Lackfi János: Mama Ubangi vére

Mama Ubangi áramszünetben, gyertyafénynél vette át ezt a turmalint egy sebhelyes arcú pasastól, akit sosem látott azelőtt, a folyóban találta maroknyi más kővel egyetemben, de egyértelműen ez volt a legszebb az összes közül. Mama megfizette az árát, másnap pedig felkapaszkodott a segédmotorra, hogy átcsempésszék a határon a rikító mintás táskába rejtett köveket, és szokásos kenyai átvevőjének eladhassa a heti zsákmányt. Mama Ubangi sosem ért célba, ki tudja, ki figyelmeztette a vámtiszteket, és hány kézen vándorolt át a turmalin, amelyről gondosan lemosták Mama Ubangi vérét. Most a Duna-parti napsütésben kocog a turmalin a krómozott korlát acélján. Cak-cakca-cak-cakca-cak.

Táskádban szőlő, amely pár hete még Csalilabádban ringatózott a tőkén, de aztán Haszan leszedte, vászoniszákjába rejtette, jó néhány gyönyörű fürt társaságában, majd macskaügyességgel vetette át magát a kőfalon, még mielőtt az őröknek lövöldözni támadna kedve. Göbös ujjai gyakorlottan tapogatták végig a szilvanagyságú szemeket, hála neked Istenem, tört föl belőle a sóhaj, nem történt baja a gyümölcsnek, el tudja sózni a piacon, hajóra teszik, megy Európába, de Haszan ebbe bele se tudott gondolni, gondolatai nem terjedtek túl a város határán, megint vehetnek lepénykenyeret, azt eszik kecskesajttal, hála az égbelieknek a kecskéért, Allah áldása az efféle jószág olyan családban, ahol öt lány pusztítja a búzafélét. Mennének már férjhez a mihasznák, dohogott magában Haszan, de csak ilyenkor volt nagy a mellénye, ha senki se hallotta, lánykái két perc alatt az ujjuk köré csavarták, és kicsaltak belőle minden aprót bizsura, törökmézre, kendőre. Igazából táskádban már csak a szőlő szára, mert leszemezgetted; a csalilabádi napsütés ereje gyomrodon keresztül éppen most szívódik fel a szervezetedbe.

Átnedvesedett hónod alatt a szövet, amelynek egyik csücskében ott a cédula, hogy gyártva Dzsakartában, szép, mintás ruhácska, megnéznek benne, jól nézel ki benne, a halvány karjaid, az arányos lábaid, korodhoz képest mindenképp, a két szüléshez képest mindenképp, könnyű kis ruha, mégis öltöztet. Persze Intan nem gondolt semmi ilyesmire, amikor befejezte aznapi ötszázadik munkadarabját, az övé volt mindig a vállvarrás, már álmában is végig tudta volna varrni, csukott szemmel már próbálta is, tökéletesen sikerült, de azért inkább nyitott szemmel csinálta. Most lekapcsolta a varrógépet, gémberedett vállát fájlalta, pont a vállvarrásnál sajgott, az izzadságot letörölte homlokáról, hazafelé visz rizspudingot a mamának, fizikailag kicsit jobban van az utóbbi időben, de mindent össze-vissza zagyvál, a rizspudingért gyerekesen rajong, gyümölccsel nem annyira szereti, pedig kellene ennie, székrekedése van a sok fekvéstől, aztán úgy kell kakáltatni majd, nem egy leányálom.

Abban reménykedsz, hogy ma nem jön el, egyszerűen ma nem teheti meg, hiszen Operába fogtok menni ma este, csak veled, szerelmem, neked vettem a jegyet, tudtam, hogy a kedvenced, bármit megtennék érted. Forró csók. Aha! A férfi leszáll a villamosról, kezében rózsacsokor, Made in Netherlands, European Union. Igen, ott csomagolják, de a tövises virág nemrég megsebezte Akinlabi kezét, fel se vette, nem törődik az ilyesmivel, csupa heg és seb minden ujja, ennyi rózsával mit kezdenek az európaiak, nincs is ennyi feleségük, mindnek legfeljebb csak egy, talán szeretőt tartanak jódolgukban, annak viszik, gondolta Akinlabi, és felnevetett, miközben gyakorlott ujjai gépiesen kanyarították a rafiát a zöld szárak köré.

A férfi megindult a rózsacsokorral, te észrevétlen követted, pontosan tudtad, hova igyekszik, melyik lakás kapukódját pittyenti be, szóval ma is elmegy hozzá, micsoda kétarcú féreg, délután hempergés a kis hamvas libuskával, utána zuhany, este opera, vacsora a megunt feleséggel és természetesen az após vagyonával, a kettő együtt jár, hát nem, kedvesem, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni, a férfi nagyon meg fog lepődni, ha belép abba a lakásba.

Megigazítottad válladon elitmárkás, de valójában kínai gyártmányú retikülödet, sarkon fordultál, és megindultál a szokott helyed felé, ahol minden ebédszünetben burundi vagy costa ricai kávét főznek neked az előzékeny alkalmazottak.