Az emberek és az állatok megosztják egymással a Földet – A Rex Állatszigeten jártunk

Az Állatsziget területén, amelyet a Rex Kutyaotthon Alapítvány működtet, az alapító, Király Péter doktor vezetett körbe. „Ez a színes, sokfunkciós létesítmény egyetlen célt szolgál: hogy az idelátogatók megértsék, az állat nem játék, hanem fontos része az életünknek. Állatok nélkül az életünk elképzelhetetlen lenne. Ők megosztják velünk a Földet, és ehhez tisztelettel kell igazodnunk, meg kell ismernünk az igényeiket.

„Ha ezeket megértik a gyerekek és a felnőttek, akkor az állatokat nem haszontárgynak vagy riasztóberendezésnek, hanem érezni és örülni képes lényeknek fogják tartani. Ez a missziónk”

 – így foglalta össze a küldetésüket. Előbb azonban büszke házigazdaként megmutatta az Állatsziget létesítményeit: a tiszta és fűthető kennelépületeket, ahol közel 250 kutya és macska és várja új, szerető gazdáját; a nagy udvar közepén álló nyitott színt, ahol a nyári gyerektáborokat és rendezvényeket tartják; a háztáji állatokat bemutató minifarmot; a kicsi vadudvart, ahol vadon élő mentett állatok laknak átmenetileg; valamint a 170 éves erdélyi faházat, amelyet Atyháról hoztak el és építették újra eredeti állapota szerint; a tavat, ahol a gyerekek a vízben élő állatokkal ismerkedhetnek.

Felmentünk a tó fölött fekvő, nagy, füves területre, ahol hétvégéken kutyaiskola működik, és itt állítják fel a színpadot is a nagyszabású rendezvények (pl. a víz, Föld, állatok és fák világnapja) alkalmából. A terület sarkában a karanténépület áll: a frissen bekerült állatok ott töltenek két hetet, hogy megfigyelhessék, nincs-e valami rejtett betegségük, és megkapják az alapellátást: féreghajtást, oltásokat, utána kerülnek a kennelekbe.

Szemetes mocsárból oázis

A rét széléről, mint egy teraszról, pompás kilátás nyílik a tóra és az Állatsziget létesítményeire. A terület mögött egy 25–30 hektáros mocsaras Duna-holtág terül el, gazdag élővilággal. Fújt a szél, de már tavaszi napsütés melengette az arcunkat. 29 évvel ezelőtt itt álmodta meg Király Péter az Állatszigetet. „1990-ben diplomáztam, és kezdő állatorvosként Budapest IV. kerületébe, a káposztásmegyeri lakótelepre kerültem. Egyszer ebédidőben elsétáltam erre a városszéli, erdős területre. Elképesztően elhanyagolt környezetben, eldobált cipőfelsőrészek és bőrgyári hulladékok között álltam, és arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne ebből a pokolból mennyországot csinálni.”

A megvalósítás persze sok nehézségen keresztül vezetett a mai, látványos és szerteágazó feladatokat ellátó élményparkig. Az állatorvos az Állatvédelmi Világszövetség képviselőjeként éveken át látogatott külföldi állatvédelmi központokat, ahol azt tapasztalta, hogy a modern intézmények a menhely funkció mellett szemléletformáló feladatokat is ellátnak. Ezek mintájára bővítette az egykori kutyaotthont Állatszigetté, és ma is minden gondolata a további fejlesztés.

Álma, hogy itt épüljön meg az ország első zoopedagógiai központja, a „Felelős Állattartás Háza”.

Itt szeretné berendezni Európa első kutyamúzeumát is, ahol a háziasítástól napjainkig mindent meg lehet tudni a kutyákról. „Meggyőződésem szerint Isten egyik legnagyobb ajándéka a kutya – mondja Király Péter. – Emberré válásunk legemberibb eseménye volt, amikor a farkast magunkhoz vettük. Embertelenné válásunk legszégyenletesebb megnyilvánulása pedig az, amikor a kutyát eltaszítjuk.”

A nádasban vízi tanösvény kialakítását tervezik, egy stégrendszert madárlesekkel. A minifarmot önfenntartó tanyagazdasággá szeretnék bővíteni, ahol végigkövethetik a kenyér útját a búzaszem elültetésétől a kenyérsütésig. Terápiás lovardát is elképzelt beteg gyerekek rehabilitációjához, istállóval, tanyamúzeummal. A tervek szerint a jelenlegi vadudvar a közeli patakig terjeszkedve vadasparkká bővülne. Ez a fejlesztés azért fontos, mert nemcsak a kutyák megismerése érzékenyíti a gyerekeket, hanem a háziállatok és a szelíd vadállatok is főszereplői a foglalkozásoknak. Ottjártamkor Stikli, a mosómedve épp szundikált, Vuk, a róka viszont éber volt és fürge, ő a gyerektáborok egyik sztárja. Kölyökként, komoly sérülésekkel került az alapítványhoz, és már annyira hozzászokott az emberekhez, hogy nem lehet visszavadítani.

„Ezek az álmok mind talán már nem az én életemben valósulnak meg, de remélem, hogy az elvetett mag szárba szökken” – mondja bizakodva.

