„Szeretném látni a fiaimat és a természetet” – A látássérült Maja a mai napig színesben álmodik

Hogyan váltak az életedben a színek és képek sötétséggé?

Nyolcéves koromig úgy éltem a mindennapjaimat, mint bármelyik más kortársam. Amikor az egyik matematikaórán rosszul írtam le a feladatot a tábláról, megkezdődtek a kivizsgálások. Kiderült, hogy retinitis pigmentosám van, ezért pubertáskoromra el fogom veszíteni a látásomat. A szüleim nem mondták meg; úgy neveltek, mintha egészséges volnék, és integráltan tanultam tovább. Amikor tudatosult bennem, hogy egyre rosszabb a látásom, újragondoltam a jövőmet. Nehézséget okozott, hogy mindez egybeesett a kamaszkorral. 

Sokáig nem akartam látássérült emberekkel találkozni. Nem akartam tudni, hogy mi vár rám. 

A pálfordulatot a sport hozta meg. Dr. Péter Árpád, aki a csörgőlabda képviselője volt Hevesben, elhívott egy edzésre. Mivel testnevelésből felmentett voltam, és hiányzott a mozgás az életemből, nem tudtam ellenállni. Rögtön beleszerettem ebbe a sportágba, de az edzések néhány alkalom után megszűntek, és széthullott a csapat. Miután Szekszárdon elvégeztem a szociális munkás szakot, és rehabilitációs mentorként dolgoztam egy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégnél, eszembe jutott a csörgőlabda. Megkerestem Árpádot, elkezdtük az edzéseket, és együtt hoztuk létre a Vakok és Gyengénlátók Integráló és Sportegyesületét. 

Emlékszel a pillanatra, amikor végleg elveszítetted a látásodat? 

Ez nehéz kérdés. Vizuális típus vagyok, a mai napig színesben álmodom. Amikor azt mondták, milyen szép zöld a fű, akkor odanéztem, és láttam. Ma már csak elképzelem, de egy időszakban nehéz volt szétválasztani a képzeletet és a valóságot. Inkább folyamat volt ez. Az biztos, hogy az általános iskolában nagyítóval olvastam, a gimnáziumban már felolvasták nekem a tanulnivalót, a főiskolán pedig vakon használtam a számítógépet. Sok mindent megtanultam, megoldottam.

De van, ami nagyon hiányzik: szeretném látni a fiaimat és a természetet. 

Erdőszélen lakunk, és a mai napig feltölt, ha hallom a madarak csicsergését vagy a békák koncertjét. Amikor túrázom, elképzelem a tájat. A férjemnek sokszor fárasztó, hogy mindent elmondjon, amit lát.

Kép

Fotó: Vozáry Róbert

A férjeddel hogyan ismerkedtetek meg?

Gyakran jártam a szomszéd falu könyvtárába. Egyszer egy komolyzenei esten vettem részt, ahol ő kiszúrt magának, én pedig rá sem néztem. A rendezvény végén tudta meg, hogy nem látok. A könyvtárban egy amatőr festő kiállítása volt, és ő mutatta meg nekem a képeket. Így kezdtünk el találkozni.

A teljes interjú a Képmás magazin legfrissebb, 2025. júniusi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.