Milyen ma felnőni Magyarországon? – Kohorsz-babák és -mamák
Milyen körülmények közé érkeznek ma az újszülöttek? Meddig dolgoznak a várandós anyák, és milyen terveik vannak a szüléssel, szoptatással, bölcsődével, munkavállalással kapcsolatban? Változnak a partnerkapcsolatok a gyerek születése után? Milyenek a mai félévesek evési, alvási, fürdetési szokásai? Hogyan reagálnak rájuk az anyák, és mit tudunk az apákról? Veroszta Zsuzsanna kutatásvezetőt kérdeztem a Kohorsz ’18 magyar születési kohorszvizsgálatról.
– Mire utal a kutatás neve, és milyen előzményei vannak?
– A kohorsz szó emberek olyan csoportjára utal, akik egyidőben élnek meg egy-egy életeseményt; a mi esetünkben ez az egy évben született gyermekeket jelöli. A vizsgálat tehát nemcsak egy pillanatnyi állapotot, hanem időbeli változásokatis vizsgál, magzati kortól a felnövekedésig, több szakaszban. Európában az első nagymintás, multidiszciplináris kohorszvizsgálat 1958-ban indult Nagy-Britanniában, és még ma is folyamatban van. Ezt számos kutatás követte Európa-szerte, de legtöbbjük ma is Angliához köthető. Minden ország mást helyez a fókuszba: Dániában inkább az egészségügyi helyzetet, Ausztráliában a szocializációt, Új-Zélandon a kulturális hátteret vizsgálják kiemelten.
A magyar kutatás alapvető kérdése átfogó: milyen ma felnőni Magyarországon?
Sok szempontot vizsgálunk: hogyan alakul a baba állapota fizikailag, mentálisan és pszichésen, és ennek milyen pszichológiai, társadalmi, demográfiai és gazdasági háttértényezői vannak; milyen ellátásokat tudnak igénybe venni a szülők, mennyiben segíti őket a képzési-egészségügyi rendszer, milyen értékeik vannak. Célunk egy olyan kutatás, amely összevethető a külföldi eredményekkel is, ugyanakkor magyar sajátosságokat is vizsgál, mint például a koraszülést, válást.
– Hogyan zajlanak a vizsgálatok?
– Az első szakasz 2018. január 1-jén indult és nemrég zárult. 8.500 körüli, 7. hónapban járó várandós kismama válaszolt, így minden tízedik babáról tudni fogjuk, hova várták a szülei, hogyan zajlott a születése, milyen korai hatások érték, és hogyan fejlődik hároméves koráig. Közben az első babák félévesek lettek, így elindult a második szakasz. Az utolsó két szakasz másfél és hároméves korban méri fel őket, és közben végzünk kiegészítő kutatásokat is. Most indul például az egyévesek vizsgálata a Dél-Dunántúlon: néhány száz babát vizsgálunk, hogy még pontosabb képet kapjunk a gyermekek érzelmi és megismerő képességeinek fejlődéséről, és az ezekre hatást gyakorló tényezőkről. A későbbiekben vizsgáljuk majd az apákat is.
Már most is sokat tudunk róluk az anyák révén, de szeretnénk ezt kibővíteni: a másfél évesek édesapját is megkérdezzük, hogyan élték meg a baba születését és az azt követő időszakot, hogyan tudják összeegyeztetni a munkát és magánéletet, hogyan látják a családon belüli munkamegosztást.
Az első szakaszban 650 védőnő segítségével kérdeztük ki a várandósokat egy 45 perces kérdőívben, amihez társult egy önkitöltős füzet is. Ez nagy munka volt, óriási gesztus, amit azzal köszönünk meg a válaszadóknak, hogy gyakran közöljük a friss eredményeket, hogy mielőbb kapjanak visszajelzést, és érezzék: volt értelme. A vizsgálat jellege miatt nagyon fontos „mintában tartani” őket; ha idővel jelentősen lecsökken a számuk, a kutatás sokat veszít értékéből: nem lesz elég információnk a tervek megvalósulásáról. Várandós és kisbabás anyákat kérdezgetni érzékeny dolog, ezért nagyon fontos a védőnők szerepe: nekik bizalommal válaszolnak, és csak ők tudják, kik várandósok. Leterheltségük ellenére kiváló munkát végeztek, nagyon jó adatbázist tudtunk létrehozni, jól tudunk együtt dolgozni. A féléves vizsgálatokat is velük, a másfél és hároméveseket pedig kérdezőbiztosokkal bonyolítjuk le.
– Az előzetes eredményeket folyamatosan közlik a honlapjukon és a Facebook-oldalukon. Mennyire megbízhatóak ezek a számok?
