Láncreakció a lelátón – Amikor a szurkolás gyűlöletbe csap át

Az elmúlt időszakban egyre több olyan konfliktusról és agresszív cselekedetről lehetett hallani az erdélyi sportban, ahol a magyar–román viszony került negatív módon előtérbe. Április elején a román labdarúgó-bajnokságban (Szuperliga) rendezett „U” – CFR kolozsvári rangadó után a hazai pályán játszó csapat ultrái több fiatalt is bántalmaztak a stadion környékén. Az egyik, súlyos sérülést szenvedő magyar áldozat az eset kapcsán több helyi sajtóorgánumnak is arról beszélt, hogy nagy eséllyel a magyar beszédük miatt támadták meg őket, mert nem viselték magukon a történelmileg magyar vonatkozású CFR jelképeit.

Alig néhány nappal a történtek után következett az FK Csíkszereda és a Steaua Bukarest összecsapása, ahol számítani lehetett újabb gyűlöletcselekedetekre. A meccs ideje alatt hallható, gyakran előforduló ellenséges skandálások mellett jelképgyalázás is történt. 

Néhány órával a mérkőzés kezdete előtt bukaresti szurkolók letörték a csíkszentkirályi Turul szobornál elhelyezett székely zászlót.

A két egymást követő botrány után a harmadosztályban is kirobbant egy hasonló: a Brassói SR Municipal és a Székelyudvarhelyi FC meccsén a hazai drukkerek áttörték a kerítést, és rátámadtak a vendégcsapat focistáira. Bara Levente és Berkeczi Csongor is megsérült a támadás során, csapattársaik pedig bemenekültek az öltözőbe.

Az ultrák által okozott gyűlöletcselekmények egyáltalán nem újkeletűek, világszerte számos országban előfordulnak hasonló és a történteknél súlyosabb következményekkel járó esetek is, Romániában viszont ritkán hallani néhány hét leforgása alatt három ilyen esetről.

Kép

Az FC Universitatea Cluj szurkolói, 2025. május – Forrás: Profimedia – Red Dot

Miért fontos a nemzetiség a csapatsportban?

Amikor a magyar–román konfliktusokról beszélünk, akkor történelmileg figyelembe kell venni, hogy a két nemzet a legnagyobb és legemlékezetesebb csatáit nem egymás ellen vívta. A feszültség leginkább a 20. század eseményei kapcsán éleződött ki, abban a korban, amikor a labdarúgás is elterjedt mint a legnépszerűbb sportág.  

Emiatt mára nem számít szokatlan jelenségnek, hogy a két nép közötti konfliktusok a futballvilágban is szerepet kapnak, hiszen viszonylag gyakran előfordul, hogy magyar vonatkozású erdélyi csapatok olyan román egyesületekkel játszanak, amelyek ultrái között nagy számban találunk szélsőséges nézetű szurkolókat is.

A futballhuliganizmussal kapcsolatban már rengeteg tanulmány készült, a Sunderlandi Egyetem szakértőjeként ismert Neil Farrington például 2015-ben adott ki szerzőtársaival együtt olyan kiadványt, amely a sportvilágban érzékelhető fajgyűlöletet vizsgálja a múltban és a jelenben, ahol már a közösségi média is nagy szerepet játszik a gyűlöletkeltésben, gyakran valótlan információkat terjesztve. 

Az említett tanulmány azt is leszögezi, hogy sokak szerint a szélsőséges nézetű szurkolók a lelátókon találják meg legkönnyebben azokat az embereket, akik velük hasonló nézeteket vallanak. 

Így alakulnak ki könnyen azok az ultracsoportok, amelyeknek egyes tagjai erős gyűlöletet éreznek a kisebbségek iránt, és ezt ki is fejezik.

Fontos leszögezni, hogy az esetek többségében csak a szurkolótáborok kisebb részére jellemző, hogy ilyen módon fejezik ki gyűlöletüket. A jelenség hátteréről pontosabb képet adott Üveges Anna pszichológus, elemezve a szélsőséges csoporttagok viselkedésének okait.

„A szélsőséges nézetű egyén hangja kollektív formában felerősödhet és felerősíthető. Ez gyakran visszavezethető a valahová tartozás és az elfogadás szükségletére, ami a csoportidentitással való azonosulással valósulhat meg. Ha a tagok által kialakított értékrend és szabályrendszer, azaz a csoportnorma szerint a fizikai agresszió elkövetése – akár egy idő után – »feltétele« a csoportban maradásnak, és az egyén kellően sérülékeny állapotban van, akkor mindent meg fog tenni, hogy ennek az elvárásnak eleget tegyen. A csoporttagok róla alkotott véleménye, a tőlük kapott megerősítés vagy gyengítés tükrében határozza meg a tetteit, a gondolkodását, az érzéseit… lényegében önmagát” – magyarázza Üveges Anna, aki szerint ebből a függőségi helyzetből fájdalmas tud lenni a kiút.

Mi történik Romániában?

Gyakran előfordult a történelem során, hogy egyes politikai történések a kultúrára és a sportra is negatívan hatottak. Az ország nagy részét, így az erdélyi magyarságot is aktívan lefoglalták azok a közéleti történések, amelyek a jövőben a két nemzet együttélését is meghatározhatják.

