Korán szülnek – koraszülnek

De vajon mikor és hol jönnek ők, a vágyott gyermekek valóban?

Évek óta sok a hír arról, hogy későn jönnek. Már ha jönnek egyáltalán. De ha tényleg jönnek, akkor abban egyet kell értenünk, hogy soha nem lehet elég későn, csak jöjjenek. Amíg a test és a körülmények engedik, és vágyunk is rá, addig soha nem késő gyermeket vállalni. Ez legyen alapvetés.

Beszélhetünk-e arról, hogy jöhetnek-e ugyanezek a gyermekek korán?

Létezik-e egyáltalán a korán, az időelőttiség, amikor gyermekvállalásra gondolunk? Nem könnyű ezt felhoznom férfiként, főleg egy tradicionális közösségből érkező cigány férfiként. Tabu maga a témakör, miközben bántó leegyszerűsítés fogadja sok helyen, ha szóba kerül, hogyan is állnak a hátrányos helyzetű, konkrétan a cigány közösségek a gyermekvállalás kérdéséhez. Egészen méltatlan, sőt, néha visszautasítandó az a hangvétel, ami felbukkan ilyenkor, miközben maga a téma nagyon komoly súllyal bír, és ha nem foglalkozunk vele végre úgy, ahogyan szükséges, az komoly következményekkel jár. Sőt, sajnos azt kell mondanom, hogy járt már eddig is, még ha sokan nem is akarják észrevenni vagy felfogni a hatását, a jelentőségét.

Persze változnak az idők, egy évszázad akár évtizedekkel is hátrább tolja a gyermekvállaláshoz társított ideális kort a társadalom nagy részében.

Miközben a megváltozó körülmények sokszor pont azokra nem hatnak, akikre pedig szükséges lenne. Furcsa dolog azt kimondani, hogy a nagyszüleink, a dédszüleink sokkal rosszabb körülmények között, egy sokkal kényelmetlenebb, nehezebb, több küszködést kínáló világban vállalták el a nagyszüleinket és a szüleinket – sokan valóban 20 éves koruk előtt még. Azaz volt időszak, amikor a korán fogalma nem igazán – illetve csakis mai mércével tekintve – volt értelmezhető a társadalom egészében. Aztán kényelmesebbé vált a világ, az élet, helyet kapott a nő és az anya is a munkaerőpiacon, illetve maga a szükség lett egyértelmű, hogy kétkeresős családok kellenek, ami aztán magával hozta, hogy az elmúlt évtizedekben a gyermekvállalás ideje mind későbbre került – de elsősorban a többségi társadalomban. A hazai cigány közösségek jelentős részében ez nem sokat változott az évtizedek alatt, de nem a hagyomány vagy éppen a régi értékek, a folklór vagy a belső kulturális értékek miatt. Teljesen más, és nagyon is a modern korhoz kapcsolódó okokat találunk, amelyeket ha meg merünk vizsgálni, egészen közel kerülhetünk a korán vállalt gyermekek gondolatához is.

Sokan tudják, de megint egyértelművé kell tenni, hogy a hazai cigányközösségek túlnyomó része a vesztese volt a rendszerváltozásnak.

A munkájukat a privatizáció folyamatában elsőként elvesztő cigányok – főleg az ország keleti és északi megyéiben – a gyárkapukon kívülre kerülve azt vették észre, hogy a szocializmusban ugyan valóban munkát adtak sokaknak (hol valósat, hol csak az illúzióját), de egyben el is vették saját identitásukat, saját közösségeiket, elvették a kultúrájukat – és ennek következtében rohamtempóban estek szét a vidéki közösségeik. Több száz éves értékek kérdőjeleződtek meg a teljesen tanácstalanná váló és magukra maradt közösségekben, ahol sok helyen a természetes racionalitás is eltűnt. Ennek a nehéz, súlyos folyamatnak a lassítása és megállítása hosszú időt, rengeteg munkát, számos elbukó, de jó szándékkal megindított kezdeményezést, folyamatos újrakezdést és korrekciót követel meg mindannyiunktól és a mindenkori kormányoktól.

