Lackfi János: Az ember, aki az utcán evett

– Születési helye?
– Budapest.
- Születési ideje?
– 1974 július 12.
– Nem, 13.
– Ja, igen, bocsánat, ha zavarban vagyok...
– Ön nem ismeri a születési dátumát?
– Ha izgulok, elrontom.
– Most izgul?
– Mondhatni... igen...
– Miért izgul?
– Hát mert... rám ijesztettek...
– Ráijesztettünk? Mivel?
– Ez a hangnem, tudja... Általános óta nemigen...
– Mi volt általánosban?
– Semmi, igazán semmi...
– Összetörtük a piszoárt?
– Hogy micsodát?
– A piszoárt?
– Én, dehogy...
– Mind ezt mondják.
– Ne haragudjon, ez valami félreértés...
– Csak vicceltem, ember, nyugodjon már meg. Felejtse el az iskolát, okés? Lehetünk még barátok, okés?
– Barátok? Okés... Nem feltétlenül vágyom rá, de...
– Személyi igazolványszáma?
– Hű, a régebbit még tudtam fejből, de ez az új, máris megkeresem.
– Nem szükséges, GL489563.
– De ha tudja, akkor minek...?
– Ez az ügymenet, uram...
– Ügymenet...
– Maga tett feljelentést?
– Fel, igen... Vagyis én.
– Zaklatásért?
– Zaklatásért.
– Zaklatottnak látszik. Ki ellen tett feljelentést?
– Nem tudom.
– Nem tudja, ki ellen?
– Név szerint nem tudom. Egy férfi...
– Ez már jelentősen szűkíti a gyanúsítottak körét. Hogyan zaklatja az a férfi?
– Eszik.
– Miért, maga nem szeretné, hogy egyen? Jobban szeretné, ha felfordulna?
– Ehet felőlem, csak ne itt.
– Ne hol?
– Ne itt, a házam előtt, mert ettől megőrülök.
– Az az ember itt eszik a háza előtt? Pontosan hol?
– Ott, szemben, az ablakból látszik.
– Nem látok ott senkit.
– Hát persze, mert csak ebédidőben eszik ott. Meg reggeliidőben. Meg vacsoraidőben. Direkt írtam a feljelentésben, hogy olyankor jöjjenek, láthatták volna.
– Kérem, mi nem tudunk össze-vissza kiszállni. Nekünk, kérem, munkaidőnk van. És az önén kívül számos feljelentést kell kivizsgálnunk.
– Igen, de így nem látják a zaklatást.
– Majd maga elmeséli.
– Már elmeséltem.
– Igen, de nem valami részletesen. Az ördög a részletekben lakik. Ez egy mondás. Ismeri?
– Ismerem.
– Nos, mit eszik az az ember, mikor jön ide, miért pont ide, miért gondolja, hogy ez ön ellen irányuló zaklatás lenne?
– A napirendje nagyon pontos, reggel 7.30-kor érkezik, délben 12 órakor, este pedig 18 órakor. Egy fél óránál tovább sosem marad. Ennyi idő alatt mindig elfogyasztja, amit hoz magával.
– A sajátját eszi?
– Mindig.
– És ez magát zavarja?
– Igen. Vagyis nem. Vagyis jobban zavarna, ha a hűtőmből táplálkozna, de nem ez a lényeg.
– Mi a lényeg?
– Hogy sok mindenfélét eszik, de csak amiket az emberek enni szoktak. Müzlit, szendvicset, lekváros kenyeret, ebédre rántott húst vagy csirkecombot rizzsel vagy krumplival. Salátával, kovászos uborkával. Este megint szendvicset. Olyasmit, amit itt, a közeli benzinkútnál lehet vásárolni.
– Ezt honnan tudja?
– Egyszer láttam, hogy onnan jött ki.
– Kémkedett ez után az ember után?
– Nem, csak láttam.
– Szóval véletlenül kémkedett.
– Ezeket már mind megírtam a feljelentésben, olyankor kellett volna jönniük, amikor rajtakaphatják.
– Szép festményei vannak. Jómódú lehet.
– Hogyhogy?
– Hát, aki ilyen festményeket vásárol...
– Örököltem.
– Aki ráér napközben az ablakon kinézegetni, miközben mások dolgoznak...
– Már ne haragudjon, de ez felháborító...
– Kérdezhetek valamit?
– Hogyne...
– Ha annyira zavarja, miért nem vág vissza ennek az embernek?
– Mivel?
– Mondjuk maga meg átmehetne az ő háza elé, mondjuk enni.
– Azt sem tudom, hol lakik.
– Ugyan, ügyes fiú maga, most mondta, hogy már követte...
– Én ugyan nem, kövessék maguk!
– Tisztázzuk, uram, ezzel az emberrel nem nekünk van bajunk, hanem magának!
– Kővel dobáljam, megüssem, leszúrjam, lelőjem?
– Kicsit túl sok krimit néz. Ezeket most nem hallottam, különben hivatalból feljelentést kellene tennem.
– Ellenem?
– Hát ki ellen? Maga fenyegetőzik!