Miért hisszük, hogy kézben tartjuk az életünk, miközben már rég nem mi döntünk?

„Az alkohol lelassítja a gondolataim, és segít, hogy levegőhöz jussak” – ezzel a mondattal indul a HBO és a National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism (NIAAA) közös filmje, a Risky Drinking (Alkohol – az észrevétlen határ). Ez a felütés tökéletesen tükrözi mindazt, amit a dokumentumfilm készítői be akarnak mutatni, vagyis a függőség megtévesztő, önigazoló természetét, azt a hamis biztonságérzetet, amelyet az alkohol átmenetileg képes nyújtani. 

A film nem csupán az italfogyasztás extrém eseteit mutatja be, hanem azt a fokozatos lejtőt, amelyen szinte észrevétlenül csúszik le az ember, miközben úgy érzi, ura a helyzetnek. 

A Risky Drinking láthatatlan határvonalat feszeget: meddig számít az ivás társadalmilag elfogadottnak, és hol válik kockázatossá, önpusztítóvá?

Az alkohol rendkívül veszélyes szer, különösképp mivel a legtöbben csak ártatlan szórakozási eszköznek tekintik, pedig a rendszeres fogyasztása lassan, de biztosan képes felülírni a személyiség működését, az egészséget és a kapcsolatok minőségét.

Az NIAAA filmhez készült statisztikái szerint az Amerikai Egyesült Államokban a felnőttek 70 százaléka rendszeresen fogyaszt alkoholt, egyharmaduknál pedig már előfordult, hogy elvonási tüneteket észleltek magukon. Magyarországon sem jobb a helyzet, a WHO statisztikái szerint ugyanis világszinten élen járunk az alkoholfogyasztásban – lakosságarányosan nézve az oroszokkal és a beloruszokkal versenyzünk. Bár a Risky Drinking elsősorban az USA-ra fókuszál, a mértéktelen alkoholfogyasztás okozta egyéni és társadalmi problémák globálisak, így egy világszerte végtelenül aktuális filmről beszélünk.

Az alkalmi alkoholista

A film négy különböző ember történetén keresztül vizsgálja az alkoholizmus lélektanát, annak különböző aspektusait, széles spektrumát.  Az első szereplő, Kenzie fiatal egyetemista, aki úgynevezett „alkalmi alkoholista”. A lány hétköznap éli a felnőttek kiegyensúlyozott és fegyelmezett életét, de hétvégén teljesen elengedi magát. 

A film készítői figyelemmel kísérték, ahogyan hétvégenként csupán egyetlen este alatt elfogyaszt akár 13–15 italt is.

Bár kívülről csinos, sportos és magabiztos, az alkohol gyorsan felszínre hozza a belső bizonytalanságait, a súlyos depresszióját, ami minden este végeztével pánikrohamokban és csillapíthatatlan sírógörcsökben csúcsosodik ki.

Az Egyesült Államokban a 18 és 34 év közötti korosztályra a legjellemzőbb a mértéktelen alkoholfogyasztás, ráadásul az ebben az életszakaszban jellemző hedonisztikus bulikultúra és a közösségi elvárások miatt a mértéktelen ivás gyakran a beilleszkedés vagy a feszültségoldás eszközévé válik. Ez az időszak ugyanakkor a határkeresésről is szól, pedig a 25 éves korig folyamatosan fejlődő frontális lebeny a döntéshozatalért és önkontrollért is felel, vagyis az agy ebben a periódusban még különösen sérülékeny.

Ez magyarázza, miért hajlamosabbak a fiatalok gyorsan függőséget kialakítani: az idegrendszerük szó szerint tanulja az alkohol által keltett jutalomérzést, ezért nehezebben képesek ellenállni a csábításnak. Az alkohol a dopaminrendszeren keresztül jutalmazó érzést kelt az agyban, ami aztán rögzíti, hogy az ital fogyasztása kellemes érzelmi állapothoz vezet. Ez szó szerint a 22-es csapdája a saját szervezetünkön belül.

Kép

Forrás: HBO

Üldöző és üldözött

A következő képkockák egészen más élethelyzetet villantanak fel: egy középkorú családapa, Mike hétköznapjait látjuk a képernyőn, aki az extremizmus egy egészen sajátos válfaját képviseli, ugyanis naponta képes elfogyasztani egy-egy üveg töményt. Nála már megjelennek a családon belüli erőszakba torkolló súlyos esetek, ugyanakkor megfigyelhetjük a családi dinamika teljes átalakulását is. 

A jól ismert pszichológiai modell vetíthető ki erre a házaspárra: a függőségek esetében igen gyakran fennálló üldöző-üldözött modell. 

A függő és hozzátartozója – ebben az esetben Mike és a felesége – egy kölcsönösen romboló körforgásban élnek, ahol az egyik fél a másikra reagálva tartja fenn a káros viselkedésmintát. A gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy a függő partner folyamatos kontroll alatt áll, miközben az alkoholhasználat fenntartásához szükséges támogatás vagy hatékony beavatkozás hiányzik. 

Mike esetében a feleség figyelmeztetései nem elegendők a viselkedés megváltoztatásához, sőt a folyamatos fegyelem gyakran az áldozati szerep legitimálásához vezet. Ehhez hozzájárul a társas környezet – vagyis ebben az esetben az ivócimborák –, akik megerősítik a függőben az üldözött- és az áldozatszerepet, egyszersmind támogatják az alkoholfogyasztást. A megerősítés révén az ivás normalizálódik, a felelősség érzése csökken, és a függő viselkedése stabilizálódik.

