Mennyire terheli a bolygót második legnépszerűbb italunk, a kávé fogyasztása?

Bevallom, nem tartozom a legnagyobb kávéfogyasztók közé, a napi egy kávém is általában instant kávé. Akkor tettem félre az ajándékba kapott kapszulás kávéfőzőnket, amikor kicsit utánajártam, mennyi nehézségbe is ütközik a kapszulák újrahasznosítása. Tavaly ősszel azonban megváltozott a családi életünk, beszereztünk egy kotyogós kávéfőzőt. Azóta a reggeli kávézás szertartássá vált, mára két csészére növeltem a napi adagomat. 

Újdonsült reggeli szenvedélyem vajon milyen hatással van a környezetünkre? Ezt a kérdést tettem fel magamnak.

Mennyi kávét fogyasztunk?

A worldpopulationreview.com honlapon megnézhetjük, mennyi kávét is fogyasztunk (a legfrissebb adatok 2022-ből származnak). Ha az országokat hasonlítjuk össze, akkor az USA, Németország, a Fülöp-szigetek, Japán és Brazília áll az első öt helyen, aztán Oroszország, majd Olaszország. És hogy mennyi kávét fogyasztanak az egyes országokban fejenként? A Közép-afrikai Köztársaság 52,1 kg/fő mennyiséggel áll az élen, a második helyezett, Belize 25,5 kg/fővel követi. A harmadik-ötödik helyezettek, köztük Luxemburg, 22 kg/fő körül. 

Az észak-európai országokban mindenhol 10 kg fölött van az egy főre eső fogyasztás. Mi, magyarok, 1,96 kg-ot, bár a KSH szerint ennél kicsit többet, nagyjából 2,8 kg-ot fogyasztottunk 2022-ben. Én kiszámoltam a saját mennyiségemet egy évre, 6,5 kg kávé jön ki. Ez jóval a hazai átlag felett van, pedig a napi két kávé szerintem nem sok a kávéfogyasztók körében. 

Nem mindegy, mivel főzünk

Ha az európai kávéfogyasztási szokásokat vizsgáljuk, régiós jellemzőket találunk. Délen, ahol nagy hagyománya van a kávézásnak, és főként az erős, rövid kávékat szeretik az emberek, a legnépszerűbb kávéfőzők ma is az eszpresszógépek és a kotyogós masinák. 

Ezzel ellentétben az északi országokban, ahol jóval magasabb az egy főre jutó kávéfogyasztás, a filteres kávéfőzők vannak leginkább használatban. Nyugat-Európában egyre gyorsabban terjednek a kapszulás kávéfőzők. 

Hogy melyik technológia tekinthető környezetbarátabb megoldásnak, és melyik kevésbé? Nos, ez nagyon bonyolult kérdés. Sok mindentől függ. Legfőképpen attól, hogy az életciklus mely szakaszát vizsgáljuk. Ha csak a használati fázist nézzük, könnyen juthatunk arra, hogy a kapszulás kávéfőzők a legjobb megoldások. Ezek a masinák ugyanis a pontos adagolás által biztosítják a minimálisan szükséges kávé- és vízmennyiség felhasználását. 

Ráadásul az energiafogyasztásban is jó eséllyel pályáznak az első helyre, ugyanis bár magas watt-teljesítményen dolgoznak, viszont a legrövidebb idő alatt készítik el a kávét. A kapszulák előállítása ellenben nagyon energiaigényes folyamat, az életciklusuk teljes vizsgálatához pedig az is hozzátartozik, hogy ott van az irgalmatlan mennyiségű hulladék, amelyet a kapszulák jelentenek. 

Egy sokak által hivatkozott sokkoló adat szerint 2018-ban 59 milliárd kapszula került forgalomba, és ennek 95 százaléka, 56 milliárd darab hulladéklerakókban végezte. 

Ha ezeket a kapszulákat sorba raknánk, öt és félszer körbeölelnék a bolygót az Egyenlítőnél. 

Tehát mindössze a kapszulák 5 százalékát gyűjtötték vissza és dolgozták fel környezetbarát módon. A saját számításommal abból a két adatból indultam ki, amely szerint naponta iszunk hárommilliárd csésze kávét, és a kapszulás kávéfőzők nagyjából 25 százalék piacrészt képviselnek, azaz naponta 750 millió kapszulahulladék képződik. Ez a fentinél is jóval nagyobb hulladékmennyiséget jelent (273 milliárd 750 millió darab hulladékkapszulát). 

A Nespresso saját honlapja szerint globálisan a 35 százalék visszagyűjtésénél tartanak. Ha ennek az adatnak hihetünk, akkor is megmarad az a 65 százalék, amennyit most még biztosan nem hasznosítunk újra.

Mi a gond a kapszulával?

