Nem kell ordítani a gyerekkel, ha játszani is lehet vele

–  Mi alapján született meg a Plukkido és az erre épülő vállalkozás ötlete?
– Alapítótársammal segítő szakmából érkeztünk, és amikor többgyerekes anyák lettünk, elkezdett minket foglalkoztatni a hétköznapi szülő–gyerek konfliktus háttere. Azt láttuk magunkon és a környezetünkön, hogy ezek a konfliktusok jobban kezelhetők akkor, ha többször szólítjuk meg a gyerekek fantáziavilágát. Azt éreztük még, hogy a pozitív szülői kommunikációt is érdemes minél gyakoribbá és következetessé tenni, amivel szintén küszködnek a szülők.

Ezek mentén kezdtük el 2014-ben fejleszteni első termékeinket, azaz a motivációs táblajátékokat. Indulás után egy évvel megkaptuk a Felelős Innováció díjat, ami azt mutatta számunkra, hogy jó úton járunk, és mára a módszertant a táblajátékokon kívül más eszközökbe is beépítettük.

– Min múlik a pozitív kommunikáció mennyisége?
– Szerintem egyrészt a szülő hangulatától és a pozitív kommunikációval kapcsolatos tudásától. Másrészt, és talán ez még fontosabb: a gyakorlati tapasztalatoktól is. Az ugyanis, ahogy a gyerekek reagálnak erre a kommunikációra, megerősíti a szülőt abban, hogy jól csinálja, s ezért gyakrabban és bátrabban él ezzel az eszközzel az egyre nehezebb élethelyzetekben is, legyen szó a testvérviszályokról vagy akár az agresszív megnyilvánulásokról.

– Az Önök által fejlesztett társasjátékok miben térnek el a többitől?
– A mi játékainknak fő célja a mindennapi, családon belüli kommunikáció teljes átalakítása, ami az élet más területén is érezteti hatását. De természetesen a társasjátékokhoz hasonlóan nálunk is cél a játékosok szórakoztatása, amit mi a meséinkkel és a mindig megújulni képes táblajátékokkal és figurákkal biztosítunk.

– Mennyire piacképesek a termékeik, kik ugrottak rá a módszerre?
– Táblajátékaink elsősorban a tudatosan nevelő kisgyerekes anyák körében népszerűek, főként online értékesítünk, illetve egy-egy nagyobb, válogatott kínálattal rendelkező játékbolt is tartja játékainkat. Ugyan nem kerestük még meg szervezetten a pedagógusokat és a segítő szakmában dolgozó kollégákat, de táblajátékainkat mégis sokan használják munkájuk során.

Kép: Plukkido

– Említette a gyerekek fantáziavilágát mint kulcstényezőt, de behoznám a „játékosság” fogalmát is, méghozzá a szülőket illetően. A játékosság mennyire jellemző korunk szülőire, mennyire vonhatók be egy ilyen fejlesztő folyamatba?
– Sokféle hozzáállást tapasztaltunk a szülőknél. Vannak, akiknek természetes a játékosság, mert saját bőrükön érezték már, hogy azt alkalmazva sokkal együttműködőbb otthon a légkör. De amikor azt említjük, hogy dacosságot, testvércivakodást, alvási vagy étkezési problémákat vagy akár az agressziót is lehet kezelni vele, akkor van, aki kételkedik. Mert azt gondolják, hogy önmagában egy eszköz nem képes ezen változtatni. És ez így is van.

Amin az eszközök változtatnak, az a szülő. Aki belátja, hogy a gyermeke viselkedése nagyban függ az ő viselkedésétől, hajlandó tanulni a módszertanunkról, és hosszú távú, tartós változást ér el a gyermekével való kommunikációban a játékosságot használva. Ennek ellenére 2015-ben meg kellett hoznunk azt a döntést, hogy a táblajátékokhoz tartozó útmutatót bővítsük, így a magukat kevésbé kreatívnak gondoló szülők is bele merjenek vágni a játékos nevelésbe.

– Tehát mi volt a következő lépés?
– Meséket írtunk a táblajátékokhoz, pontosabban a gyerekeket megszólító, manóktól érkező üzeneteket készítettünk, több százat. Így a szülők kapnak egy lökést arra, hogy a levelek felolvasása közben belehelyezkedhessenek a játékos mesevilágba, ráhangolódjanak arra.

– Csak nem áttévedtünk a meseterápia világába?
– Meséink eleinte csak játékindító, ráhangoló ötletek voltak a szülőknek. Idővel azonban azt vettük észre, hogy sokkal nagyobb igény van rá, mert segítségükkel más is történik, nem csak az, hogy könnyebben indul a játék és hogy a kevésbé kreatív szülők is bele mernek vágni a játékba. A mesékben szereplő helyzeteket, érzelmeket fel lehet használni a konkrét nevelési probléma kibeszélésére, feldolgozására is. Szinte valódi csodákat is tapasztaltunk a meséknek köszönhetően, volt, amikor nemcsak nevelési, hanem komoly egészségügyi problémák oldódtak meg segítségükkel.