Négy gyerek, három kutya

Nehéz elképzelni, hogy egy hivatása iránt ilyen elkötelezett ember életébe még a család is belefér. Király Péternek igen: négy gyermeke van, a legidősebb 22, a legkisebb kétéves. „Amióta az eszemet tudom, voltak és vannak is otthon állataink. Kutyáink létszáma változó, de három a minimum. A gyerekeim belenőttek az állatszeretetbe. Legkisebb gyermekem már egyéves korában befeküdt a kutyák ágyába.” – Ez minden bizonnyal megrökönyödést vált ki azokból, akik aggódnak a fertőzések miatt – szegeztem neki a kijelentést kérdésként, de Király Péter nem jött zavarba. – „Családapaként, kutyagazdiként és állatorvosként is látom ennek a kérdéskörnek az összetettségét. Természetesen felkészítem a gyerekeimet a lehetséges veszélyekre, és elmagyarázom nekik az állatok igényeit. Amíg értjük az állatok viselkedését, működését, és helyesen tudunk velük bánni, addig nem történhetnek balesetek, fertőzések. Az állataimat rendszeresen oltom, parazitamentesítem, fürdetem, jó minőségű tápot és rendszeres testi-lelki ellátmányt kapnak – így nem jelenthetnek veszélyt a gyermekeimre. Sokszor az emberek olyan dolgoktól ódzkodnak, amikről nem is tudnak semmit.”

„A legnagyobb hiba, ha fölösleges félelmeket, fóbiákat alakítunk ki a gyermekeinkben. Van olyan család, ahol már egy rovar felbukkanása is pánikot vált ki. Ezektől a félelmektől próbáljuk megszabadítani a gyerekeket a nyári táborainkban.”

Egyik táboruknak éppen a „nem-szeretem állatok” voltak a témái. Ugyanakkor vannak valóban veszélyesen viselkedő állatok, és sok felnőtt azért utálja például a kutyákat, mert korábban kutyatámadás elszenvedője volt. „Az ilyen emlékeket csak érzékenyítő programokkal lehet valamennyire felülírni – mondta Király Péter. Ő azonban sokkal gyakrabban találkozik a szülők túlféltő nevelésével, a »ne menj oda, kerüld el« típusú tiltásokkal az állatok iránt. – Ha ilyen félelemmel viszonyulnának minden máshoz is, mi lenne velük? Éppen ezért a gyerekeknek a tábor elején megmutatjuk, hogyan vannak az állatok »összerakva«, hogyan »működnek«, miként kommunikálnak és mit kell tennünk, ha »elromlanak«.”

Az állatok nem emberek, de lehetnek igazi társak

Sokan aggódnak, hogy az emberek túl sokat foglalkoznak az állataikkal, többet, mint az embertársaikkal, ráadásul rengeteg pénzt is költenek rájuk. Király Péter viszont úgy érzékeli, az emberek egy része irigykedik arra a szeretetkapcsolatra, amit egy állattal kialakíthatunk, mert azok sokszor őszintébbek, mint az ember–ember kapcsolatok. A kutya, a macska vagy más társállatok nem manipulálnak, nem hazudoznak, nem alakoskodnak, és soha nincs „rossz napjuk”. „A »szőrös szeretetkazánok« a nap 24 órájában állandó hőmérsékleten izzanak értünk, és ezt sokszor még családtagjainktól sem kapjuk meg” – állítja Király Péter.

Dr. Király Péter, a Rex Állatsziget alapítója – Kép: rex.hu

„Ha egy idős ember elveszíti a párját, nem könnyű új párkapcsolatot létesítenie – ám egy kutyától megkaphatja azt a szeretetkapcsolatot, amely őszinte és direkt. Ebben az esetben egy kutya elvesztése ugyanolyan tragédia lehet, mint az élettárs elvesztése. Ha egy ilyen gazdi egy tetemes összeget áldoz a kutyája gerincműtétjére, úgy vélem, nem luxus, hiszen a társáról van szó. Ugyanakkor egy szűkösebb anyagiakkal bíró család életében más lehet a döntés. Az adott helyzettől függ, mi az a kiadás, amit megengedhetnek egy állat esetében. Én azt tapasztalom, hogy az emberek többsége megtalálja az egyensúlyt.”

Mi, emberek gyakran végletesen bánunk az állatainkkal. A kidobott állatok mellett gyakori a másik szélsőség is: az állatok túlkényeztetése, amikor a gazda nem mer határokat szabni nekik. Király Péter megmutatta a kutyaiskola területét. „Itt kemény vezényszavak hangzanak el. Ahogy mi igyekszünk megtanulni az állatok kommunikációját, úgy nekik is tanulniuk kell a mi nyelvünket, vagyis a kifejezéseink hanghordozását. A kutyák nem emberek, nem szabad úgy bánni velük, viszont természetes környezetük az ember.”

„Engem válassz, én vagyok a legaranyosabb!”

Átlagosan 120 kutya él a menhelyen, a szél mindenhová elviszi ugatásukat. „Ez most örömugatás, amit hallunk – örökbefogadó jár körbe közöttük, és mindegyik kutya izgatottan igyekszik fölhívni magára a figyelmet: »Engem válassz, én vagyok a legaranyosabb!« – fordít nekünk Király Péter. – Szeretnénk minden állatnak gazdát találni, és egészen biztosak vagyunk abban, hogy minden, innen örökbefogadott állat hozzájárul a gazdája boldogabb jövőjéhez.”

„Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: »Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!« – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.”
(Márai Sándor)