Felüdülés az emberiségnek, hidegzuhany a bolygónak, avagy a jégkocka ökológiai lábnyoma
Megszámolni sem tudom, gyerekkoromban hányszor mondták, hogy csak óvatosan a jéggel, mert „megkapja az ember torkát”. Valóban bosszantó, hogyha egy forró nyári időszakban torokfájással küzd az ember a jeges italok miatt, de ez csupán egy aprócska kellemetlenség a sok közül… Milyen más problémák olvadhatnak ki a pohár fenekén összekoccanó jégkockából?
A jég szomjoltó és üdítő ereje egészen a 20. századi tömegtermelésig az arisztokraták kiváltsága volt – mondhatni, egyfajta státuszszimbólumot jelentett. A fagyasztók és a jéggépek elterjedésével azonban a jégkocka lekerült a luxtustermékek listájáról, immár bárki számára elérhetővé vált. Rövid időn belül pedig akkora népszerűségre tett szert, hogy manapság már el sem tudnánk képzelni egy tengerparti nyaralást egy hűsítő koktél nélkül, vagy egy baráti találkát egy jegeskávé nélkül, sőt valószínűleg a legtöbb háztartás mélyhűtőjében is találni egy-egy tálca fagyasztott jégkockát.
Egy szó, mint száz: ma már szinte lehetetlennek tűnik, hogy a globális felmelegedés okozta kánikulában lemondjunk a hűsölés adta élvezetekről, pedig lehet, hogy ezzel csak hozzájárulunk egy ördögi körhöz, aminek így soha nem lesz vége… De mi is tulajdonképpen a probléma ezekkel az ártalmatlannak tűnő, apró jégkockákkal?
Mondd el, mi a baj!
A jégkockák használata annyira beépült a mindennapjainkba, hogy ritkán gondolunk bele: ez az apró kényelmi eszköz valójában komoly környezeti terhet ró a bolygóra.
A jég előállítása meglepően sok energiát igényel: a háztartási fagyasztók és az ipari jéggépek is folyamatosan működnek, gyakran nagy teljesítményen.
Emellett a vízfelhasználás sem hatékony – számos automata jégkészítő rendszer időszakosan átöblíti önmagát, így jelentős mennyiségű tiszta víz vész kárba, miközben a jég egy része már a használat előtt elolvad.
Az ipari jéggyártás különösen erőforrás-igényes, nem csupán az energiafogyasztás miatt, hanem azért is, mert gyakran olyan hűtőközegeket alkalmaznak, amelyek kiszivárogva erőteljesen fokozzák az üvegházhatást. Hogy csak a legkritikusabb problémát említsük: a HFC-gázok (hidrofluorokarbonok) szivárgása súlyosan terheli a környezetet, mivel ezek üvegházhatása sokszorosa a gyártás során szintén jelentős mennyiségben kibocsátott szén-dioxidénak.
Egyetlen jégkocka előállítása persze elhanyagolhatónak tűnhet, de ha figyelembe vesszük, hogy világszerte hány millió étteremben, hotelben, gyorsétteremben és kávézóban használnak naponta tonnaszámra jeget, már egészen más képet kapunk. A jégkocka tehát nem csupán apró élvezeti cikk a pohár fenekén, hanem egy globálisan ismétlődő, energiapazarló gyakorlat szimbóluma.
A számok nem hazudnak
Az élelmiszeriparnak olyannyira megéri a jég folyamatos előállítása, forgalmazása, hogy a környezetre tett hatásairól könnyen megfeledkeznek, ráadásul kutatási szempontból is meglehetősen alulreprezentált témáról van szó.
Megbecsülni sem lehet, hogy világviszonylatban mennyi vizet pazarlunk ezzel, vagyis mennyi a jégkockák mögött meghúzódó úgynevezett virtuális víz összessége.
Ebbe beleszámít a gyárak, a fagyasztók és a jéggépek vízfogyasztása és az időközben kiolvadt, azaz felhasználhatatlanná vált jégkockákból származó víz mennyisége is.
