Habemus Papam! – A testvéri tréfa komolyra fordult: Robert Prevostból valóban pápa lett

Várakozással teli, izgalmas egy óra után lépett a Szent Péter-bazilika erkélyére Dominique Mamberti protodiakónus bíboros, hogy megossza a világgal: „Habemus Papam!” Robert Francis Prevost ezzel XIV. Leó néven megkezdte szolgálatát az egyház élén. Ferenc pápa húsvéthétfői halála óta bő két hét telt el, a konklávé május 7-én, szerdán ült össze, ám az aznapi, majd a másnap délelőtti szavazások még eredménytelenül zárultak. 

A Szent Péter téren összegyűlt tömeg a fehér füsttől számítva alig egy óra alatt sokszorosára nőtt, a bejelentést követően már telt ház skandálta az új egyházfő nevét.

Megható volt látni az önfeledten örülő egyháziakat és világiakat a közvetítésben, ám az igazi meglepetést sokunk számára talán mégsem ez jelentette, hanem az oldalsó erkélyeken álló bíborosok felszabadult mosolya, és legfőképp az új pápa elfogódott öröme. 

A meghatott egyházfő – akinek vonásait zavarba ejtő közelségből közvetítette az adás – visszatükrözte a rá váró tömeg ragyogását, és reméljük, hosszú időre szívébe zárta ezt a meghitt egységet a téren állókkal és a világgal. Minden elemében „húsvéti” jelenetnek tűnt: a férfi, aki az imént még egy volt az egyháziak közül, mától egy személyben képvisel másfél milliárd embert. Az egyház legmagányosabb hivatalában a világ legtöbbek által támogatott vezetője lett.

Bemutatkozik a pápa

XIV. Leó első szavaival békességet kívánt: a feltámadt Krisztus békéjét, amely „egy fegyvertelen béke, egy lefegyverző béke, alázatos és tartós, Istentől jön, aki mindannyiunkat szeret, feltétel nélkül”. Ezután Ferenc pápa húsvétvasárnapi áldását folytatva fölhívta a figyelmet Isten szeretetére, amely arra hív, hogy „félelem nélkül, egységben, kéz a kézben Istennel és egymással, haladjunk előre”.

„Segítsétek ti is egymást, hogy hidakat építsetek, a párbeszéddel, a találkozással, mindenkit egyesítve, hogy egyetlen nép legyünk, mindig békében” – fogalmazott, majd köszönetet mondott Ferenc pápának és a bíborosoknak, akik Péter utódjául választották.

Szerzetesi múltjára utalva idézte Hippó püspökét: „Szent Ágoston fia vagyok, Ágoston-rendi. Szent Ágoston azt mondta, veletek vagyok keresztény, és értetek vagyok püspök. Ebben az értelemben mindannyian együtt tudunk menni a haza felé, amelyet Isten készített elő számunkra.” 

Ezután külön, spanyol nyelven köszöntötte perui egyházmegyéjét, majd megerősítette, hogy célja Ferenc pápához hasonlóan a szinodális Egyház megvalósítása, „amely mindig úton van, amely mindig a békét keresi, a szeretetet keresi, amely mindig arra törekszik, hogy közel legyen másokhoz, különösen azokhoz, akik szenvednek”. Végül a Pompeji Szűzanya aznapi ünnepét idézve, a hívekkel közösen elimádkozta az Üdvözlégyet.

Út a Szentszékig

Robert Francis Prevost OSA 1955. szeptember 14-én született Chicagóban, 1981-ben tett örökfogadalmat Szent Ágoston rendjében. 1987-ben teológiából doktorált, a következő évben pedig elöljárója Peruba küldte misszióba, hogy az ottani ágostonos jelöltek közös képzését vezesse. Tizenegy év elteltével kinevezték a chicagói Jó Tanács Anyja tartomány perjelévé, később pedig a rend általános perjelévé, ezzel ő lett a felelős az Ágoston-rend tervezési és irányítási folyamataiért.

Ferenc pápa szinte pápasága kezdetétől egyengette útját. 2014-ben tette a perui chiclayói egyházmegye apostoli kormányzójává és szufári címzetes püspökké, 2020-ban a callaói egyházmegye apostoli kormányzójává, majd 2023-ban bíbort adott, és kinevezte a Püspöki Dikasztérium élére. 

Püspöki jelmondatában – In illo uno unum, azaz Az egyetlen Krisztusban egyek vagyunk – XIV. Leó az egység és a Krisztus-központúság fontosságát hangsúlyozta.

Török Csaba, az Esztergomi Bazilika plébánosa szerint az új pápa bemutatkozó beszéde három kulcsfogalomra épült: „Isten népe”, vagyis az egység hangsúlyozására; a „közös úton levés”, azaz a szinodalitás fontosságára; valamint a béke fogalmára. Emellett üzenetértékkel bírt az is, hogy milyen tisztelettel és szeretettel szólt elődjéről, aki – mint ez életútjából látszik – nem csupán egyházfőként volt jelen az életében, hanem személyesen is meghatározta az életét: ő küldte Peruba, majd ő hívta vissza onnan Rómába. 

