Művészfilm egy nagy művészről: Rodin

A film Rodin érett korának egy nagyobb időszeletét fogja át. Negyvenéves a film kezdetén, éppen első igazán nagy állami megrendelésén, a Dante Isteni színjátéka alapján készülő Pokol-kapun, pontosabban annak egyes figuráin dolgozik. Tanítványai, alkalmazottai segítik a hatalmas munkában, közöttük ott van Camille Claudel, aki rajongással tekint mesterére. Hamarosan szeretője és életének fontos szereplője lesz. Szerelme? Nehéz ezt a szót használni egy alaptermészete szerint önző, leginkább csak művészi önmegvalósításával foglalkozó ember esetében, aki sem gyermekei anyjával (egy egyszerű lelkületű cselédlánnyal), sem számos szeretőjével nem tudott mélyebb emberi viszonyt kialakítani. Kapcsolatainak sorában kétségtelenül kiemelkedő helyet foglal el Camille, akivel nemcsak a testi vonzalom, hanem még sokkal inkább a rokonlelkűség, a hasonló művészi látásmód, a kölcsönös művészi inspiráció kötötte össze. Camille nagy szobrászi tehetségével, vibráló, „életet faló” egyéniségével sokáig vonzotta Rodint. A művészettörténészek véleménye megoszlik arról, melyikük köszönhet többet a másiknak. Kettejük rajongó, majd gyűlölködő kapcsolatának nyolc éve a film egyik nagy és szépen kibontott témaíve.

Művészéletrajzi film nem létezhet a nagy művek alkotói folyamatainak ábrázolása nélkül. Ez a film részben teljesíti ezt az elvárást, de inkább a művész lélektani megismertetésére, egy nagy egyéniség színészi ábrázolására helyezi a hangsúlyt, bár fel-felvillant készülő, nagy alkotásokat is, például a „Calais-i polgárok”-szoborkompozíciónak vagy Victor Hugo szobrának születését. Jól ábrázolja a művész felé áradó kortárs lelkesedést és csodálatot, ugyanakkor az értetlenséget és az elutasítást is. A film központi motívuma pedig a Balzac-szobor, vagyis a birkózás a hosszú ideig, sok művészi gyötrelemmel formált – és saját fő művének tartott – alkotással. Végigkísérhetjük alakváltozásait, látjuk a kortársakban kiváltott döbbenetet, és a szobor a film legvégén is visszatér egy nagyon disszonáns környezetben.

A Rodin-t minden művészetszerető embernek ajánlom, és azoknak is, akiket érdekel a nagy géniuszok egyszerre taszító és vonzó, kicsinyes és lenyűgözően hatalmas lelki világa.

Rodin – Az alkotó. Francia-belga-amerikai életrajzi dráma, 119 perc, 2017. Rendező és forgatókönyvíró: Jacques Doillon. Szereplők: Vincent Lindon (Rodin), Izia Higelin (Camille Claudel), Séverine Caneele (Rose Beuret).

A kép forrása: http://eiga-review.jp