Görényszag
Aki sokféle állattal osztja meg az otthonát, arra általában furcsán néz a külvilág. Vannak, akik bolondnak tartják, mások titokban irigylik. Egy azonban bizonyos: a „bogaras” ember sohasem unatkozik, és mindig van mit mesélnie…
Én magam ugyan soha nem tartottam görényt, de kedves emlékeim, történeteim azért kötődnek hozzá. A vadászgörény háziasítása évezredes múltra tekint vissza a Földközi-tenger környékén, ám társállatként csak az utóbbi évtizedekben lett népszerű. Eredetileg üregi nyúl vadászatára, illetve kártevők (patkányok) irtására használták, kihasználva azt az adottságát, hogy abba a résbe is könnyűszerrel követi a prédát, ahová a legkisebb termetű kotorékeb sem tudna behatolni.
Hajtűkanyar a föld alatt
A görényt, mint általában a menyétféléket, fékezhetetlen vadászösztön hajtja: nem csupán az éhség miatt vadászik, hanem „sportból” is, és pontosan ez az, amire az embernek szüksége volt: amilyen kártékony ez a tulajdonság, ha a tyúkólba szabadul be, olyan hasznosnak bizonyul a szapora rágcsálókkal szemben. Hihetetlenül hajlékony gerincének köszönhetően szinte kígyóként siklik be a lyukba, a lakók pedig pánikszerűen menekülnek előle a vészkijáratokra borított hálóba. A görény nem szorul meg a szűk járatokban, mert ha kell, akár hajtűkanyart is tud venni. Persze ez az önfejű kisragadozó nem irányítható olyan tökéletesen, mint a kutya, és megesik, hogy dolga végeztével egyszerűen összegömbölyödik és elalszik valahol a föld alatt, ezért aztán a görénnyel való vadászat nélkülözhetetlen kelléke az ásó.
Milyen is a görényszag?
Az emberrel szemben a jól nevelt vadászgörény bizalmas, kedves, szelíd, és ha apró rigolyáit el tudjuk fogadni, akkor szórakoztató kedvencnek bizonyul. A kutyával is könnyen összeszoktatható. Ám lehet egy állat bármilyen kedves és mókás lakótárs, lehet a pofácskája lenyűgözően bájos, mindez hiába, ha a neve valamiért rosszul cseng, és előítéletek kötődnek hozzá. A görény „Achilles-sarka” a szaga, pontosabban az a negatív képzettársítás, amely a „görényszaghoz” járul. Erről az állatról szinte mindenkinek az jut eszébe elsőként, hogy büdös – tegyük hozzá, elsősorban azoknak, akik soha életükben nem éreztek még görényszagot. Valójában a görény általános testszaga, különösen a hímeké, jellegzetes ugyan, de egyáltalán nem kellemetlen, édeskés, pézsmás illat. Legendás bűzmirigyét akkor veti be, ha halálra rémítik, de egy szelíd, emberhez szokott görénynek erre nincs szüksége.
Az „egzotikus füstölő”
Éppen a szaghoz kötődik az egyik történet, amely mindig mosolygásra késztet, ha felidézem. Egy jó barátomhoz készültem látogatóba, és elkísért egy kedves hölgyismerősöm is. Ennek a barátomnak pedig – sok egyéb állata mellett – volt egy Manó névre hallgató, jól megtermett, igen szelíd hím vadászgörénye is, aki az előszobában lakott, már amikor gazdája éppen visszaparancsolta a ketrecébe, és nem garázdálkodhatott szabadon a lakásban. A lakásba lépve a leányzó (aki nem tudott Manó létezéséről) a levegőbe szimatolt, és megkérdezte: „Mi ez a kellemes illat, talán valami egzotikus füstölő?” Nem értette szegény, hogy a házigazda meg én miért törtünk ki harsány nevetésben a kérdése hallatán, míg a kacagástól fuldokolva ki nem böktük, hogy amit érez, az a görény szaga…
Forgatás a szigeten
Ugyancsak emlékezetes marad számomra az a filmforgatás, amikor egy ismeretterjesztő tévésorozat számára készítettünk összeállítást a ház körül élő állatokról. Solymász barátom, Somogyi László segítségét kértem, aki akkoriban a margitszigeti kis vadaspark főápolójaként dolgozott, így helyszínt és szereplőket is tudott biztosítani a forgatáshoz. Az egyik bemutatott állatfaj a görény volt, és Lacinak volt is egy vadas színű példánya, amely hitelesen alakíthatta a baromfiudvar környékén portyázó ragadozó szerepét. Forgatókönyvünk szerint a görénynek a raktár félhomályában kellett felbukkannia: úgy képzeltük, hogy majd kimászik a sarokban álló gabonazsákok mögül, felkapaszkodik a mellette álló ládára, végigszalad a tetején, félúton megáll, visszanéz, bele a kamerába, majd továbbhalad, és eltűnik a túloldalon.
A négylábú filmszínész
Most már csak egy kérdés volt: hajlandó lesz-e a görény mindezt úgy végigcsinálni, ahogyan mi elképzeltük? Laci biztosított minket arról, hogy ez nem lesz probléma, megvannak rá a módszerek. Egy patkányt végighúzva a nyomvonalon, annak illatával kijelölte a láthatatlan ösvényt, amelyen a görénynek haladnia kellett. Amint a mohó kisragadozó szagot fogott, már alig várta, hogy indulhasson, és a megadott jelre fürkészőn szimatolva indult el a kijelölt úton. Amikor a láda közepére ért, Laci az operatőr háta mögött tapsolt egyet. A görény a hirtelen zajra felkapta a fejét, hátranézett, egyenest bele a kamerába, de amikor látta, hogy csak a gazdája bohóckodik, zavartalanul folytatta útját, s végül a ládáról leugorva eltűnt a képből. A felvétel pontosan úgy sikerült, ahogy elképzeltük, egy színész sem csinálhatta volna különbül!
Tények és tippek
– A görény a menyétfélék közé tartozik, ahova rajta kívül a nyest, a nyuszt, a borz, a vidra és a hermelin, valamint maga a menyét is.
– A vadászgörényt számos színváltozatban tenyésztik, gyakoriak a teljesen fehér, albínó példányok.
– Leonardo da Vinci Hermelines hölgy című festményén a nő ölében ülő állat sok vitát gerjesztett: vajon valóban hermelin-e, avagy vadászgörény? A hölgy személye több szálon is kötődik a hermelinhez, így egész biztos, hogy az állat annak volt szánva, ám külleméből ítélve a festő modellje valószínűleg szelíd vadászgörény lehetett (a valódi hermelin jóval kisebb).
– Mint általában a menyétféléknek, a görénynek is igen erős az állkapcsa a termetéhez képest. Ezért már kölyökkorában le kell szoktatni arról, hogy akár játékból is harapjon.
– Mivel a görény neve nem cseng túl jól, idegen művek magyar fordításában gyakran menyétre „finomítják”. Így például „vadászmenyétként” szerepel az Ovizsaru című vígjátékban, melynek főszereplője Arnold Schwarzenegger volt.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>