Közben nyilván számos dolog összefügg.

Mert például a rossz lakhatási körülmények között nem lehet jól tanulni, aki pedig nem tanul jól, annak kevés az esélye arra, hogy megfelelő munkát találjon, munka nélkül viszont megélni nem lehetséges, és így a szülei nyomorát örökíti tovább a gyermek is. Ezek az összefüggések csak nagyon lassan bonthatók meg, egészen aprólékos és nehézkes munkával lehet minden területen javítani egy keveset. Ugyanakkor az egyik legfontosabb kérdés, amely talán az egész felzárkózási kérdéskörnek az origója, a demográfia kérdése, és azon belül is a gyermekvállalás.

Gyermeket vállalni lehetőség, felelősség, öröm, kiteljesedés, folytatás, új szintre lépés... 

...azaz általában valami olyan dolog, ami megköveteli, hogy emberek egy kisebb-nagyobb csoportja vállaljon tudatos magatartást és tudatos döntéseket. Rengeteg az ösztönösen, a biológia által hajtottan megélhető élmény, de közben nagyon is kell a tudatosság, a felelős döntés, a rákészülés vagy éppen a közösség támogatása. Ha a soha nem későn elvállalt gyermekek esetében támogató körülményként említettük meg azt, hogy engedje a test, akarja a lélek és adottak legyenek a baba megszületéséhez és felneveléséhez a megfelelő körülmények, akkor azokat miért is ne követelnénk meg a korán érkező kisdedek esetében is? Ha megvannak mind, akkor azzal gyakorlatilag maga a korán kifejezés veszti értelmét, hiszen a megfelelően felkészített, egészséges testben egészségesen gyarapodhat minden magzat; a megfelelő lélek örömmel és szeretettel fogadja majd, illetve a megfelelő körülmények is segítik a felnevelését.

Általában ez az a pont, ahol a munkám során megtartott előadásokon ezt az idilli képet kettészakítja egy otromba megjegyzés – amely ugyanúgy érkezhet a helyi cigány közösségből, mint a többségi társadalomból.

Ilyenkor döbbenek rá, hogy idealisztikusnak látom a babavárás időszakát, és hogy mennyire vakon hiszek abban, hogy a tudatos gyermekvállalás egy olyan téma, amelyről nemcsak kell, de lehet is beszélni ma Magyarországon. Sajnos nincs így. És éppen ezért fontos minden olyan megszólalási lehetőség, ahol teljesen atipikus módon én, a cigány férfiember szólhatok egy olyan dologról, amelyről nagyon sokat kell még beszélnünk, és nagyon sok mindent kell teljesen más megvilágításba helyeznünk.

Néhány éve a miskolci kórházban történt több haláleset világított rá igazán arra, mennyire fontos és társadalmi hatású a koraszülöttek kérdése.

Akkor, 2013 nyarán nyolc koraszülött csecsemő halt meg néhány napon belül. Sokan akkor úgy vélték, hogy a kórház nem biztosította a megfelelő higiéniás feltételeket, és valamilyen fertőzés okozhatta a haláleseteket. Ám több helyi szakember is úgy ítélte meg, hogy a koraszülés kérdése nem kizárólag egészségügyi téma, hanem abban megjelennek benne a szociokulturális körülmények is, ami nagyon egyszerűen megfogalmazva azt jelenti, hogy ahol a gyermekvárás időszakában nincsenek biztosítva a szükséges feltételek, vagy nem támogató a környezet, és/vagy nem kellően tudatos maga a várandós kismama és a családja sem, akkor azzal megnő a koraszülés veszélye. Kis súly, gyengébb immunrendszer, könnyebben elkapott betegségek. A köraszülés országos magyar átlaga sajnos közel kétszerese az Európai Unióban mért átlagnak, ami azt jelenti, hogy nálunk 100 megszülető babából akár 6–8 is idő előtt jön a világra. Ugyanakkor megyékre lebontva a számok éppen azt mutatják, amit sokan sejtünk: a hátrányos helyzetű, a cigányok által átlagosan nagyobb számban lakott megyékben vannak a legmagasabb értékek, amelyek sajnos igenis összefüggenek egymással.

