Nem csupán ábránd, hogy ne legyenek kidobott állatok!

Király Péter állatorvos és állatvédő, az Állatsziget alapítója végigkalauzolt az állatmenhely és az élménypark létesítményein, majd az irodában dr. Koleszár István igazgató és állatorvos fogadott. Ő felelős az Állatsziget működéséért. Az örökbefogadás tudnivalóira hívta fel elsőként a figyelmemet. „Legfontosabb tanácsunk, hogy a kiválasztás ne »szerelem első látásra« legyen. Ne kinézet alapján döntsenek, hanem legalább két alkalommal menjenek el a kutyával sétálni, és mi is megkérdezzük tőlük azokat az információkat, amelyek az állat elhelyezése szempontjából fontosak. A kutya igényeinek és a gazda lehetőségeinek ugyanis szinkronban kell lenniük.”

Az a jó, ha az ember karakteréhez hasonlít a kutya karaktere, vagyis egy nehezen mozgó, nyugalmat kedvelő ember például ne egy örökmozgó típusú kutyát válasszon.

Az örökbefogadás egy kutya vagy macska esetében 15–20 éves elkötelezettséget is jelenthet, és sok praktikát kell ismerni a felelős állattartáshoz. A Rexnél „Kutyás Jogsi”-tanfolyamok is indulnak, ahol el lehet sajátítani az alaptudást.

A menhely csak átmeneti otthon

Az örökbefogadásig azonban el kell jutni, addig pedig a kutyák és macskák a kennelekben várják sorsuk jobbra fordulását. A kennelek jurtaszerű, kör alaprajzú épületekben vannak, tiszták és tágasak. Egy-egy lakrészben csoportosan laknak az egymással jól összeférő kutyák. Az épület belsejébe egy lengőajtón át jutnak, bent télen padlófűtés van. Az önkéntesek segítségével a kutyák többségét kiviszik naponta negyedórás sétára. A kapunál az érkezők rögtön a gazdira váró kutyakölykökkel és macskákkal találkozhatnak.

A menhely ugyanis csak egy rehabilitációs állomás, a cél, hogy az állatok végleges otthonokba kerüljenek.

Ám az átmeneti otthon kényelmét is biztosítani kell, azt viszont nem tudnák ilyen színvonalon megvalósítani az adományozók és az önkéntesek segítsége nélkül.

Önkéntesek és adományok nélkül nincs menedék

„Az önkéntesek a mi meghosszabbított kezeink, mert nem tudunk elegendő munkatársat foglalkoztatni alapítványként – ismerteti a helyzetet Koleszár István. – 300–350 regisztrált önkéntesünk van, 15–20 százalékuk aktív, és ez jónak mondható arány. Azt tudni kell, hogy amikor az önkéntesek tevékenykednek, valamelyik dolgozónknak akkor is ott kell lennie, felügyelnie kell a munkát. Legnépszerűbb feladat a kutyák sétáltatása, bejelentkezéses rendszerben tudjuk erre fogadni a segítőket. De más munkák is ugyanilyen fontosak: most például egy magas nyárfa visszavágása okoz nekünk gondot, ehhez keresünk szakember-segítőt. A karanténépületünket évente-kétévente újra kell lazúrozni, nyírni kell a füvet, gyomlálni, virágokat ültetni... A családi rendezvényeinkhez is jól jön az önkéntesek segítsége.”

Kép: Fülöp, örökbefogadható – rex.hu

A Rex Kutyaotthon Alapítvány számára nagy segítséget jelentenek a pénzadományok. Tárgyi felajánlásokat is fogadnak – ha valamit nem tudnak hasznosítani, továbbadják más állatmenhelyeknek. A kutyatápok adományozásánál tudni kell, hogy a ragadozók rövid bélcsatornája különösen érzékeny, nehezen alkalmazkodik az új eledelekhez, még a nagyon jó minőségűekhez is, ezért az ételüket szeretik inkább a menhely dolgozói megválasztani szakmai szabályok szerint.

A kutya nem ember, nem gyerekpótlék és nem státuszszimbólum

Koleszár István nagy állatorvosi tapasztalattal rendelkezik, és a rendelőben gyakran szembesül az állattulajdonosok téveszméivel.

„Sok gazda emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állatát, emiatt könnyű téves következtetésekre jutni.

A legtipikusabb téveszme, hogy azért nem ivartalaníttatja a kutyáját vagy macskáját, hogy »legalább egyszer legyen neki jó«. Pedig az állatoknál a nemi aktus kizárólag a fajfenntartást szolgálja, nem az örömszerzést. Még az ivarérés előtt érdemes ivartalaníttatni, mert nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz az állat, emiatt kevesebb lesz a kóbor állat.”