Ott van mindjárt az anyagösszetételük. Műanyagból vagy alumíniumból készülnek. Az alumíniumkapszulák is gyakran rendelkeznek műanyag bevonattal, így valójában kompozithulladékok, ami tovább nehezíti a feldolgozásukat. A kapszulák között is megjelentek a komposztálható megoldások, de ahogy más termékek, például poharak, evőeszközök esetében, ez sem jelent ma még könnyű feladatot (jellemzően csak ipari komposztálási körülmények között bomlanak le). Ráadásul hiába létezik esetleg már jó megoldás, speciális kezelési lehetőség a kapszulák számára valahol a világban, nem biztos, hogy a hazai rendszerben is működik az adott megoldás.

A filteres kávéfőzőknél is van extra hulladék, a filter. Az automata, elektromos kávéfőzők esetében pedig nem hagyhatjuk ki az elektronikai hulladékok kérdését sem. 

Számos további tényező számításba vehető a környezeti lábnyom számításakor. A kapszulás kávéfőzőknél előny, hogy nincs szükség a kávészemek erős pörkölésére, az instant kávénál pedig az, hogy egy csészényi italhoz kevesebb kávébabra van szükség. A French press kávéfőzőkhöz nem kell áram, a kotyogós kávéfőzők esetében a tartósság és az egyszerű szerkezet a környezetvédelmi előny.

Amíg a kávé elér a konyhába

A kávéfőzés környezeti lábnyomán túl a kávétermesztés és -feldolgozás hatásait is figyelembe kell vennünk.

Egy tonna kávécseresznyéből nagyjából 200 kg zöld kávébab nyerhető ki. A gyümölcsnek azonban mindössze 1-5 százaléka kerül a csészénkbe, a bab, vagyis a mag elválasztása után visszamaradó biomassza tömege a fenti, 2022/23-as referenciaévben több mint negyvenmillió tonna volt, ami hét gízai piramisnak felel meg. A kávé­főzőnkbe kerülő kávé 10-15 százalékából lesz az italunk, és 80-85 százalékából a zacc.

A kávé teljes karbonlábnyomának 40-70 százalékát adja azonban a termesztés és feldolgozás fázisa. Az erdőirtás (egy csésze kávé „lábnyoma” egy négyzetméter esőerdő területe), a talajdegradáció és szennyezés, a biodiverzitás csökkenése, valamint a vízigényesség és a vízszennyezés (egy csésze kávé átlagos vízlábnyoma 132 liter!). 

A tényleges környezetterhelés sok mindentől függ. Például attól, hogy monokultúrában vagy polikultúrában, árnyékban vagy napon termesztik-e a növényt, ezek összefüggnek a kávé típusával is.

Arabica vagy robusta?

Bár több mint tízfajta kávé létezik, mégis alapvetően kétfajta teszi ki a kávéforgalom nagy részét: az arabica és a robusta. 

Ma a termelés nagyobb részét, 63 százalékát az oválisabb és nagyobb szemekből álló, komplexebb, ugyanakkor könnyedebb ízvilággal rendelkező arabica adja. 

Ennek a kávéfajtának alacsonyabb a koffeintartalma, nagyjából a fele a robustáénak: 0,8 és 1,5 százalék között van, míg karakteresebb ízű, kisebb és kerekebb szemű társáé 1,7–4,0 százalék közé esik. Az arabica magasabb területeken (600-2200 méteren) terem, és az árnyékot kedveli. Jóval érzékenyebb a környezeti körülményekre (talajminőség, elegendő csapadék) és az esetleges fertőzésekre, mint a robusta. 

Az arabica igényessége miatt kisebb – és sajnos egyre csökkenő – hozammal kecsegtető, drágább kávéfajta. Ugyanakkor termesztése környezetbarátabb.

Kép

Kép: Profimédia

A robusta kávé igénytelenebb, jól tűri az alacsonyabb, melegebb, naposabb területeket. De a nagyobb hozam árát rendszerint a környezet fizeti meg. A napos területeken növő monokultúrákat egyre gyakrabban erdőirtással hozzák létre. A mesterségesen kialakított, napos kávéültetvényeken a természetes flóra és fauna hiányában több kemikáliát kell alkalmazni, ami a talajminőség romlásához és vízszennyezéshez vezet. 

Hogyan lesz a cseresznyéből bab?

Ha a kávébab-előállítási technológiákat hasonlítjuk össze, a természetes módszernek a szárításos technológia tekinthető. 

Ezt főként Brazíliában, Etiópiában és Jemenben alkalmazzák.

A lényege, hogy magát a gyümölcsöt a napon (kellő mennyiségű napsütés hiányában esetleg szárítóberendezésben) szárítják addig, amíg a nedvességtartalma 10-12 százalékra csökken. Ekkor választják szét a magot a tulajdonképpen addigra aszalvánnyá vált gyümölcstől.

A mosásos technológiát Latin-Amerikában, Kolumbiában, Mexikóban és egyes afrikai országokban (például Kenyában, Etiópiában) alkalmazzák. Ennél a módszernél több lépcsőben áztatják és mossák a gyümölcsöt, mielőtt a kávébabhoz jutnának. Hátránya az ­óriási vízszükséglet (15-20 liter vizet igényel a kávébab kilogrammonként). 