Út a szabadság elvesztéséig

Ez a társas fenntartó mechanizmus figyelhető meg a dokumentumfilm harmadik szereplőjénél, Noelnél is. Az egyedülálló anya újdonsült baráti társaságával csúszik bele az alkoholizmusba. A baráti találkák egy hetente ismétlődő esti borozásra korlátozódnak, azonban Noel esetében az alkoholfogyasztás folytatódik a hét többi napján is, mígnem olyan méreteket ölt, hogy lemarad gyermekei életének nagy eseményeiről. 

A baráti reakciók ebben az esetben is sokat elárulnak, ugyanis viccelődéssel, bagatellizálással próbálják oldani a feszültséget, miközben valójában csak fenntartják a problémát. 

A függőség egyik legpusztítóbb hatása, hogy fokozatosan elnémítja az egyén felelősségérzetét, és háttérbe szorítja az igazán fontos kapcsolatokat.

A negyedik történet Neal-é, aki a film legextrémebb alkoholfüggője. Napi alkoholfogyasztó, és a megvonásnak itt már komoly fizikai tünetei vannak: remegés, izzadás, agresszió. Nála már kimutathatók súlyos szervi károsodások, a kórházi detox során pedig az is jól látszik, mennyire megterhelő az alkoholmegvonás egy függő esetében az idegrendszerre és a szervezetre. Annak ellenére, hogy halálközeli állapotba sodródik, a visszaesés gyorsan bekövetkezik. 

A súlyos alkoholfüggőség egyik legfájdalmasabb következménye itt a dehumanizáció, amikor az ember életét egyre inkább a szerhez való hozzáférés és a fogyasztás igénye határozza meg, átvéve a teljes kontrollt. Az alkohol fokozatosan aláássa Neal emberi mivoltát, a férfi elveszíti azt a szabadságot, amely lehetővé tenné, hogy tudatosan döntéseket hozzon, ellenálljon a kísértésnek vagy változtasson az életén.

A négy történet négy tragédiával ér fel, azonban van némi torzítás, hiszen bármennyire durva függőségről beszélhetünk is, ezeknek az embereknek még mindig biztos hátterük van – vagy anyagi, vagy szociális értelemben véve –, ami kulcs lehet a kiúthoz. 

Ezzel szemben a legtöbb esetben az alkoholizmus tökéletes belépő a munkanélküliség, a társadalmi lecsúszás vagy épp a hajléktalanság világába. 

Annak ellenére, hogy a Risky Drinking fókuszában a középosztály áll, remekül mutatja be azokat az általános önámításokat, amelyek örvényként húzzák le a függőket, megtartva őket káros szenvedélyükben.

„Betegség az, amire gyógyszer is van!”

Az alkoholizmus betegség? Erre minden valamirevaló alkoholista azt feleli, hogy nem, ám az orvostudomány és a pszichológia gyökeresen mást állít. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az erre kifejlesztett gyógyszerek tömkelege. A nikotintapaszt vagy a cigaretta utáni sóvárgást enyhítő rágótablettát mindenki ismeri, azt azonban kevesen tudják, hogy az alkoholizmusra is van már gyógyszer, amely megakadályozza az alkohol lebontását, ezzel gátolva a fogyasztást. Egy másik stabilizálja az egyensúlyt és csökkenti a sóvárgást, vegy harmadik pedig blokkolja az alkohol jutalmazó hatását. 

A függőség azonban sokszor csak tünete egy pszichés eredetű problémának, így első körben nem érdemes gyógyszer után nyúlni, hanem a megfelelő szakmai segítség mellett megkeresni, majd megszüntetni az okot. No, de mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Az alkoholizmus azért is alantas betegség, mert nincs egy egzakt határ, amit átlépve valakit már hivatalosan is függőnek titulálhatunk. 

Ez leginkább azzal magyarázható, hogy minden szervezet máshogy reagál az alkoholfogyasztásra, a WHO azonban felállított egy heti limitet, amelynek a rendszeres átlépése már súlyos aggodalomra adhat okot. Ez a nők esetében heti 7–10 egységnyi, a férfiak esetében pedig 14–15 egységnyi alkoholt jelent. Egy egység alatt pedig 3,5 dl sört, 1,5 dl bort vagy 0,4 dl töményet értünk. Ez első olvasatra nem tűnhet olyan soknak, azonban, ha minden este lecsúszik egy-két pohárka, már érdemes lehet segítségért fordulni.

Ha saját magán vagy szerettein véli felfedezni az alkoholizmus jeleit, és változtatni szeretne, akkor forduljon az országszerte ingyenesen hívható Drog Stop Budapest Egyesülethez: 06 80 505-678. Amennyiben úgy érzi, hogy a probléma lelki eredetű, úgy az alábbi szám tárcsázásával keresse a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségét: 116-123.

Elérkezett az ősz utolsó hónapja, és ezzel együtt a Száraz November. Ebben a hónapban olyan cikkeket gyűjtünk össze, amelyek megmutatják az szerhasználat mögötti embereket, érzéseket, küzdelmeket, és motivációt adnak azoknak, akik új útra lépnének. 
Novemberben a hónap témája: Száraz November 
Kapcsolódó cikkeinket itt olvashatjátok.