– A kutatás egy lassú műfaj, ezért közlünk a közvélemény és az érintett anyák számára érdekes előzetes eredményeket az első 1000, majd 5000 válasz beérkezése után. Az első szakasz végleges eredményei idén ősszel várhatóak. Mivel ezek az anyukák statisztikailag csak abban különböznek egymástól, hogy máskor szülnek, elég jól tudunk dolgozni az előzetes adatokból is.
A publikált eredmények csak kis részét jelentik annak a rengeteg témakörnek, amit vizsgálunk, és amivel kutatóként még sokat fogunk foglalkozni a későbbiekben.
De igyekszünk a válaszadó kismamákat és a közönséget minél gyakrabban és „emészthetőbb” formában tájékoztatni a legfontosabb, számukra legérdekesebb eredményekről.
Ezekből megtudható, hogy tízből hat féléves baba használ cumit, az anyák nagy többsége (87%) naponta fürdeti gyermekét, tízből három baba már mindennap átalussza az éjszakákat. A féléves babák közel fele egy éjszakát sem szokott átaludni, míg 12%-uk heti 1-2, 10%-uk pedig heti 3-6 alkalommal alussza át az éjszakákat. A féléves babák átlagosan 3,5 órát alszanak napközben és 9 órát éjszaka. Az anyukák átlagosan 7 órát alszanak éjszaka, és átlagosan három alkalommal felébrednek fel. A félévesek nagyobb része (57%) soha nem alszik szülei ágyában, azonban a babák negyede az éjszakák legalább egy részét a szülei ágyában tölti. Az anyák kicsit több mint fele (52%) azonnal felveszi gyermekét, hogyha sír, másik felük (48%) pedig egy ideig hagyja, hogy gyermeke sírjon, és akkor veszi fel, ha nem nyugszik meg; csak 0,5%-uk válaszolta azt, hogy nem reagál a gyermeksírásra.
– Ön mit tart a legmeglepőbb eredménynek?
– Meglepő volt a táppénzes várandósok magas aránya: egyharmaduk már az első trimeszterben otthon maradt, további egyharmaduk a várandóság félideje előtt, a többiek a 21. hetet követően ment táppénzre. Nem meglepő módon, a későbbi munkavégzéstől és az anya háttérkörülményeitől (hányadik gyermek, életkor, iskolázottság) erősen függ a bölcsődei tervek alakulása: a várandósok közel fele (45%) tervezi, hogy gyermekét bölcsődébe adja, jellemzően a gyermek kétéves kora körül. A szülők egy része nem tart a bölcsődétől, de nem kevés azok aránya (26%), akik külső, jellemzően anyagi, munkahelyi kényszerből tervezik annak igénybevételét.
Figyelemre méltó a lakhatási kérdések és a várandósgondozás alakulása. A várandós anyák 44%-a saját ingatlanban, 36%-uk lakik partner vagy rokon ingatlanában, 14%-uk bérelt ingatlanban él. A sajátlakás mögött azonban sok esetben hitel is áll: közel felük vett fel ingatlanfedezetű jelzáloghitelt.
A várandósgondozásban meglepően magas az egészségügyi magánellátások igénybevétele: a várandósok 36%-a kizárólag társadalombiztosítás által finanszírozott, 34%-uk csak magánrendelést, 30%-ukmindkettőt vett igénybe.
A laborvizsgálatok döntő részét (82%) a társadalombiztosítás finanszírozta, az ultrahang-vizsgálatok nagy részét viszont magán ellátórendszerben végeztetik a kismamák.
– A féléves előzetes eredményeket már össze tudták vetni az előzőekkel. Mire jutottak?
– A várandósok és a féléves babával rendelkezők partnerkapcsolatai közötti összkép nem változott, a nők nagyobb része házastársával él együtt: a várandósság 7. hónapjában 54%, a gyermek féléves korában 57%; míg élettársával a várandósok 42%-a élt, a baba születése után fél évvel pedig 39%-uk. A partnerként, de külön élők (látogató kapcsolat) és az egyedülálló nők aránya mindkét felméréskor 2% volt. A kapcsolatok tehát a gyermek születése utáni időszakban elmozdultak kissé a házasságkötés felé.
Az egyszülős gyermekvállalás alacsony számú, az egyszülős családok többsége csak később alakul ki.
A szoptatási tervek többnyire megvalósultak. A várandósok 92%-a tervezte a kizárólagos szoptatást, további 6% szintén szoptatni akart, de a tápszer használatát sem zárta ki; csak 0,5% volt az, aki nem tervezett szoptatni. A félévesek táplálásának vizsgálata során kiderült, hogy a terveknél kicsit magasabb (6%) azon babák aránya, akik egyáltalán nem kaptak anyatejet, viszont még így is magas a szoptatott csecsemők aránya: 90%-ukat szoptatták, 4%-uk más módon kapott anyatejet. A tervektől eltérően viszont a babák 15%-a már születése óta kap tápszert (is).
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>