Most vetem papírra a legnehezebb gondolatokat, és kérem a társadalom felelős részét, hogy gondolkodjon róluk támogatóan, és segítse, hogy változhasson majd a helyzet.

Fiatal korban, nem megfelelő életkörülmények között, a várandósságra felkészületlenül vajon mennyi jut az idealizált babavárás élményéből egy olyan cigányleánynak, aki minden segítségre, minden támogatásra rászorul? Vajon mit kell nekem vagy bárki másnak tennie azért, hogy a terhesgondozásra eljussanak a 20 év alatti cigány kismamák, és lehetőleg ne egyedül? Vajon hogyan érhetem azt el, hogy ne gyújtson rá, hogy próbáljon tudatosabban enni, vagy hogy elkerülje a cukorbetegséget? Vajon hogyan juthatunk el oda, hogy nem kioktatni akarjuk ezeket a fiatal kismamákat, hanem jó szándékot felmutatva segíteni nekik abban, hogy tudatosabbá váljanak? Vajon hogyan érhetem el a cigány közösségekben, hogy kevesebb legyen az „asszony-dolog”, és hogyan vonjam be a férfiakat is mindazokba a folyamatokba, amelyektől eddig irtóztak, hiszen azok a „nőknek valók”, és vonták ki magukat számtalan dologból erre hivatkozva? Vajon eljön-e az az idő, amikor az apás szülés a roma közösségben is tiszteletre méltó, majd teljesen természetes lesz? Nem, egyáltalán nem felesleges kérdések ezek, és nem szabad azzal elintézni, hogy az csak a cigányok ügye. Változás kell, egyértelmű változás.

Mindehhez én ebben a pillanatban annyit tehetek, hogy rengeteget beszélek erről a dologról velük. A cigányokkal.

Nem mondhatom meg, hogy ki mennyi gyermeket és mikor vállaljon, ez legyen egyéni elhatározás kérdése. De azért igenis tenni szeretnék, hogy tudatos döntések szülessenek, amelyek utána valós jövőképet adhatnak a megszülető gyermeknek, a családjának, a helyi közösségnek. A tudatosság pedig el fogja hozni azt az időt, amelyben a vállalt gyermek nem lesz korán, hanem pont akkor érkezik meg, amikor az a legmegfelelőbb. Akkor csökkenhet a koraszülöttek száma, illetve nőhet a jobb esélyekkel és egy tudatosabb közösségbe megérkezettek száma. Ez társadalmi felzárkózást kínálhat, ami pedig az egész ország kiemelt érdeke. És mielőtt bárki félreértené, nem arról szólnak a fenti sorok, hogy a hazai cigányság kollektíven úgy vállal gyermeket, hogy azzal saját sorsát és a nemzet egészét döntené romba. Arról szólok, hogy az ország jól meghatározható részeiben számos roma közösségben komoly gond a tudatos gyermekvállalás kérdésének, felvetésének hiánya, és ez komoly nehézségek elé állítja az állami ellátórendszert, a közösségeket és magukat a családokat is. A változásnak bent, a közösségekben kell megjelennie először, de ehhez szükséges, hogy a többségi társadalom is nyitottan álljon a kérdéshez, és a közbeszédnek arra a szintjére emelje, ahol már megkerülhetetlenül foglalkozni kell vele.

Gyerekeket várunk. Mindannyian. Segítsük egymást benne!

Képek forrása: burst.shopify.com