Megkérdeztem, találkozik-e azzal a jelenséggel, hogy gyerekpótlék vagy státuszszimbólum lett a kutya, és emiatt rengeteg pénzt költenek rájuk feleslegesen. Koleszár doktor szerint a fiatal párokat a közös éveik elején felelősségre tanítja az állattartás, aztán természetesen az a jó, ha megszületnek a gyerekeik is.

Az viszont, hogy a kutyát csupán státuszszimbólumnak, a gazdagság vagy hatalom fitogtatása miatt veszik meg, már messzebbre vezető probléma. Részben ez lehet az oka, hogy időről-időre harcias karakterű kutyák megtámadnak más, békés kutyákat, sőt, embereket is, a gazda pedig képtelen ezt megakadályozni. „A harciasabb, erősebb fajtájú kutyáknak és keverékeiknek a gazdái sokszor alkalmatlanok a nevelésükre, ha csak státuszszimbólumként veszik meg az állatot – állítja. – És ha valaki rászól, hogy miért sétáltatja a kutyáját közterületen póráz és szájkosár nélkül, azt válaszolja, hogy az ő kutyája még soha senkit nem bántott. Aztán előfordul, hogy a következő percben már el is kap egy másik kutyát. Az ilyen állatok sok esetben nehezen kiismerhetők és nagyon érzékenyek: egy fény- vagy szaginger aktiválhatja a harciasságukat. Minden ilyen esetben is a gazda felelős a kutyájáért.”

Szükséges lenne a felelős állattartásból tanfolyam és vizsga, ebben egyetértenek az Állatsziget dolgozói.

Ha egy mixergépet vásárolunk, tízoldalas füzetet kapunk a használatához; még a horgászathoz is vizsgát kell tenni – állatot viszont sajnos sok helyen úgy is lehet vásárolni vagy örökbe fogadni, hogy semmit nem tud róla a leendő gazda.

Dr. Koleszár István

Szaporítási vadhajtások

A divat-fajkutyákra nagy az igény, ezért belterjes közösségek jönnek létre, ahol az egyedek gyakrabban betegek. „Ha figyelembe vesszük, hogy például a bulldog vagy a mini yorki szuka önmagától nem tud elleni, császárral kell világra segíteni az utódját, ez már önmagában mutatja, milyen szaporítási vadhajtásokat tud létrehozni az emberi felelőtlenség, a divathóbort és a nyereségvágy. Az első ilyen példányoknál kellett volna fellépni a szaporítók ellen, ezek az állatok ugyanis majdhogynem életképtelenek. Vannak olyan egyedek, hogy ha leugranak egy székről, eltörhet a lábuk, annyira rossz a csontszerkezetük.”

A kutyatenyészetés nagy elméleti és gyakorlati tudást igénylő tevékenység.

Nem tévesztendők össze a tenyésztők a „szaporítókkal”, akik szaktudás nélkül, kizárólag haszonszerzésért szaporítják az állatokat, nem veszik figyelembe a tartási és takarmányozási szempontokat. Ez nemcsak magyar, hanem nemzetközi probléma.

Minden állat megbecsülésre méltó!

Az Állatsziget ennek a rossz gyakorlatnak az ellensúlyozását is szolgálja: itt a keverékek és a fajkutyák, a kölykök és az idősek egyforma megbecsülésben részesülnek, és a dolgozók minden megmentett állatnak igyekeznek felmérni egyedi tulajdonságait, értékeit, hogy megtalálhassák a hozzájuk illő örökbefogadó gazdát. S ami a legfontosabb: az idelátogató gyerekek élményeket adó foglalkozásokon sajátíthatják el a felelős állattartás alapjait, hogy egyre kevesebb kóbor, mostoha sorsú háziállat legyen az utcákon.

Minden erőfeszítésük és az elmúlt húsz év pozitív változásai ellenére továbbra is elképesztő állatokkal szembeni durvaságokat tapasztalnak, ám a missziót nem adják fel, sőt, nagyobb hatásfokkal akarják folytatni. A Rex Állatmenhely és Állatsziget munkatársai azt szeretnék, ha állami támogatással az ország minden részéből évente több ezer diák jönne és venne részt játékos, élménydús érzékenyítő programon, ahol ismereteket szerezhetnek az állatokról, így kialakulhat bennük a természet tisztelete.

Ha tervük valóra válik, Magyarország első állat- és természetvédelmi népfőiskolája lehetne a Rex Állatsziget.

Gazdaságilag is mindenkinek megérné, ha az új hozzáállás elterjedésével csökkenne a kidobott állatok száma, így nem kéne az államnak milliárdokért gyepmesteri szolgálatot és állatmenhelyeket fenntartani. S hogy mindez nem csak egy túlzó vágyálom, a skandináv országok példája bizonyítja: ott ha egy kóbor kutyát találnak, az újsághírré válik.