Korhű környezetben, de mai poénokkal nevettet a „Liliomfi” a Madách Színházban
Mi mindenre vagyunk képesek, hogy kifejezzük szerelmünket? Erre keresi a választ a Madách Színház új előadása, a „Liliomfi”, amelyet Szente Vajk állított színpadra. Szigligeti Ede 170 éves komédiáját XIX. századi környezetben, de korunk szemüvegén keresztül mutatják be. A darab olyan örökérvényű kérdéseket helyez a középpontba, mint a szerelem és a generációk közti ellentétek.
„A néző azon gondolkodhat el, meddig vagyunk képesek elmenni, hogy kifejezzük szerelmünket és hogy megtudjuk, viszontszeret-e a másik, s hogy milyen mértékben akarják befolyásolni a fiatalok életét az idősebbek. A »Liliomfi« arra enged következtetni, érdemes rájuk hallgatni” – árulta el a rendező.
A „Liliomfi” egyik legismertebb adaptációja az 1954-es Makk Károly-film, amelyre több utalást is tesznek a musicalben, az egyik jelenetben például fényképek segítségével megidézik a két főszereplőt, Krencsey Marianne-t és Darvas Ivánt. Ennek ellenére az előadás alapját nem a film, sokkal inkább a Szigligeti-vígjáték képezte. „A filmben számos némafilmes geg van, amit a színpadon máshogy kell kivitelezni.”
Humorban a színdarabban sincs hiány: a helyzetkomikumok mellett mai kifejezések és szlengek használata a nevetés fő forrása.
Szellemfi például „teátrálista workshopot” tart, Liliomfi pedig „s.k.” írja levelét. A darab kifigurázza az érzelemdús dalbetéteket is, tükröt állítva ezzel a klasszikus musicalek elé.
A rendező az átváltozóművész főhős, Szilvai Gyula szerepét kifejezetten Nagy Sándorra írta, aki több közös pontot is talált karaktere és önmaga között. „Hozzám hasonlóan Liliomfi is imád játszani, bolondozni. Barátjával, Szellemfivel bármilyen helyzetben képesek improvizálni, ami abszurd szituációkhoz vezet.”
A színész két év kihagyás után játszik újra musicalben, ezért kihívást jelentettek számára a táncos jelenetek és a színésztársaival való közös ének, emellett felelősséget érzett amiatt, hogy Darvas Iván után bújik Liliomfi bőrébe. „Butaság lenne a hasonlítgatás, mert ő utánozhatatlan, ezért nem is akartam lemásolni a játékát, a szerelmes jeleneteknél viszont az általa képviselt finomság és szenvedély volt számomra a minta. Talán furcsán hangzik, de megbeszéltem vele, hogy segíteni fog. Azt érzem, velem van és fentről támogat.”
Nagy Sándor és Szente Vajk úgy vélik, a Liliomfiban egy újjászülető Madách Színház mutatkozik be.
Az ismert színészek és alkotók (Szente Vajk, Nagy Sándor, Barabás Kiss Zoltán, Barát Attila, Dobos Judit, Ladinek Judit, Magyar Attila, Serbán Attila, Szerednyei Béla, Bolba Tamás, Galambos Attila) összeszokott csapatához új arcok is csatlakoztak: Jenes Kitti és a mindössze húszéves Kovács Gyopár Mariskaként debütál. Rövid szerepükben emlékezetes alakítást nyújtanak a gyerekszereplők, Haszonics Anett és Neuhauser Emil Béla is.
„Egy friss és formabontó generáció a miénk, akik Vajk vezetésével megújítjuk a musical műfaját” – vallja Nagy Sándor, aki szerint a rengeteg humor és az elképesztő rímképletek adják a darab újdonságát.
Fülbemászó dalaival, dinamikus koreográfiáival és szórakoztató színészi játékával a „Liliomfi” kellemes kikapcsolódást nyújthat minden korosztálynak, a XIX. századi színház fantáziavilágába röpítve a nézőket.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>