– Ráadásul mennyivel izgalmasabb egy ilyen játékosan eltöltött közös idő, mint a folytonos tabletezés… Mindez hogyan hat a gyerekek lelki-mentális egészségére?
– A játék a szülőn keresztül hat a gyerek önértékelésére és fejlődésére. A módszertanunk a szülőnek segít abban, hogy ő maga kommunikáljon pozitívan, hiszen a hangsúly nem a gyermek hibáira, hanem az ügyességére, erényeire kerül. Amikor ilyen sokat ülnek a gyerekek mindenféle képernyők előtt – aminek még nem ismerjük a hosszú távú hatásait –, mi fontosnak érezzük, hogy ébren tartsuk a kreativitásukat, a fantáziavilágukat és a szülőkkel folytatott kommunikációt.

Kép: Plukkido

– Ha már képernyő: a digitális eszközök megítélése a gyerekek esetében széles skálán mozog az engedéstől egészen a teljes tiltásig. Ön mit gondol erről, lehet ezt jól csinálni?
– Személy szerint abban hiszek, hogy a szülőnek saját gyermeke ismeretében kellene megítélnie a képernyő előtt töltött idő hatását. Nyitottnak kell lenni arra, hogy figyeljünk az eszközök gyerekekre gyakorolt hatására. A saját gyerekeinkére, nem csak arra, amit hallunk vagy olvasunk róla. Ahogy a gyereknevelés minden más területén is szükség van a keretekre, szerintem a digitális eszközök használatában is helye van a térbeli és időbeli kereteknek. Ahogy mi, játéktervezők nyúlunk a digitális technológiához, az tükrözi hozzáállásunkat a témához.

2018-tól a Plukkidónál olyan digitális termékeket tervezünk, ami összeköt a külvilággal és nem leválaszt róla.

Ezt a célt szolgálja a már piacra dobott ZsebManó és a most készülő ÚtraManó alkalmazásunk is.

– A játék és a humor megoldja az adott konfliktust, vagy csak pillanatnyilag szabadít fel?
– Pillanatnyilag biztosan felszabadít, de ezen túl, ha a játék rendszeressé válik, akkor mindenki felismeri azt, hogy konfliktusoknak lehet más megoldása is, mint mondjuk az ellenállás. Nem állítjuk, hogy minden probléma megoldható így, s többet nem lesz dacos a gyerek – hiszen ez egy természetes életkori jelenség –, de nagymértékben csökkennek az ebből adódó kellemetlen helyzetek, mert a szülő megtanul bánni velük.

– A Plukkido Idekiről mit kell tudunk?
– Az évek során finomított, játékos nevelési gyakorlatot kivittük a szabadba. Ahogy a táblajátékok esetén is, a játszóterek és az óvodák udvarán is mesébe, pontosabban manóktól érkező levelekbe ágyazva oldjuk meg a kisgyermekes családok játszótéri és óvodai konfliktusait, a reggeli fájdalmas elválástól a játszótérről való hazaindulásig. A manók több témában is írnak heti rendszerességgel, így a felnőttek az aktuális szituáció alapján választhatnak a direkt erre a kihelyezett, gyönyörű postaládák kínálatából.

– Konfliktushelyzeteket modelleznek játékos formába öntve?
– Igen, és emellett 2018 őszétől már nemcsak konfliktushelyzeteket kezelünk a programmal, hanem az együttműködő településekre szabott, helytörténeti kalandokat is küldünk. Ezzel az a célunk, hogy a családok minél több időt töltsenek el szabad levegőn, és hogy a közvetlen lakóhelyük is izgalmas programot kínáljon nekik, akár hétköznap délután, egy negyedórás séta alkalmával is.

– Kik érdeklődnek a program iránt?
– Főleg kisgyerekes polgármesterek, és olyan döntéshozók érdeklődnek, akik számára fontos a család jólléte az adott településen. Szeretnénk, ha a program országossá válna, ezért most további együttműködőket keresünk.

– Viszont konfliktus nemcsak a gyerekek szintjén alakul ki, hanem a felnőttek is sokszor belemennek a balhéba, a játszótereken elképesztő reakciókat látni szó szerint semmiségek miatt.
– Valóban, mindannyiunknak, akik járunk játszóterekre, vannak ilyen élményeink. Ugyan a módszertanunk lényege a játékos és pozitív kommunikáció a gyerekek irányába, talán lehet olyan hozadéka is, hogy a felnőttek egymással szemben is együttműködőbbek, türelmesebbek, kompromisszumkészebbek lesznek.