Török Csaba az új pápa alkalmasságát többek közt abban látja, hogy egyaránt kötődik Észak- és Latin-Amerikához, valamint a szerzetesi lelkiséghez és a római testületekhez. Nevelt, tanított, missziózott, lelkipásztorkodott, kormányzati ügyeket látott el, és adminisztratív feladatai is voltak: sok színtéren helytállt, összetett tapasztalattal rendelkezik, fogalmazott, hozzátéve, hogy az általa földrajzilag képviselt térség lélekszámban a világ katolikusainak több mint a felét jelenti.

Híres előd a pápai trónon

Ami pedig a névválasztást illeti: ha abból indulunk ki, hogy a legutóbbi, Leó nevet viselő szentatya örökségét tekinti irányadónak, akkor a társadalom sok csoportjának megdobbanhat a szíve. 

Az 1878–1903 között regnáló XIII. Leó pápa (1810–1903) ugyanis a 19. század nagy hatású egyházfőjeként tulajdonképpen a modern egyház alapjainak megteremtője volt. 

A munkáskérdésre és a társadalmi átalakulásra reagáló Rerum novarum kezdetű enciklikája (1891) miatt ragadt rá a „szociális pápa” megnevezés, és elsőként adott keresztény teológiai alapokon nyugvó alternatívát az osztályharc ideológiájára. 

Számos más területen is maradandót alkotott: reagált a Kulturkampfra és az állami struktúrák változására is – utóbbit a születő olasz nemzetállam megalakulásával saját hivatalán is megtapasztalta, miután az egységessé váló Olaszország évtizedeken át csorbította a pápai állam és a pápa jogait. Emellett érzékeny figyelemmel, modern értelmiségi szemlélettel fordult a tudományok felé, megalapította az Aquinói Szent Tamás Pápai Akadémiát, a Biblikus Bizottságot, és ami talán a legfontosabb: megnyitotta a kutatók előtt a Vatikáni Levéltárat 1883-ban. Ugyancsak XIII. Leónak köszönhetjük az ismert Szent Mihály-imát, amelyben az arkangyal oltalmát kéri a sátán gonosz kísértései ellen.

Hogyan tovább?

Bemutatkozását követően az új pápa visszatért a Szent Márta Házba, ahol az őt éljenző kisebb csoportból egy kislány lépett oda hozzá, hogy írja alá a Bibliáját. „Ki kell próbálnom az új aláírást, hiszen többé már nem a régit használom…” – mondta kissé zavarban, majd aláírta, és áldást adott az őt körülvevő embereknek. Az amerikai sajtó eközben már elérte a pápa két bátyját is (hárman vannak fivérek), az idősebbik fölidézte, hogy gyerekként sokat ugratta öccsét azzal: „egy nap még pápa lesz belőled”. Amikor azonban két éve Ferenc pápa bíborossá kreálta, már nem is tűnt annyira tréfának, hogy ez akár megtörténhet. Másik bátyja úgy fogalmazott, XIV. Leó pápának mindig is a vágya volt, hogy az elnyomottakon és a jogfosztottakon segítsen, ezzel alighanem továbbviszi majd elődje örökségét. A fivér arról is beszélt, XIV. Leó egyszerű ember, aki nem fog 19 fogásos vacsorákra járni.

Május 9-én, pénteken délelőtt XIV. Leó megtartotta első szentmiséjét is: homíliájában anyanyelvén, majd olaszul beszélt, az alázat fontosságáról és az egyház missziójáról beszélt. 

Legközelebb május 11-én, vasárnap láthatjuk, amikor délben elimádkozza a Regina Coeli Mária-imát a hívekkel a Szent Péter-bazilika központi loggiájáról, majd május 12-én, hétfőn fogadja a média képviselőit.

A következő napokban megkezdődik a vatikáni struktúrák átvétele, XIV. Leó szolgálata a világegyház vezetőjeként. Amellett, hogy egyre jobban megismerhetjük az új egyházfőt, hamarosan talán kiderülhet az is, hogy a sede vacante miatt félbe maradt ügyek – többek közt az első magyar vértanú munkáslány, Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása – mikor és hogyan folytatódhatnak.

Az elmúlt napokban a „negyedik pápámat” vártam: II. János Pálon nőttem föl, kevésbé tudatos pillanataimban a miseszöveget még ma is János Pál pápa nevével hallom magamban. Felnőttként ért már a halála, XVI. Benedek pontifikátusa egybeesett egyetemista éveimmel, egyháztörténeti érdeklődésem kibontakozásával. Szerettem, hogy lelki és szellemi igazodási pont lehetett konzervatív, tudós álláspontja, és szerettem, hogy e hagyománytisztelő életművet formabontó, szabad döntéssel zárta le. Ferenc pápa lelki kisugárzása 2013 tavaszán, mindössze pár nappal a megválasztása után kapott el egy modenai kutatóúton. Közvetlensége mémek sorával tarolta le a világhálót – azt üzente, hogy a hivatásbeli hitelességhez a saját hangunk megtalálásán át vezet az út. Leónak egyelőre csak örülök. Az idei szentévben talán lesz alkalmam élőben is látni – vagy ha most nem, talán a következőben. Az új egyházfő még csak 69 esztendős: ha megéri elődje, XIII. Leó hivatali idejét, akkor a 2050-es szentévet ő nyithatja meg.