A Románok Egyesüléséért Szövetség elnökjelöltje, George Simion számos korábbi botránya ellenére napjainkra óriási népszerűségre tett szert a belföldi és külföldön élő románok körében is, május elején pedig nagy fölénnyel megnyerte az elnökválasztás első fordulóját. 

Az már csak érdekességként is megemlítendő, hogy Simion éppen fociultrából lett szélsőséges, magát csak szuverenistaként emlegető politikus, az évek során székely katonák sírján is ugrált, valamint szexuális agresszióval fenyegette meg a szintén szélsőséges eszményeket képviselő Diana Șoșoacăt.

Simion ugyan elvesztette az elnökválasztás második fordulóját, és nem lett belőle elnök, de az eredménytől függetlenül ki kell mondani, hogy az országban nagyon felerősödtek az elmúlt években a különböző szélsőséges táborok, amelyek tagjai gyakran fogalmaznak meg magyarellenes üzeneteket is különböző platformokon. 

Kép

George Simion 2025 májusában – Fotó forrása: Profimedia – Red Dot

Amint már korábban utaltam rá, az erdélyi sportban nem ritkák a konfliktusok, de legtöbbször kimerülnek egymás szidalmazásában, üzengetésben vagy az egymást sértő molinók felmutatásában, az elmúlt időben viszont már egyre több testi sértésről és rongálásról hallhattunk híreket.

Azt természetesen nehéz megállapítani, mekkora az összefüggés a közéleti szférában és a sportvilágban történek között, de az mindenképpen szembetűnő, hogy a futballban az elmúlt évekhez képest idén látványosabban éleződnek ki egyes konfliktusok. Bár előfordulhat, hogy a szélsőségesek nincsenek jelentősen többen, mint korábban, látványosan bátrabban vetemednek gyűlöletcselekedetekre, testi sértésre, rongálásra.

Mivel az említett esetek rövid időn belül úgy történtek meg, hogy nem azonosíthatunk egyetlen közös szervezőt, és földrajzilag is viszonylag távol estek egymástól, láncreakció-szerű hatásról beszélhetünk. 

Üveges Anna szerint ez egyfajta ,,mintakövetésként” lehet értelmezhető a különböző csoportok között, a láncreakciót pedig erősítheti, ha a történtek az elkövető csoportra nézve súlyos következmények nélkül maradnak.

A kolozsvári gyűlöletcselekmények kapcsán sokan úgy gondolták, a csendőrök nem biztosították megfelelően a mérkőzés helyszínének környékét, a hatóságok pedig csak napok múltán találták meg a verés egyik súlyos áldozatát sörösüveggel fejbe dobó férfit.

Az információknak hatásuk van

Ha a lehetséges megoldásokat nézzük, akkor leginkább a közhangulat megjavítása segíthet a helyzeten, ez viszont nem egyszerű, mert a közösségi platformokon gyakran nagyon könnyen elterjednek az offenzív vagy akár uszító jellegű tartalmak.

„Fontos megemlíteni, hogy a mai kor embere az egészséges mértékben emészthető információmennyiség többszörösének van kitéve. A hatás mértéke és formája nagyban függ az információ tartalmától, illetve attól, milyen mennyiségben és rendszerességgel érnek bennünket ezek a hatások. Azok a tartalmak, amelyek a biztonságérzetünket tartósan veszélyeztetik, növelik szorongást, a félelmet. Selye János világhírű stresszkutatásai már az 1970-es években megvilágították az úgynevezett distressz állapot, azaz »rossz stressz« megbetegítő mivoltát testi-lelki vonatkozásban is. Ha az általunk fogyasztott tartalmak építik, erősítik biztonságérzetünket és a világba vetett bizalmunkat, akkor a nyugalom és a pozitív érzelmek kerülnek túlsúlyba” – hangsúlyozza Üveges Anna, aki szerint érdemes aktívan tenni a saját életünkben azért, hogy olyan világban élhessünk, amely okot ad az életünket emelő és gazdagító információk megosztására.

A szakember Elliot Aronson világhírű amerikai szociálpszichológus művének címére hivatkozva hozzáteszi, az ember társas lény, emiatt a valahová tartozás, a kapcsolódás alapszükségletként mindannyiunkban ott rejtőzik. 

Ezt a csoportidentitást bizonyos esetekben a ,,csoportlelket” összetartó egyének traumái határozzák meg, a tagok énképe torzul, ez a fajta düh pedig agresszív cselekedetek formájában nyilvánulhat meg. 

Üveges Anna szerint ez a fajta bántalmazás kollektív szinten inkább erőre kaphat, mint egyéni szinten, ennek következményei pedig beláthatatlanok lehetnek.

A román-magyar együttélés kérdéseit a sportvilágon kívül is tovább lehetne boncolgatni, de az említett gyűlöletcselekmények ellenére több pozitív példa is bizonyítja, hogy a békés együttélés megvalósítható lehet. Nem tudható előre, milyen irányba viszik az országot és az erdélyi magyarság helyzetét a viharos közéleti események, ettől függetlenül a társadalomban azt mindenképpen megtehetjük, hogy nagyobb elfogadással és megértéssel viszonyulunk egymáshoz, nem hagyva magunkat belesodorni a szélsőségesek által indított gyűlölethullámokba.