Aczél Petra: Jó mulatság
„Az évek szállnak, mint a percek” – írja Faludy György Villon Haláltánc-balladája fordításának refrénjében. Igen, sokszor így érzékeljük. Talán azért, mert ahogy telik életünk, egy esztendő egyre kevesebb részét teszi ki a megélt időnek. Vagy azért, mert az időbecslésünket az is befolyásolja, hogy mennyi minden történik: ha sok, gyorsabbnak, ha kevés, lassabbnak érezzük a percek múlását. De az is lehet, hogy egyre több hasonló tapasztalásban van részünk, amelyekkel nem először találkozunk, ezért nem emlékezetesek. Amikor először élünk át valamit, akkor érezzük lelassultnak az időt. Különben száll – vagy ahogy földhözragadtabban mondjuk, rohan.
Mások – tudósok, szakírók – viszont arra figyelmeztetnek, hogy fontos „megállóhoz”, egy új axiális, vagyis „tengelyforduló” korszakba értünk.
Arról, hogy létezik ilyen, először Karl Jaspers, a 20. század elejének neves filozófus-pszichológusa írt. Úgy látta, hogy a Kr.e. I. évezred középső századaiban a világon mindenütt olyan eredeti gondolatok születtek, amelyek a régi bizonyosságokat megingatták, és a világ új értelmezésének adtak utat. Az első axiális kort az ember bensőjének és az abban rejlő transzcendens iránynak a felfedezése adta – az emberség értelmezése, a racionalizmus és spritualizmus vitája, a megvilágosodás igényének konfliktusai. A zaklatott fordulatkornak, a változtató gondolatok sodrásának ad azután a kereszténység víziót és rendet-rendszert.
És ma tényleg itt az új axiális kor? Erre a kérdésre biztos nem egy okostelefon adja meg a választ.
Úgy tűnik, a több mint 300 éve tartó „értelem korát”, a felvilágosodás uralkodását megtörik újra a nagy létkérdések. Kik vagyunk? Mi a dolgunk a világban és magunkkal?
Igen, a technológia is sok újítást hozott 2017-ben. Okostükröt, amely kielemzi a bőrünket, és interaktívan megoldást talál a bajokra. Vagy okosbiciklit, amelyet ugyan hajtani kell, de többszörös gyorsaságot ad. Előttünk a virtuális valóság és a hosszú élet. Mégsem ezek a témák ráztak fel leginkább minket 2017-ben. Hanem a legalapvetőbb kérdések. Persze, ezek elsőre, a médiában botránynak tűntek, amelyektől kicsit viszolyogni illik a jólnevelt, kommenteléstől irtózó polgárnak. „Kikértük magunknak” őket. Válságot éreztünk. De ha a mélyükre nézünk, azt látjuk: újra a lényegről beszélünk. Nem fájdalommentesen, de úgy talán nem is lehetne.
Itt volt például a lombikbébi-vita, amelyben újra, végre megint, az életről, a vágyottról és teremtettről beszélgettünk.
Aztán az év második felében – 2016 után másodszor – Magyarországon is megjelent a férfi-nő kapcsolat botránya.
Azért nem nevezem szexuális zaklatásnak, mert a téma ideológiai szótártól mentes mélyén ott lappang annyi más kérdés: testről-szerelemről, hazugságról-hatalomról, de mindenekfelett erkölcsről és becsületről.
Elkezdtük újra érezni, hogy egyetlen emberi állítás nagyobb erővel bír, mint milliónyi adat.
Hogy szükség van a sokszor viszolyogtató, kiábrándító szembenézésekre, a felfedezésekre, és hogy nem fognak mindenre választ adni a jogászok, a spin doktorok és az adatbányászok. Igaz, az axiális korok nem kényelmesek és nem ízlésesek. Minden ki- és felfordul. De különös ajándék és küldetés ilyen korban élni. Többé már nem kell aggódnunk, akkor sem, ha robotok dolgoznak a munkahelyünkön. Mert az igazi emberi munka, a „jó mulatság” – ezúttal már Vörösmartyt idézve – még csak most következik.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>