Ami az energiafogyasztást illeti, már kissé könnyebb dolgunk van, hogyha számszerűsíteni szeretnénk ennek a luxusnak az ökológiai lábnyomát. A bárokban, kávéházakban használt ipari jéggépek energiafogyasztása ugyanis havonta akár 1000 kWh villamos energiát is felemészthet.
Ezzel szemben egyszerű háztartási jéggép „csupán” 100–150 kWh áramot fogyaszt évenként. Ha egy hasonlattal szeretnénk élni, akkor ez nagyjából egy tévékészülék 1000–1500 órányi folyamatos működésének feleltethető meg. A rossz hír az, hogy a fagyasztóba épített jéggépek sem sokkal zöldebbek, bár mentségükre szóljon, hogy egyszerre több funkciót is ellátó eszközről van szó, így az energiafogyasztás megoszlik.
Egy jegeskávét, (egy kis mikroplasztikkal)!
Ha folytatni szeretnénk a véget nem érő listát, hogy miért érdemes kerülni a jégkockát, akkor a bolygóra tett káros hatások mellett mindenképp meg kell említeni az egészségünkre tett negatív hatásokat is. Itt elsősorban nem a torokgyulladás kockázatától kell félnünk, sokkal inkább az apró jégkockákban hemzsegő mikroműanyagoktól, amelyek látatlanul kerülnek bele a szervezetünkbe.
Az ipari jéggyártás során használt gépek, csövek, műanyag tartályok és tárolóedények a gyártás során mikrosérüléseket szenvedhetnek, ami mikroműanyagok kibocsátásához vezethet.
Bár a víz már önmagában is tartalmaz mikroműanyagot, az ipari jéggyártás során használt berendezésekből származó extra terhelés nem elhanyagolható. Épp azért, mert az emberi szervezetet sokféle forrásból éri mikroplasztik, fontos a megelőzés és a minimalizálás.
Sajnos a saját háztartásban készített jégkockák is könnyen szennyeződhetnek, még akkor is, ha szűrt vizet használunk, hiszen a legtöbb jégkockakészítő műanyagból készül, amely könnyen sérül, törik vagy éppen a jég kiürítésekor megpattan.
Van rá megoldás?
Sajnos bármit teszünk is a fagyasztóba, az bizonyos mennyiségű energiafogyasztással és vízpazarlással fog járni, így a jeges élvezetek soha nem lehetnek teljes mértékig fenntarthatók, azonban van néhány alternatív megoldás, ami a nagy melegben enyhülést adhat.
A lehűtött poharakkal és italokkal például soha nem lehet mellélőni. Az üveg ugyanis rendkívül gyorsan képes lehűlni, így nagyjából tíz perc is elég ahhoz, hogy a hűtőszekrényben lévő 3–5°C-os hőmérsékletet átvegye.
A fagyasztó ugyanakkor ebben az esetben is kerülendő, hiszen a túl nagy hőmérsékletváltozás hatására az üveg könnyedén szétpattanhat.
Egy másik alternatíva lehet, hogy a hűsítő italainkat némi fagyasztott bogyósgyümölccsel dobjuk fel, hiszen szerencsénkre a nagy hőségben épp szezonja van a szedernek, málnának, ribizlinek. Ez bármelyik hűsítő limonádéba találó ízvilág lehet, ráadásul a bolygó védelme mellett még a hosszú tél alatt kiürült vitaminraktárakat is segíthet feltölteni.
A jegeskávé fenttartható előállítása egy fokkal nagyobb kihívást jelent, de szerencsére erre is van már opció, mégpedig az úgynevezett jégkockakövek, amelyek minden használat után újra lefagyaszthatók.
Ha meghalljuk a „fenntartható fejlődés” kifejezést, rögtön a pillepalackokra, az elektromos autókra és a lebomló zacskókra gondolunk. Ám ha hátrébb lépünk egyet, és kitágítjuk a képet, láthatjuk, hogy a fenntarthatóság az élet minden területén fontos – mert nemcsak az számít, hová tartunk, hanem az is, hogyan érjük el a céljainkat.
2025 júniusában a hónap témája: Fenntartható fejlődés
További cikkeink a témában elérhetőek itt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A halott fehér ember gyatra ruhái éppen megfojtanak egy kontinenst
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
