Riksán a kastélyba – Egy londoni magyar divattervező kalandos útja
Nem annyira követni, inkább formálni igyekszik a divatot. Újrahasznosított anyagokból, amelyeknek történetük, sőt, történelmük van. Jánosi Matilda erdélyi születésű, Londonban élő magyar divattervező új kollekcióját Diana hercegnő egykori lakóhelye, a híres Spencer House függönyeiből tervezte és varrta. A környezettudatosságot luxussal társító dizájner munkáira világszerte egyre többen felfigyelnek, miközben ő maga izgatottan várja a „Két királynő” című angol történelmi film bemutatóját. Ismerjük meg Tilda és a TildArt történetét!
A Csekefalván kertészcsaládba született leendő művészt már gyerekként sem csupán a virágok színei nyűgözték le. Kisiskolásként babaruhákat varrt, kötni tanult a mamájától, s a szegénység a tárgyak újrahasznosítására nevelte. Festett is, ám egyszer az olajfesték a nadrágjára csöppent, ő pedig hirtelen ihletből átfestette a farmert. Akkor is stylistot játszott, amikor tizenöt évesen levágta az édesanyja velúrcsizmájának a szárait, hogy felsőruhát készítsen belőlük magának. Amíg az osztálytársai például orvosnak készültek, ő arról álmodott, hogy divattervező lesz.
Erdélyi lány, filmtekercs- és bakelitruhában
– A székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola elvégzése után egy ideig családi címereket festettem és virágműhelyt nyitottam, mielőtt Magyarországra költöztem – idézi fel a kezdeteket. – Pesten még könyvelést is vállaltam a megélhetésért, miközben menyasszonyi ruhákat, esküvői dekorációkat készítettem, gyermekfoglalkozásokat tartottam. Újrahasznosított anyagokból formáltam klasszikus játékokat, ezzel is próbáltam tenni a környezettudatosságért.
Kreativitását ismerve barátai gyakran keresték Tildát, hogy kezdjen valamit különböző selejtezésre váró anyagokkal.
Így kapta kézhez egy moziból az utolsó filmtekercseket, majd egy lemezgyárból a kidobásra ítélt bakelitkorongokat. Ezekből(!) és pár régi függönyből készült el az első ruhakollekciója, amelynek darabjait ő maga kezdte viselni.
Egyedi öltözködését kiszúrták a szakmabeliek, így 2009–2012 között ő és a ruhái több divateseményre is meghívást kaptak.
– Aztán elcsábított a divat fővárosa, Londonba költöztem, ami szuper döntésnek bizonyult, pedig milyen nehezen indult… – gondol vissza. – Alig pár font költőpénzzel, egy hétre lefoglalt szállással érkeztem, és két éven át csak úgy tudtam megélni, hogy egy bérelt riksán fuvaroztam a turistákat a belvárosban. Nyelvtudás és helyismeret nélkül, szerencse, hogy Londonban még mutogatni és eltévedni is szeretnek az emberek! – nevet. – Olyan fizikai és szellemi kitartás kellett az álmaim megvalósításához, ennek az időszaknak az átvészeléséhez, ami testileg-lelkileg rendesen megedzett. Mindenkinek ajánlanék valami hasonlót, aki vállalkozni akar.
A riksa idővel afféle guruló stúdióvá alakult, miután Tilda két fuvar között is varrt benne. Nem mindig ruhát, sokszor például a kollégái elszakadt riksatetőit.
S hogy mi vitte még közelebb a célhoz? A riksabázis szemeteseibe dobált bicikligumik.
A bicikligumitól az ökodivatig
A fekete, rugalmas anyagok szétvágva, megmosva ugyanis a bőrre hasonlítottak. A belőlük készített kollekcióval pedig – az ökodivat újdonsült képviselőjeként – sikerrel pályázott a vancouveri Eco Fashion Weekre. A szervezők meghívták Kanadába, de elutazni csak úgy tudott a bemutatóra, hogy az utasaitól gyűjtött adományokat. A lelkes riksázóknak hála, a TildArt megindulhatott a nemzetközi (el)ismertség felé, a névadó dizájner pedig a fuvarozást egy angol divatcég szabói állására cserélte a vállalkozása mellett.
