Bambi atyja is magyar volt – 80 éve hunyt el Felix Salten

Költözés Magyarországról

Felix Salten Pesten, zsidó származású családban látta meg a napvilágot 1869. szeptember 6-án Siegmund Salzmann (Salzmann Zsigmond) néven, Salzmann Fülöp, a pesti sürgöny iroda ügykezelője és Singer Mária gyermekeként. Még csecsemő volt, amikor a család Bécsbe költözött, így a magyar nyelvet nem beszélte, de nem a költözés miatt, hanem azért, mert családja a kezdetektől a német nyelvet használta. Gyermekkora szegénységben telt, iskolai képzésben alig részesült. 

Tinédzserként döntötte el, hogy megváltoztatja a nevét Saltenre, és fontolóra vette a katolikus hitre való áttérést is, mivel osztrák szomszédai és iskolatársai antiszemitizmusával is meg kellett küzdenie. Amikor apja csődbe ment, a tizenhat éves Salten otthagyta az iskolát, és egy biztosítótársaságnál kezdett dolgozni. 

A hivatali állás azonban nem elégítette ki ambícióit, munkaideje lopott perceiben írogatni kezdett; verseket és könyvismertetéseket.

Különböző álneveken publikált, ezek egyike lett később írói álneve. A századfordulón jelentette meg első, rövid történetekből álló gyűjteményét, majd megalapította Bécs első irodalmi kabaréját. Kezdetben sok visszautasításban volt része, de 1902-ben megjelent Émile Zola francia szerzőről írott nekrológja, aminek köszönhetően otthagyhatta hivatalnoki állását.

Hamarosan szinte az összes jelentős bécsi lapban publikált, elsősorban színikritikákat és tárcákat. Elkezdett regény- és drámaírással foglalkozni, de művei sokáig nem keltettek különösebb visszhangot, amíg 1923-ban meg nem jelent a Bambi, ami híressé tette Saltent. A történethez egy, az Alpokban tett kirándulás adta az ötletet, így született meg a Bambi, egy életrajz az erdőből című műve.

Gyerekkönyv-e a Bambi?

A történet egy őz életét mutatja be születésétől a felnőtté válásáig. Bambi neve az olasz bambino, azaz kisbaba kifejezésből ered. Salten realisztikusan mutatja be a természet vadságát és veszélyeit, különösen a vadászó ember kegyetlenségét. Érdekesség, hogy az osztrák vadászegylet tagjai tiltakoztak a vadászok negatív ábrázolása ellen, ráadásul ez az ábrázolás azért is furcsa, mert Felix Salten maga is szenvedélyes vadász volt.

Bár állatok a szereplők, a Bambi olyan gyerekirodalmi mű, amely felnőtt kíséretet kíván. 

A regényben vissza-visszatérnek a komor témák – halál, magány, öregedés –, melyeket a családban nem érdemes tabusítani; a közös feldolgozás kulcsfontosságú. 

Elismerés helyett bezúzták 

A ’30-as években a nácizmus térhódítása miatt Ausztriában és ugyanígy Magyarországon is veszélyessé vált az élet egy zsidó író számára. A Bambi a Harmadik Birodalomban 1936-ban tiltólistára került, írója két évvel később az Anschluss elől családostul Svájcba menekült. 

A Bambi példányai Magyarországon is a zsidóüldözés áldozataivá váltak: 1944. június 16-án 120 magyar és 35 külföldi zsidó szerző 22 vagonnyi, közel félmillió könyvét zúzták be a budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárban.

Salten később, Svájcban még több állattörténetet írt, ezek közül legismertebb Perri című regénye, amely egy mókus életéről szól, a kis állat felnövését kíséri nyomon. Bambi ebben a kötetben is feltűnik egy pillanatra, bölcs és méltóságteljes alakban, az erdő uralkodójaként. Végül 1939-ben megjelent a Bambi folytatása is, Bambi gyermekei címmel.

 „Fiúk, ez az anyag tiszta arany” 

Hogyan lett világsiker a Bambi? 

A könyv 1928-ban elkészült angol fordítását Thomas Mann ajánlotta a rajzfilmgyáros Walt Disney figyelmébe, aki öt évig formálta saját stílusára a regényt, átdolgozta, hogy a gyerekeknek is befogadhatóbb legyen.

Hangsúlyosabbak lettek benne a barátságok vagy a humoros jelenetek. 

