Iskolába készülök, kedves Anyu és Apu!

Próbáljuk ki, hogy mindig ugyanakkor csalogattok ki az ágyból! Lesz időm nézelődni, felöltözni, békésen reggelizni. Nektek persze tanácsos hamarabb elhagyni a jó puha ágyat, hogy kerek szemmel tudjatok példát mutatni nekem. Az iskolába majd pontosan kell érkezni. Ha elkések, nem lesz időm kirakni a holmim a szép új táskámból, mosdóba menni, beszélgetni a többiekkel, barátkozni. Nyáron biztosan lazítunk, sebaj, majd augusztus végén újra belerázódunk a korán kelésbe.

Szeretek veletek beszélgetni. Kezdjétek ti!  A legrosszabb kérdés: „Mi történt ma?” Erre nem tudok rendesen válaszolni.

Ilyenkor egy kellemetlen emlék nyomakodik előre hátrább tolva a kilencvenkilenc jót. Kérdezzetek rá inkább valami kellemes dologra! Van-e új játék az oviban? Mit rajzoltam, játszottam-e Palkóval? Ti is meséljetek a napotokról! „Képzeld, ma elromlott a kávéfőző a munkahelyemen, de nehéz volt nélküle!” „Emlékszel Mariska nénire? Vettek egy új autót!” Nekem is fontos, hogy mi történik veletek. Az óvónéni szerint Palkó azért türelmesebb és figyelmesebb, mert sokat beszélget a szüleivel. Még az ő ügyeikről is, amit Palkó megért. Biztosan ezért van, hogy Palkó mindig meghallgat engem.

Amikor busszal utazunk haza, kérlek, némítsd le a mobiltelefont! Jobb beszélgetni, piros autókat, sárga taxikat számolni. Szeretek veletek macskákat figyelni, elnevezni őket, hagyni, hogy én vezesselek haza benneteket. Remek játék! Az is jó, ha autóval megyünk haza, igaz, autóban nehéz beszélgetni, ha vezettek, de akár énekelhetünk is.

Hazaérve jönnek a kísértések. Igen, fáradtak vagytok, szeretnétek szusszanni, lazítani. Ilyenkor lehet belecsúszni apróbb csapdákba: „Nézhetem a tévét?” Még jó, hogy nem engedtek gépezni. Persze nagyon vágyom rá, de sok időt venne el, és mi olyan keveset vagyunk együtt.

Ha délután négy óra körül jöttök értem, és nyolckor ágyba akartok tenni, hogy legkésőbb kilenckor elaludjak, az alig több, mint 4-5 együtt töltött óra. Kevés.

Azért egy kis közös játék, beszélgetés, birkózás belefér! (Gondoltatok már arra, hogy ha időben elalszom, kipihent leszek, nektek pedig jut időtök egy kis felnőttes beszélgetésre?)

Az oviban egész jó napos vagyok. Miért ne tudnék segíteni a vacsora elkészítésében? Szeretem, ha van feladatom, és megdicsértek érte. Szerintem szebben hajtogatom a szalvétát, mint ti. Ovis társam, Pisti helyett mindent az anyukája csinál otthon, szörnyen lassan öltözik, nem találja a holmiját, soha nem pakol el maga után. Még cipőt sem tud kötni. Ne mondjátok el senkinek, hogy a popsiját is anyukája törli otthon. Persze hogy panaszkodik, nem szeret oviba járni, és a suliban ugyanez lesz! Nagyon jó, ha anyuval számolunk terítéskor: egy kés, két kés meg három kanál, az hat evőeszköz. Összeszámoljuk, és nevetünk. Hány kiskanál hiányzik még a négyből?

Kép: Veres Gabriella

Már értem, miért erőltetitek, hogy a másnapi ruháimat este készítsük ki. Rengeteg időt megtakaríthatunk vele reggel! Ismerek olyan gyereket az oviban, aki nehezen találja ki, mit vegyen fel, és ezt leginkább reggel hozza a családja tudomására. Rengeteg idő megy el vele, és mindenki ideges. Este kellene kitalálnia, illik-e a pettyes nadrág a zöld pólóhoz!

Úgy tudom, egy leendő elsősnek este nyolckor ágyban a helye. Még jó, hogy ez nem azt jelenti, hogy nyolc óra kettő perckor csukott szemmel az álom határán kell lennem. A testem legfontosabb része a fejem, amit annyi minden ér napközben, hogy a lábammal, karommal együtt pihentetnem kell. Mama szerint, ha ilyenkor tableteznék, kütyüznék, az agyam ugráltatnám. Szerintem van benne valami. Biztos, hogy ti, felnőttek a munkaidő után rémesen fáradtan nem éreznétek vágyat arra, hogy pihenés helyett szaltózzatok, az emeletről leugráljatok, majd lihegve az asztalra szökkenjetek. Ugye nem? Azt mondják, a gépező gyerek agya pontosan ezt teszi.

Miért is akarnék gépezni, ha ti érdekesebbek vagytok nekem!

Az ágyba bújás pillanatában szoktam rájönni, hogy szomjas vagyok, pisilni kell. Ha ezt nyolckor kezdem el, még jut időm a pihenésre. Ha felpörögve csinálnám fél tízkor, akkor kialvatlan leszek hatalmas lila karikákkal a szemem alatt.

Az esti mesének nincs párja – ha ti meséltek, olvastok, azt nagyon szeretem. Jó hallani a hangotokat. Elképzelem a mesét a fejemben, másnap akár el is tudnám mesélni, meglódul a fantáziám. Rengeteg szó költözik a fejembe, Piroska néni szókincsnek hívja. Amióta meséltek, nagyobb kedvem van rajzolni, beszélgetni.

Szeretlek benneteket! Mondtam már, hogy nagyon várom a sulit? Nagyon!