Nagyiéknál minden jobb

Nagy Generációból nagyszülő

Persze nem minden nagymama felel meg a képeskönyvek és sütőporreklámok nagyanyó-képének. Nem tudnak sütni, reggelente a munkahelyükre sietnek, és nem lesik lélegzetvisszafojtva az unoka minden kívánságát. Talán nehéz elképzelni, de a ma ötvenes-hatvanas éveiben járó generáció ugyanazokból az emberekből áll, akiket annak idején beat-nemzedéknek hívtak, akik a hatvanas években nemre való tekintet nélkül hosszú hajat növesztettek, farmernadrágban jártak és újfajta, botrányos zenékre ringatták magukat. A nyolcvanas-kilencvenes években pedig szülőként húzták az igát. Elvárni nem lehet tőlük, hogy csak azért, mert az ő megkérdezésük nélkül a gyerekük úgy dönt, hogy utódot szeretne, ők mindent és azonnal eldobjanak, ami addig fontos volt az életükben, és hirtelen jóságos nagyanyóvá és nagyapóvá változzanak, ám szerencsés az a család, ahol a nagyszülő már nyugdíjas, de még ereje teljében van, és energiáit nem fél az unokákra „pazarolni”.

„Engem mindenki nagyon irigyel az óvodástársak szülei közül, mert tudják, mennyi segítséget kapok mind a két nagymamától” – mondja a 36 éves, kétgyerekes Anita. „Miközben a saját szüleikre vagy anyósukra panaszkodnak, arra persze nem gondolnak, hogy nálunk se rózsaszín minden, de mindannyian képesek vagyunk a kompromisszumokra. Mi a férjemmel nem szólunk, ha az egyik nagymamánál DVD-t néz a gyerek, ami itthon nem szokás, és nem dorongoljuk le a másikat, ha úgy magyarázza el, miért nincs lába a féllábú bácsinak, hogy azért, mert levágta a doktor néni. A mi gyerekeink még soha nem hallottak tőlünk rosszat a nagyszüleikről, megmagyarázzuk nekik, hogy ott mások a szabályok, néha korrigálunk egy kicsit, például kiegészítjük a történetet azzal, hogy a doktor néni nem vágja le csak úgy bárkinek a lábát, csak akkor, ha ez a legjobb megoldás. Mindkét nagymama bármikor mozgósítható, és mi tisztában vagyunk vele, hogy ez nagy kincs. Így én is tudok dolgozgatni, lelkifurdalás nélkül, sőt, néha még a férjemmel is eltölthetünk egy kis időt kettesben.”

Nem pótszülők

Előfordul olyan helyzet is, ahol a fiatal szülők talán túlságosan is elkényelmesednek, és szinte az egész gyereknevelés súlyát átteszik a segítő szándékú idősebb generációra. Ha az anyuka a gyereke születése után döbben rá, hogy továbbtanulni, „önmegvalósítani” szeretne, ma már megteheti anélkül, hogy a környezete rosszallását váltaná ki, hiszen „boldog gyerek csak egy boldog anyuka mellett létezhet”. Szinte elvárás ilyenkor, hogy a nagymama menjen a kicsiért az óvodába, cipelje különórákra és ácsorogjon mellette a homokozónál, hiszen „úgyis nyugdíjas”. Így volt ez Magdiéknál is, aki nagymamaként egyszer csak azon vette észre magát, hogy szinte anyja helyett anyja az unokájának, nem besegít, hanem kötelességet teljesít, erőn felül is.

Kép: Pxhere

A gyerek kérdez

A XXI. században is nehéz megtalálni az egyensúlyt. Talán segít, ha időnként megállunk egy pillanatra, és odafigyelünk arra, hogyan látnak bennünket a gyerekeink. Mert könnyen lehet, hogy miként mi nem tudtuk elképzelni, hogy folyton gályázó őseink valaha beat koncertekre jártak, a minket figyelő mai kicsik sem hiszik majd el, mire felnőnek, hogy a mi életünk másról is szólt, nemcsak a folytonos rohanásról. Amikor túl sokat követelünk a nagyszülőktől, vajon nem a hajdani gyermek szólal meg bennünk? „Rám nem volt ideje, engem bölcsődébe adott, most leróhatja az adósságát!” S közben ott szuszog a gyerekszobában az, aki egy nap bennünket is szembesít elmulasztott feladainkkal.

A Potsdami Egyetem pszichológia professzorának, Harald Uhlendorffnak a vizsgálatai szerint a mai nagyszülők nagyobb megbecsülésnek örvendenek, mint a néhány évtizeddel korábbiak. Míg régebben túlságosan engedékenynek vagy épp ellenkezőleg, túl konzervatívnak és szigorúnak tartották őket, a kutatások azt mutatják, ma kevesebb a konfliktus. A megkérdezett nagymamák 70%-a jobban élvezi a felelősség nélküli nagyszülőséget az anyaságnál – és esze ágában sincs beavatkozni a nevelési kérdésekbe.

Az pedig, ha a szabályok egy része más a szülői házban, mint a nagyszülőknél, nemhogy ártana, de valójában nagyon is jó hatással van a gyerekekre: így korán megismerik a világ sokszínűségét, fejlődnek a szociális képességeik, és megtanulnak alkalmazkodni a különböző feltételekhez.