelentik a legnagyobb halálos veszélyt (az Egészségügyi Világszervezet 2017-es felmérése).
Ehhez adódik az a tény is, hogy a 20 éven aluli édesanyák gyermekei körében 50 százalékkal magasabb a korai csecsemőhalál veszélye.
Európai kitekintés
A gyermekházasság intézményét az illegális bevándorlás egyik negatív következményeként tapasztalhatjuk Európában. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem az elmúlt néhány év alatt jelent meg földrészünkön, hanem egy, a migrációval importálódó, évtizedek óta velünk élő kihívás.
Az egyik érintett ország a nagy muszlim közösségeket befogadó Svédország, ahol a jelenlegi törvényhozás – bár tiltja az országban köttetett olyan házasságokat, ahol az egyik fél kiskorú –, elismeri a külföldön kötött házasságokat az egyik fél kiskorúsága ellenére is. Csak 2016-ban 132 olyan kiskorú menedékkérő érkezett Svédországba, akik saját bevallásuk szerint házasságban éltek, de ez a szám vélhetően jóval magasabb. Többségük Szíriából, Afganisztánból és Irakból származott.
Hasonló kihívásokkal küzd Németország, Dánia és Hollandia is, bár a hollandoknak – a 2015 óta tapasztalt, növekvő menedékkérői létszám miatt – legalább a vonatkozó jogszabályi hátteret sikerült olyan irányban szigorítani, miszerint egy kiskorú feleség nem élhet férjével együtt a befogadó állomáson.
A hazai helyzet
Magyarországon a jogszabályok – az illetékes közigazgatási hatóság engedélyével – már 16 éves kortól lehetővé teszik a házasságkötést, mindezek ellenére a „gyerekházasság” hazánkban szerencsére nem túl elterjedt jelenség. A KSH adatai szerint 2016-ban 388 lány kötött házasságot 18 éves kora előtt. Az adatokból kiderül, hogy olykor egészen nagy generációs szakadék van a felek között, ami felveti annak a gyanúját, hogy a tizenéves lányokat esetleg hozzákényszerítették a középkorú férfiakhoz. 2016-ban 61 éves volt a legidősebb férj, 2015-ben 51 éves, 2014-ben 60, de 2009-ig visszamenőleg nincs olyan év, hogy 50 év feletti férj ne állt volna oltár elé egy 16–17 éves gyereklánnyal. Szakértők szerint a házasság akkor sem a gyerek érdeke, ha nem erőszak vagy kényszer áll a háttérben, hanem egyéb okok. Hangsúlyozzák, hogy kultúrától függetlenül minden nőnek joga van tanulni és dönteni a jövőjéről.
Mit tehetünk?
Ha ilyen jellegű gondokat észlelünk közvetlen vagy közvetett környezetünkben, érdemes azonnal értesíteni a szociális hatóságokat. Érdemes felkeresni a „Girls not Brides” című honlapot, ahol hasznos információk találhatók a gyermekházasság elleni küzdelemről.
Végezetül pedig – és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – adjunk hálát kiváltságos helyzetünkért, amiért mi is – Melindához hasonlóan, aki egyenlő félként, szerelemből és szabad akaratából mehetett Bánkjához – saját akaratunk és szívünk szerint dönthetünk, hogy kivel fonjuk össze életutunkat.
Az ENSZ gyermekjogokkal foglalkozó szerve, a UNICEF szerint világszerte minden évben 12 millió kiskorú lány kerül eladósorba. Amennyiben ez nem változik, a szervezet számításai szerint 2030-ig újabb 150 millió kislányt fognak belekényszeríteni egy házasságba. A gyermekházasságok száma a 440 millió lakosú szubszaharai Afrikában a legmagasabb, ahol jelenleg 10 fiatal nő közül négyet adnak férjhez 18 éves kora előtt. Második helyen van Dél-Ázsia, ahol ez az arány 10-ből három. A jelenség a világ többi térségében is fellelhető, bár valamivel kisebb arányban: Latin-Amerikában és a Karib-térségben 25 százalék, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 17 százalék, míg Kelet-Európában és Közép-Ázsiában 11 százalék a kiskorúság idején köttetett frigyek aránya. Kiskorú fiúk is érintettek a témában, de kevés az erre vonatkozó adat, számuk vélhetően messze nem éri el a fent vázoltakat. Az elérhető adatok szerint minden ötödik eladott kislányra jut egy kényszerházasságba kényszerített kiskorú fiú. Bár az elmúlt időszakban a nemzetközi erőfeszítéseknek köszönhetően tapasztalható némi csökkenő tendencia, ez nem mondható el minden érintett térségről. Míg Dél-Ázsiában csökken a gyermekházasságok száma, ez nem vonatkozik a szubszaharai térségre, ahol a korábbi minden hetedik kislányhoz képest napjainkban minden harmadik kislány kényszerül idő előtt házasságra. Bár mindezt zárójelbe helyezi a fenti jelenséget kísérő, nagyfokú látencia. |
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>