Kávéból tea?

Bár mi az otthonainkban jellemzően csak a zacckihívással szembesülünk, a kávécseresznyének tulajdonképpen a teljes gyümölcsrésze a kávéfogyasztás melléktermékének tekinthető. Hiszen a kávébab maga a gyümölcs magja. A feldolgozás során – annak módjától függő formában – ott marad a gyümölcs héja és húsa. A magas rosttartalmú gyümölcsrészek számos jótékony összetevővel rendelkeznek, a gyümölcs nyersen is fogyasztható, állítólag kellemes, a sárgadinnyére emlékeztető íze van. 

Az élelmiszer- és kozmetikai ipari felhasználásokon túl a mezőgazdasági (például talajjavító, takarmányozó) célokon át az energetikai és bioüzemanyag- és -műanyag felhasználásokig számtalan lehetőségünk van, vagy talán inkább „lesz”, a kávézás reményeink szerint egyszer majd megvalósuló körforgásos gazdaságában. Hallottak már a cascaráról? Héjat jelent, és tulajdonképpen az aszalt kávégyümölcsöt. Ebből pedig tea készíthető. 

Fair trade, avagy tisztességes kereskedelem

A kávéhoz kapcsolódó munkát a legtöbb országban ­farmerek, kicsi családi vállalkozások végzik, ezek nagy része ma még nem tud megélni ebből a tevékenységből. A Nemzetközi Kávészövetség (ICO) azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2030-ra legalább a tagországainak (42) a felében meg tudjanak élni a kávétermesztést végző farmerek. 

125 millió ember élete függ a kávétól világszerte, és közülük mindössze 875 ezren tartoznak valamelyik őket gazdaságilag, szociálisan és környezetvédelmileg segítő fair trade közösséghez.

A termékeken elhelyezett Fair Trade-logó többek között azt jelzi, hogy az adott termék, például a kávé előállítása során garantáltan megfizették azt a minimum árat, amely a termelők megélhetését biztosítja. Ahogy a Nemzetközi Kávészövetség is hangsúlyozza, mindaddig, amíg a megélhetés nem biztosított, nagyon nehéz bármilyen további fontos, például környezeti, fenntarthatósági szempontot érvényre juttatni.

Mit tehetek itt és most?

Azt gondolom, hogy a kávéfogyasztás nem egyszerű fenntarthatósági kihívás. Még senkivel sem találkoztam, aki – a húshoz hasonlóan – környezeti okokra hivatkozva utasította volna vissza a fogyasztását. Persze, azért biztosan vannak ilyen emberek is, de a pici csésze kávé, főleg, ha az egy üres eszpresszó, csak a picike környezetterhelés látszatát kelti. A kávéfogyasztásnál a környezettudatosság sokkal inkább a részletekben rejlik, mint az igen-nem lehetőségekben.

Ugyanakkor a tudatosság már önmagában is nagy lépés. Tudni például azt, hogy a cukorral, tejjel, főleg a sok tejjel (és sok cukorral) fogyasztott nedű környezetterhelése jelentősen megugrik. Vagy tudni azt, hogy az árnyékban termesztett, időnként shade grown felirattal ellátott kávé környezetbarátabb. Fontos ismerni a kényelmet és változatosságot adó kapszulás kávéfogyasztás árnyoldalait is. 

A Fair Trade-logót is kereshetjük, bár igen ritkán fogjuk megtalálni a kávécsomagolásokon, mert a nagy kávémárkák nem vagy alig forgalmaznak a minősítést kiérdemlő kávékészítményeket. A kávéfőzőt, akármilyet választunk is, rendszeres karbantartással óvhatjuk a korai hulladékká válástól. Fontos, hogy ne pazaroljuk a kávét, ne főzzünk le többet, mint amennyit megiszunk! 

No, és ott a zacc mint lehetőség! 

Bár kiváló lefolyótisztító, de másra is alkalmazhatjuk. Például talajjavításra a kertben vagy a lakás cserepes növényei esetében. 

Megkérdezhetjük a közeli kertészetet, nem tartanak-e igényt rá (Ausztráliában a virágosoknál le lehet adni). Természetes bőrradírnak is remek (akkor is, ha nyilván ez a lehetőség csak egy pici mennyiségre korlátozódik). És állítólag süteményekbe is tehető.

Élvezeti értékéből semmit nem von le, ha tudatosan fogyasztjuk a második legnépszerűbb italunkat. No, és hogy melyik az első? Ezzel az információval még adós vagyok. Nem, nem a tea. És nem is a sör (ahogy néhány ismerősöm a rögtönzött szóbeli közvélemény-kutatásomra válaszul adta). A megoldás sokkal egyszerűbb: a víz. Ha jól belegondolok, a tudatos kávézással egy kicsit még az aranyérmest is óvhatjuk. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.