Nevek a családfán

A katolikus esküvők áldásának szövegében van egy mellbevágó, szép mondat. A pap azt kéri az Úrtól, hogy a házasulandók „fiaiknak fiait mindketten láthassák”.

A nagyapám összesen 45 évet élt. Én most lettem annyi, vagyis utolértem a tudatomba örökre öregemberként beleégett férfit (a nagypapák öregek…), aki valójában sohasem volt öreg. Apámnak bizonyára furcsa (ha töpreng ilyesmin, de ahogy ismerem, biztos töpreng): a fia annyi idős, mint az apja volt akkor, amikor meghalt.

Vajon gondolt-e az unokáira? Én sem gondoltam erre soha; persze, a gyerekeim megnőnek, megházasodnak, gyerekük születik, de nem szoktam elképzelni őket. A  dédunokákat már nagyon valószínű, hogy  nem láthatom (ekkora kegyet még az esküvői áldás sem óhajt). Ahogy ük-ükapáim sem ismertek engem, valószínűleg nem is emésztődtek ezen, bár életük száz-kétszáz év elmúltával is újra értelmet nyer egy újabb leszármazott születésével.

A puszta létünk a bizonyíték arra, hogy száz, ötszáz, ezer és tízezer évvel ezelőtt is éltek felmenőink. Ők végezték azokat a tevékenységeket, amelyekről történelemórán tanulunk: háromnyomásos gazdálkodást folytattak, robotoltak, szántottak, tíz falunként templomot építettek, füstadót fizettek, pestisben meghaltak, Rákóczi vagy Kossuth seregében harcoltak. Akinek megvannak otthon a családfák (általában csak egy-egy jelesebb ága, jóllehet kettő-négy-nyolc-tizenhat majd harminckettő, hatvannégy stb. irányból eredünk), azok lelkesen tanulmányozzák a neveket, s talán elképzelik, hogy ezek mögött valós életek vannak. Akit ez kevésbé izgat, sokszor már a dédszülei nevét sem tudja. A többség a jelenben él, és nem gondol azokra sem, akik egyszer, évszázadokkal később azért születnek meg, mert mi is megszülettünk.

Jézus főpapi imájában egyetlen mondattal íveli át ezeket az évezredeket: „nem csak őérettük” (itt a tanítványaira utal) „könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem”. Vagyis mindannyiunkért, akik keresztényekké lettünk az ókorban, a középkorban, Ázsiában és Európában: a felmenőinkért, értem és a leszármazottaimért. Mert az élet folyamatos a teremtés óta.