– A következő tervem az volt, hogy környezettudatos ruhákat vigyek a luxusárut viselők szekrényeibe is – mondja már az általa megálmodott öko-luxus irányzatról. – Az újrahasznosított anyagokat angol gyapjúval, szaténnel, filccel, illetve Swarovski kristályokkal kombináltam, mert utóbbi is öko-eljárással készül. Az ezekből kézzel alkotott ruhák, táskák, ékszerek – férfikarkötők és nyakkendők – egyedi darabok, amelyek a legelegánsabb réteg igényeit is kielégítik. Az amerikaiak imádják őket, igen nyitottan fogadtak New York-i, Los Angeles-i trade show-kon.
Függönyökből luxusruhák
2017-ben Tildát megkereste egy cég, amely függönyöket selejtezett le a híres londoni Spencer-házból, ahol Diana hercegnő is élt. Az ezekből nemrég elkészült új kollekciójában már az angol főváros legnevesebb – Savile Row utcai – szabói is együttműködtek a magyar tervezővel, aki a munkához Diana hercegnő hétköznapi ruhatárából merített inspirációt. A függönyök mellett bambuszselymet, organikus pamutot, skót méhviaszt használt e klasszikusan brit darabokhoz. Utóbbi anyag teszi vízállóvá az ottani csapadékos időjárásban a kabátokat, amelyekre Tilda – az angol vadásztradíciót követve – óriási zsebeket varrt (ilyenekbe rejtették valaha a zsákmányt).
– Ennek a kollekciómnak is történelme van, úgy az anyagot, mint a stílust tekintve – vallja büszkén, kiemelve a párhuzamot, hogy ő a mai napig szereti felvenni dédnagymamája és nagymamája saját kezűleg átszabott ruháit, hogy úgy érezze, a felmenői „vele vannak”. Majd újabb jó hírt közöl. – 2019. április 8 és 11. között Budapestre, a Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület Global Sustainable Fashion Week eseményére hazahozom a „Dianás” ruhákat, alig várom!
De – ahogy a bevezetőben említettük – van más is, amit Tilda alig vár. A magyar mozik január végén mutatják be a „Két királynő” című angol drámát, amelynek ünnepélyes skóciai premierjére, a film egyik forgatási helyszínéül szolgáló kastélyba ő is hivatalos. Reneszánsz stílusú ruhát tervezett és varrt ugyanis abba a különleges kollekcióba, amelyet ez alkalomból mutatnak be, majd visznek tovább a februári London Fashion Week-re. A kollekciót a brit királyi család történelmi viseletei ihlették.
Megtisztelőnek tartja a lehetőséget, de hangsúlyozza, hogy bár vonzódik a hagyományokhoz, nem mulaszt el haladni a korral.
Ami megmenthető, az újra is alkotható
– Nemrég elvégeztem a „University of the Arts London” Central Saint Martins Egyetemének divatillusztrátor képzését, mert hiába imádom a klasszikus szabászatot, a tervezésben új világot nyit, ha számítógépen is alkothatok – jelenti ki, majd az ars poeticájáról beszél. – Jó érzés, ha a munkám gyümölcse másokat is boldogít! Még jobb, ha támogathatom vele a szemléletet, amely az angliai fiatalok körében egyre népszerűbb, hogy már ciki nejlonszatyorral mászkálni vagy eldobható evőeszközzel étkezni. Menő viszont újrahasznosított termékeket venni vagy vidékről hozatni a tejet, úgy, hogy az ajtód elé rakott üres üveget reggel a kiskocsi telire cseréli, a bolti műanyagflakonoshoz hasonló áron. A divat persze utolsó a folyamatban, de én lelkes vagyok!
Alighanem ez az a lelkesedés, amely az egykori álmodozó erdélyi lányt mára sikeres tervezővé, afféle nem hivatalos ökodivat-nagykövetünkké tette a világban. Mert ami megmenthető, azt Tilda megmenti és újraalkotja. Újra és újra. Így írja tovább az anyag – és saját maga – történetét.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>