Csodanulla, megporzás és szerelem

1.

Matekozunk a korrepetáláson. A harmadikos Pisti sokat hiányzott, most pótolgatjuk a kimaradt tudományt. Kintről boldog gyerekzaj szüremlik be a terembe, fociznak a fiúk. Nagyon sajnálom Pistit, szívesebben ugrálnék én is a focipálya mellett nekik szurkolva, de a muszáj az muszáj. Megpróbálom derűsre venni a dolgot. Az alapműveletek is lehetnek érdekesek, sőt, a szorzás is az, csak ötlet és hozzáállás kérdése. Színes krétával írunk a táblára, minden helyes megoldás egy zsetont ér, ezeket beváltom óra végén. Már csak a kerek tízesekkel való szorzás van hátra, mindent bele! Ez nagyon egyszerű! Keresem a legmegfelelőbb ötletet, hogy Pisti megértse és meg is jegyezze. A teremben rajtunk kívül csak Imola rakosgatja füzeteit, halkan mozog, nehogy megzavarja Pistit. Összenézünk. Látom, hogy nagyon segítene. Bólintok. Előfordul, hogy minden produkcióm ellenére egy gyerek érthetőbben magyaráz el valamit társának. Szeretem az ilyen magyarázatokat, sőt, titokban várom is, értékes továbbképzés. Imola egy kicsi papírszeletre ír egy tízest, az egyest áthúzza, odateszi a hármas mögé. Nézd, ez most háromszor tíz. Azaz harminc – mondja kedvesen. Pisti rögtön megérti. Imola még egy karikát rajzol a mozgatható papírszeletre. Háromszáz! – mondja boldogan a kisfiú. Imola bólint. Rám néz, én meg annyira mosolygok rá, amennyire szívemből telik: nagyon! Megköszönjük. Imola kimegy a teremből. Így született meg az Imola-féle csodanulla.

2.

Környezetismeret órán a téma a növények megporzása. Lassan az óra vége felé járunk, úgy érzem, mindenki ért mindent. Bepillantottunk a növények intim magánéletébe, tanulmányoztuk a virágok kacérkodását a rovarokkal, a levegő mozgásától függő párkapcsolatok kialakulását a fűfélék közt. Minden példámat, szemléltető képemet, könyvemet előhoztam, hogy megértsék és megjegyezzék ezt a csodálatos folyamatot. Már csak egy rövid összegzés hiányzik, a házi feladat, a gyűjtőmunka kijelölése, és akár ki is csengethetnek. Ekkor Ivett jelentkezik. Finom lelkű, kedves kislány, aki szeret elmélázni mások számára kevéssé érdekes dolgokon is. – Ez az egész olyan, mint a matekkönyvek – mondja. Általában képes vagyok villámgyorsan átállni a gyerekagy hullámhosszára, de most nem sikerül. – Matekkönyvek? – Igen – folytatja Ivett mosolyogva, hosszú haját füle mögé simítva, mint a nagyok, és rövid magyarázó előadásba kezd. A rovarporozta növény olyan, mint a matekkönyv. Az színes. Rögtön megtalálom a táskámban. Néha azért nézek bele, mert jó képek vannak benne. Csak úgy megfogom. Mintha megporoznám. A szélporozták meg olyanok, mint a matek munkafüzet. Az nem színes. Azt meg muszáj elővenni. Abban van a házi. Az meg így porzódik meg.

Ivett befejezi előadását, és kedvesen mosolyog. Mi is. Azóta a rovarok figyelmét szinte kihívóan felkeltő, színes virágok szerelmi élete a fejemben a matematika tankönyvhöz is kapcsolódik.

3.

Harmadik történetem a szerelemről szól. Egy másodikos férfiemberrel is előfordulhat, hogy leteperi ez az érzés. Ilyenkor minden arról a bizonyos kislányról szól. A fejenállás az udvar homokos focipályáján, a teljes hangerővel ordítás a góloknál, a hátsó bejáratnál található beton virágtartó átugrása (ez az én szívemhez is szól, de szívroham formájában) mind az imádott hölgy kedvéért történik. Ha az imént említett férfiú tanulási lustaság fennállása miatt nem a legjobb tanuló, a szerelem csodákat tehet. Az „Anyám tyúkja” című vers rekordidő alatt röppen be Peti buksijába, és ő az első, aki felelni akar belőle. Az előzmények ismeretében (mert nem vagyok ám vak) megadom a lehetőséget Petinek, hogy produkciójával elkápráztathassa szíve hölgyét. Jól megy a dolog, Péterünk nem verset mond, hanem lelkesen szaval. Szinte látjuk azt a tyúkot, ahogy pironkodva néz az őt dorgáló költőre, amikor Peti eljut a csúcspontra: „Iparkodjék, ne legyen ám anyám szűkében a tojás!”

Peti helyett ijedek meg. Most mi lesz? Ha a lányka kineveti, Peti összeroppan. Láthatóan páran gyanakodnak, de nem teszik szóvá az átköltött sort. Többen összesúgnak, mosolyognak, de Peti nem tekinti kritikának, nem is veszi észre a hibát. Fő, hogy a kislány mosolyog. Csengetéskor a szerelmes ifjú az ajtóhoz áll, hogy learathassa a babérokat. A nagy Ő is közelít, majd megjegyzi: „Cuki volt a vers!” Peti ott helyben, a folyosón bemutat örömében egy sorozatnyi cuki cigánykereket.

A szerelem, az szerelem.