10 tévhit a pornóról – amivel eddig nem mertél szembenézni

Óvodás korára egy átlagos kisgyerek több száz túlszexualizált, erotizált képpel találkozik (amelyek általában magukat kellető, árucikként „tálalt” nőket ábrázolnak), és több száz szexuális aktust lát mozgóképen (a szenvedélyes csókolózástól akár a legdurvább jelenetekig). Ezt csak részben tudja szabályozni, visszafogni vagy ellensúlyozni a családi környezet. Ezek a hatások elfelejthetetlenül beépülnek az ösztönvilágába. A pornóipar annak érdekében, hogy megteremtse, felnevelje a saját fogyasztóit, előkészítésként használja fel a reklámokat, a szépségkirálynő-vetélkedőket, a divatot, a sminktrendeket, a videoklipeket, a (tiniknek és felnőtteknek szóló) játékfilmeket, sőt, még a tudományosnak álcázott felvilágosító-ismeretterjesztő filmeket is.

2. „Aki nem szereti a pornót, az ne nézze! Senki sincs arra kötelezve, hogy pornót nézzen.” Tévedsz.

A pornó nem a hard pornnal, azaz kemény pornóval kezdődik. Ma már a játékfilmek nagy százalékában van olyan szeretkezésjelenet, amely a „lágy pornó” kategóriájába tartozik, ugyanígy jelen van a túlfűtött erotika a videoklipekben, amely fogékonnyá teszi a fantáziát és ébresztgeti az ösztönvilágot a „többre”. Két kattintással elérhetők a neten a legdurvább erőszakpornó-felvételek, akár teljesen jóhiszeműen és gyanútlanul is odatévedhet bárki ezekre. Ahogy ez a találó hasonlat is kifejezi: 

a felszólítás a pornó elkerülésére olyan hatásfokú, mintha szmog idején azt tanácsolnánk az embereknek, ne szívjanak szennyezett levegőt.

3. „Ha nem lenne rá kereslet, nem lenne pornó sem.” Ez tévedés.

Alapvető gazdasági elv, hogy ha létrehoznak egy új árucikket, akkor annak létrehozzák a piacát is. Teremtsünk keresletet! – ez a jelszó. Becslések szerint ma az internet egyharmadát (kb. 30 százalékát) teszik ki a pornográf tartalmak, ennek kb. egyötödét teszi ki a gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélés.

4. „Ha én megfelelő szexuális felvilágosítást adok a gyerekeimnek, akkor ő nem az internetről, főleg nem pornóoldalakról fog tájékozódni.” Reménykedhetsz, de kicsi rá az esély.

A szülői beszélgetés nélkülözhetetlen, mert jó esetben ez a gyerek esélye arra, hogy a szexualitás örömteli, természetes, testet-lelket gazdagító gyakorlatáról szerezhessen tudomást. Ám ez sem garancia arra, hogy nem írja be kérdéseit a böngészőbe, és nem pornóoldalakra vezető válaszokat kap.

A kutatások szerint a fiúk átlagéletkora, amikor elkezdenek pornót nézni, 9–11 év.

5. „A pornó csak a fantáziára hat, és jól el lehet választani a hétköznapi szexuális gyakorlattól.” Nem lehet jól elválasztani.

A pornófilmeken látott egyesülési módok – durvaságukkal és extrémitásukkal együtt – beépülnek a tudatalattiba, és akaratlanul is meghatározzák az elvárásokat a szexuális partner felé. A mesterségesen megnövelt nemi szervek, az implantátumokkal formált testrészek, a természetestől eltérő közösülési módok látványa elégtelenné teheti a valóságban megélt testi kapcsolatok élményét. A pornófogyasztók többre és jobbra vágynak, ráadásul érzéktelenebbé válnak az erőszakra azáltal, hogy a pornó erotikussá teszi az erőszakot. A pornóiparban kitalált divattrendek átvándorolnak a popkultúrába a zene, a divat, a film, a szépségipar és a reklámok által, és formálják a lányok felé támasztott elvárásokat is, amelyeknek meg kell felelniük, ha nem akarnak kirekesztetté válni a kortárs csoportokból. Kislányoknak például push-up melltartót és tangát hordani „trendi”, a nagyobbak olyan videók alapján tanulják meg a sminkelést, amelyek a pornósztárok sminkjét utánozzák: az ajkaikat például olyan „csókosra” kell kifesteni (vagy feltöltetni), mint a Bretz-babáké. (Tudjuk, hogy a száj formája a szeméremajkakra utal, „ősi jelkép”.) És még mennyi nehezen teljesíthető elvárás, amelyek mind a szexuális tárgy-mivoltukat hangsúlyozzák! Ez pedig már nem popkultúra, hanem „pornókultúra”, vagyis a pornóipar érdekeinek megfelelően formált gyerekkor és társadalmi tér.

6. „Semmi erkölcstelen nincs a pornóiparban mindaddig, amíg a szereplők nagykorúak, tudatosan vállalják és még fizetést is kapnak érte. Pornószínésznek lenni egy foglalkozás.” Nem, ez többnyire a kizsákmányolás, kihasználás egyik formája.

A pornófilmek résztvevőit leginkább a szegény, rossz emberi és gazdasági körülmények között élő lányok (és fiúk) köréből verbuválják. Ők azok ugyanis, akik nincsenek felvértezve semmilyen kihasználással szemben. A pornóipar pedig kizsákmányolja őket: beleegyezésük legtöbbször a körülmények ismerete nélkül, kényszer hatására jön létre, a nagy profit pedig nem az ő zsebükbe vándorol. A szereplőknek – elsősorban a nőknek – sokszor kell elszenvedniük megalázást, testi bántalmazást. Maradandó fizikai (és lelki) sérüléseket szenvedhetnek az extrém helyzetekben.