A rajzfilm cselekménye szerint az őzike, Bambi barátaival – Toppanccsal, a nyúllal és Virággal, a borzzal – együtt nő fel, és végül az Erdő Nagy Hercegévé válik. Eközben átéli édesanyja halálát, akivel vadászok végeznek, beleszeret Faline-ba, és éppen csak megmenekül egy pusztító erdőtűzből.

A film gyártása akkor kezdődött, amikor a Hófehérke és a hét törpe munkálatai már a végéhez közeledtek. Bambi története azonban egész más volt, mint bármi, amit Walt Disney stúdiója valaha készített: komolyabb hangvételű, és minden szereplője állat volt.

Ám mivel Salten regénye egyértelműen egy őzről szólt, ami nem él Amerikában, Disney és csapata a legelterjedtebb amerikai szarvasfajtát, az őznél nem sokkal nagyobb fehérfarkú vagy virginiai szarvast vette alapul. A valósághű ábrázolás érdekében a művészek előadásokat hallgattak meg állatszakértőktől, tanulmányutakat tettek a Los Angeles-i állatkertbe, az amerikai Maine állam erdeiben forgatott természetfilmeket néztek, sőt még két őzgida mozgását is tanulmányozták.

A rendkívül aprólékos munka lassította a gyártási folyamatot; például az is időt vett igénybe, hogy a Bambi hátán lévő pöttyök mindig ugyanott legyenek – emiatt kevesebb rajz készült naponta. Az őz szarvaival még nagyobb volt a gond, mivel a karakterek mozgatása közben mindig elmozdultak, ami elég szembetűnő volt. Végül igazi szarvakról készült gipszmodelleket szereztek, és azokat külön mozgatva rajzolták meg a jeleneteket. 

Lassan készült a film, de Walt Disney elégedett volt a végeredménnyel: „Fiúk, ez az anyag tiszta arany” – mondta a rajzolóknak. 

A rajzfilm sikeréből semmi sem jutott az írónak

A film világpremierje 1942. augusztus 9-én volt Londonban, az Egyesült Államokban pedig 1942. augusztus 13-án mutatták be. A filmbemutatóra nehéz időszakban került sor, mivel az Egyesült Államok ekkor már javában részt vett a második világháborúban, így a film kezdetben kevés bevételt hozott. Ennek ellenére a kis őzike története maradandóvá vált, és ma már Walt Disney egyik legbájosabb filmjeként tartják számon. A filmet három kategóriában – legjobb hangrögzítés, legjobb betétdal („Love Is a Song”), legjobb zene – jelölték Oscar-díjra. 

Azonban Bambi története a szerzőnek nem hozott szerencsét, Felix Salten ugyanis 1933-ban mindössze 1000 dollárért eladta a jogokat Sidney Franklin amerikai filmrendező-producernek, aki később továbbadta azokat a Walt Disney Stúdiónak. Emiatt az írónak a később elkészült rajzfilm óriási sikeréből egy árva cent haszna sem származott. 

A rajzfilm legszomorúbb pillanata, amikor a névtelen vadász végez Bambi anyukájával, olyan traumatikusnak bizonyult, hogy évtizedekig hatással volt az amerikai vadászati törvényekre, a trófeaszezon időtartamának megszabására és arra, ahogy a társadalom a vadászokra tekintett. 

Egy évvel a bemutató után a wisconsini hatóságok engedtek a társadalmi nyomásnak, és megrövidítették a vadászszezont, sőt számos más államban is hasonlóan döntöttek.

A második világháború miatt ez volt Walt Disney utolsó egész estés animációs filmje egészen az 1950-es Hamupipőkéig. 

Legendás szinkronhangok

Magyarországon kétszer hozták forgalomba a rajzfilmet – az 1961-es változatban olyan nagy színészek szinkronizálták a főszereplőket, mint Tordy Géza (serdülő Bambi), Tolnai Klári (Bambi mamája), Váradi Hédi (gyerek Toppancs) vagy Bodrogi Gyula (serdülő Virág). A második kiadásra több mint harminc évvel később, 1993-ban került sor. A Bambi-kultusz világszerte tovább él, tavaly megérkezett az élőszereplős Bambi is.

A Budapesten született író, aki életében nem kapta meg az őt megillető elismerést, nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. október 8-án halt meg Zürichben, fél évvel azután, hogy a második világháború az európai hadszíntereken befejeződött.

„Sokszor mondjuk: nem bírom tovább, és mégis kibírjuk, mert hiszen magunkban tudjuk, hogy el kell viselnünk, és elviseljük! Nem is tudjuk, mennyi mindent kibírunk!” – írta Salten a Bambi gyermekei című művében.