Vezetés közben is mobilozunk?
„Öl, butít és nyomorba dönt” – na, nem a szerelem, vagy nem csak az. Hanem az a mobiltelefon, amit egy átlagember negyven-ötven másodperceként elővesz a zsebéből, ha kell, ha nem. Éppoly kényszeresen cselekszik ilyenkor, mintha valamilyen narkotikum rágná az idegrendszerét.
Kevés irritálóbb és veszélyesebb dolgot látok minden egyes nap – például az óvodába menet –, mint a közlekedés közben a mobiljukra meredő autóvezetőket. Ilyenkor néha rögtönzött statisztikákat készítek; nem viccelek, megesik, hogy negyvenöt-ötven autóba is „benézve” akár húszan se bírják eldönteni, hogy felnézzenek-e az útra vagy inkább a mobiljukkal szórakozzanak. Így mennek előre, fejük föl-le mozog, mint valami Bólogató Jánosnak, mi pedig lassan a zebrán se merünk átkelni a gyerekemmel, mert nem vagyok abban biztos, hogy a sofőr észrevesz minket és megáll.
A rendőrség pár hete tizenkétezer autóst ellenőrzött éppen a vezetés közbeni mobilhasználat terén, s bizony kétezren jól meg is buktak a razzia során. Kétezer sofőr tehát úgy vezette az autóját, hogy közben félszemmel – de tapasztalataim alapján inkább kettővel – a mobiljára meredt, s ezzel nemcsak a saját, hanem mások életét is kockára tette. Ez nagy szám, pedig csak egy pillanatfelvétel erről az életveszélyes jelenségről, ami lakott területen, autópályán, valójában a közlekedés összes színterén normává vált. Leírom még egyszer: normává vált.
Ám nem lenne korrekt csak az autósokon szörnyülködni: a gyalogos mobilzombik éppen úgy veszélyt jelentnek önmagukra és a környezetükre, ahogyan az egyre gyakrabban feltűnő kerékpáros csetelők is.
Megkockáztatom, a függőségek között dobogós helyet foglal el a mobilfüggőség: immár nem(csak) az életet megkönnyítő eszközről van szó, hanem drogról, identitásképző fétistárgyról. Egy olyan erős függőséget kialakító szerkezetre pislog az ember percenként, amely egyszerre kapcsolja ki nem csupán a felelősség, de a félelem érzetét is. Ennek a történetnek pedig csak vesztesei lehetnek, és ahogy szinte hetente látjuk a hírekben, vannak is.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>