A pornóipar rokon a prostitúcióval, amely lényegét tekintve emberkereskedelem.

7. „A pornófilmek forgatására is vonatkoznak jogszabályok, egészségügyi előírások. Szigorítsák azokat, tartassák be, és akkor normális keretek közé lehet szorítani ezt az iparágat is!” Tévedés.

A pornóipar nagyobbik része a szürke- vagy feketegazdaságban működik. Mint ahogy a pornóüzletek zöme is a világháló dark webnek nevezett, lenyomozhatatlan mélyrétegeiben zajlik. A fejlett államok persze kísérletet tesznek rá, hogy tiltsák vagy kontroll alá vegyék a pornóipart, de többnyire hiába. Nézzük például a gyerekpornó esetét! Mostohalány-, diáklány- és bébiszitterpornó – jobb esetben ezeket nagykorú lányok alakítják gyerekesnek maszkírozva, copffal, iskolai környezetben vagy gyerekszobában. Rosszabb esetben valóban kiskorúak azok, akiken a forgatás során erőszakot követnek el. Az Egyesült Államokban az utóbbi húsz évben több törvénycsomaggal és szabályozási tervvel álltak elő a törvényhozók (például a forgatási körülmények egészségügyi szabályozása – gumióvszer használata – és a szereplők életkorának nyilvántartása érdekében), de a törvényi erőre emelkedést megakadályozta a „Szövetség a Szólásszabadságért” (Free Speech Coalition) nevet viselő lobbiszervezet, amelynek 1973 óta az a dolga, hogy jogilag megfúrja a pornóellenes szövetségi törvényeket. Ezt az „emberjogi” lobbicsapatot a Mindgeek multinacionális vállalat pénzeli, amelynek szinte teljes monopóliuma van a pornóipari termékek terjesztésére a világon.

8. „Magyarországot kevéssé érinti a pornónézés és a pornóipar.” Tévedés.

Talán emlékszünk még, hogy két éve bejárta a hír a sajtót: pornófilmet forgattak egy budapesti, forgalmas utcában parkoló teherautóban, amelynek kívülről átlátszatlan, belülről átlátszó volt az oldala. Az ilyen véletlen(?) lelepleződések csak a jéghegy csúcsát mutatják. Magyarország mára pornónagyhatalom: a világ legnagyobb, élő közvetítésű és felvett videókat is lejátszó pornóoldala az egyik leggazdagabb magyar ember tulajdona. Magyarország azért is vonzó helyszín, mert minden pornógyártónak az az érdeke, hogy minél „minimalistább” körülmények között, minél kisebb befektetett pénzből forgasson, márpedig itthon sok a szegény lány, akik nemcsak a nyugat-európai prostitúció, hanem a helyi filmforgatások „munkaerő”-utánpótlását adják.

9. „Ha a pár mindkét tagja – közös megállapodással – nézi a pornófilmeket, az nem árt a kapcsolatnak, hanem még fel is dobja azt.” Aligha.

A közösen fogyasztott pornó a látottak utánzásának vágyát ébreszti fel sok esetben, ami hosszabb távon fizikailag ellehetetleníti a normális szexuális kapcsolatot. (Hasonlít ez a közös megállapodáson alapuló nyitott házassághoz, amely az esetek többségében végül egymás kínzásához vezet, lelki téren.)

10. Kárhoztatod a világhálót, amiért a pornográf tartalmakat robbanásszerűen elterjesztette? Fölösleges.

Pornó valószínűleg azóta létezik, amióta társadalmi normák korlátozzák a szexualitás szabad és parttalan kiélését. A múzeumok és könyvtárak korábban zárt anyagokként tárolták a régi korok pornográf műalkotásait, könyveit. (Ma már néha kiállításokon is bemutatják ezeket.) Nem új a műfaj, de kétségtelen, hogy ma már sokkal szélesebb körben és könnyebben elérhető. Ám valószínű, hogy az internet terjedését ugyanannyira segítette a pornográfia, mint viszont. Nem túlzás tehát az a kijelentés, hogy

a pornófogyasztás mérgezi a társadalom pszichéjét.

Mielőtt azonban végképp elkeserednénk, vagy tanácstalanul széttárnánk a kezünket, hogy „most akkor mit csináljunk?”, sietek leszögezni: az emberiség sok káros változást túlélt, kihevert vagy legyőzött már. Az önvédelmi mechanizmusok ugyanúgy ébredeznek egyéni és közösségi szinten is, mint például a környezetünk vegyi szennyezése vagy az elmagányosodás csökkentésének érdekében. A szeretetteljes, őszinte, elfogadó, ugyanakkor határokat szabó szülő-gyerek kapcsolat a legelső lépés. Az olyan fogalmak megtépett nimbuszának visszaállítása, mint „természetes”, „normális”, „erkölcs”, „elköteleződés”, „hűség” jelezhetik a pornómérgezés elleni védekezés – és egyben haladás – irányát.

A cikk forrásai és inspirálói:

Halász Sári: Megint szabadabb a vásár: gyerekpornót tessék!
Krúdy Tamás: A felizgatott agy "bosszúja" - A pornó fogságában
Szám Kati: Hogyan kommunikáljunk a kamaszokkal intimitás és szexualitás témában? Képmás magazin, 2017. 4. szám (április)
Philip Zimbardo: Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak? Libri, 2016.
Mi a baj a pornóval? Előadás a kikapcsolt férfiakról
A prostitúció és pornó kapcsolatához: Beszámoló a Mennyit érsz? kiállításról
Kamaszok a pornóról: Válasz-utak: A pornó és a tizenévesek